Magyar-norvég: száz éve volt az első meccs
Az első összecsapást 1912 júniusában a mai Oslóban vívták. Hengerelt a magyar csapat. A stockholmi olimpiára úton lévő magyar együttes fölényes, 6:0-ás győzelmet aratott, nem volt meglepetés a gólarány sem, akkor már Európa-szerte jegyzett játékosok szerepeltek a meggypiros mezben. Különösen kitett magáért a mesterhármast szerző Bodnár Sándor és a kor legjobb csatára, Schlosser Imre, azaz Slózi, aki akkoriban már túljárt a 25. válogatott mérkőzésén. A magyar válogatott egyébként jól szerepelt aztán a tornán: bár az angoloktól súlyos vereséget szenvedett, a Vigaszdíjat megnyerte.
1955-ben a néhány fiatal játékossal kiegészített Aranycsapat északi túrára indult. Az oslói volt az első állomás, a meccs fölényes, 5:0-s győzelmet hozott. Tichy Lajos (hasonlóan a két pécsihez, Danka Imréhez és Hegyi Sándorhoz, valamint a később edzőként a Bayern Münchennel a BEK-döntőig jutó, csepeli Csernai Pálhoz) ezen a találkozón debütált a nemzeti tizenegyben. A négy mérkőzésből álló skandináv túrát négy győzelemmel, 27:4-es gólaránnyal zárta a magyar válogatott.
1957-ben az oslói vb-selejtezőn elszenvedett vereség kis riadalmat keltett. Az 1956-os forradalom, illetve az Aranycsapat szétesése után akkor játszott először tétmérkőzést a magyar válogatott. A Faragó – Kárpáti, Mátrai, Kotász – Bundzsák, Berendy – Sándor, Hidegkuti, Tichy, Gilicz, Fenyvesi tizenegy, amelyben egyetlen újonc játszott, a szegedi Gilicz István, 2:1-re kikapott. (S az is kiolvasható az összeállításból, hogy az Aranycsapat alaptizenegyéből egyedül Hidegkuti Nándor lépett pályára.) A botlásból nem lett bukás, mert aztán a csapat megnyerte mindkét bolgárok elleni selejtezőt, s a norvégok elleni budapesti találkozót is, ezzel csoportelsőként kijutott Svédországba.
1970-ben és 1971-ben két sima Eb-selejtezőt játszottak a csapatok. Az előbbin Hoffer József szövetségi kapitány és csapata két újonccal, Müller Sándorral és a gólt is szerző Nagy Lászlóval állt fel. Hiába a 3:1-es győzelem, a gárda több bírálatot kapott, mint dicséretet. Pedig simán nyert, Bene Ferenc már a 6. percben vezetést szerzett, a 23. percben Nagy László kettőre növelte a gólok számát. A norvégok Odd Iversen, a kor legjobb ottani csatára révén szépítettek, de aztán Karlsen, a kapusuk összetörte a reményeiket öngóljával. A visszavágón már Illovszky Rudolf volt a kapitány. Jó passzban volt a csapata, a brazilok elleni, riói döntetlen után legyőzte a jugoszlávokat, a bolgárokat és a franciákat is. A norvégok elleni győzelem biztosította a magyar csapat továbbjutását az Eb legjobb nyolc válogatottja közé. Elsősorban az újpesti csatársor remekelt, Bene Ferenc, Dunai Antal és újra Bene Ferenc révén a szünetig már 3:0-ra alakult az állás. A második félidőben Szűcs Lajos állította be a végeredményt. Bene maximalizmusára jellemző volt, hogy a találkozó után nem a két gólját és a győzelmet ünnepelte, hanem azon kesergett, hogy a kiválóan védő Karlsen kivédte a tizenegyesét.
A spanyolországi Mundial előtt is azonos csoportba került a két válogatott. 1981 májusában Mészöly Kálmán csapata azzal a reménnyel vágott neki az oslói útnak, hogy visszavág az előző norvégiai vb-selejtezőn (még 1957-ben) elszenvedett vereségért. A kiegyensúlyozott csoportban egy svájci döntetlennel és a románok 1-0-s legyőzésével kezdett a magyar csapat, egy héttel ez utóbbi találkozó után következett a norvégiai mérkőzés. A házigazdák szereztek vezetést, a hollandiai légiós, Hallvar Thoresen fejes góljával. A meccset tulajdonképpen Kiss László, a Vasas középcsatára mentette meg, aki a 77. percben a rövid felső sarokba fejelte Fazekas László szöglete után a labdát, majd két perccel később észrevette, hogy Abrahamsen, a norvég kapus túlságosan kisétált a kapujából, s 17 méterről, középről átemelte fölötte a labdát a hálóba. Négy hónappal később a norvégok legyőzésével váltotta meg a jegyét a Mundialra a magyar csapat. A vendégek legjobbja, a repüléstől irtózó Tom Lund gépkocsival érkezett Budapestre, s a norvégok szempontjából jó, hogy jött, még gólt is szerzett. De ez nem sokat számított, mert a magyar válogatott Bálint és Fazekas egy-egy, valamint Kiss László két találatával négyig jutott. A győzelem tét nélkülivé tette (szerencsére) a november 18-i, angolok elleni, londoni vb-selejtezőt. Ez volt az eddigi utolsó magyar győzelem a norvégok ellen, pedig ezt követően nyolc meccset játszott a két válogatott.
LABDARÚGÁS |
Az eddig lejátszott magyar-norvég mérkőzések |
1912. június 23. Norvégia–Magyarország 0:6 (0:2) G.: Schlosser 2, Tóth II, Bodnár 3 1955. május 8. 1957. június 12. 1957. november 10. 1970. október 7. 1971. október 27. 1981. május 20. 1981. október 31. 1984. május 23. 1986. szeptember 9. 1990. október 10. 1991. október 30. 1997. június 8. 2006. szeptember 2. Oslo, 2007. június 6. |
Négy gól nélküli mérkőzés következett, két barátságos és két Európa-bajnoki selejtező. A székesfehérvári találkozón egyszerre mutatkozott be Disztl Péter és Disztl László – hasonlóra, arra, hogy két testvér együtt debütáljon, az előtt 1906-ban volt utoljára példa. Az 1986 őszi a magyar válogatott első mérkőzése volt a mexikói Mundial után. Komora Imre válogatottjának védelme még nagyjából emlékeztetett a Mezey-féle csapat hasonló csapatrészére, de a középpályás és a támadósorban rengeteg volt az új arc. Keller József, Kozma István, Preszeller Tamás és Kvaszta Lajos először szerepelt az A-válogatottban.
1990-ben nagyon erős norvég válogatott fogadta Eb-selejtezőn a magyarokat Bergenben. Thorstvedt, Bratseth, Jahn Ivar „Mini” Jakobsen és Fjörtoft alkotta a csapatuk gerincét. A gól nélküli döntetlen nem számított rossz eredménynek a magyarok számára. 1991-ben Szombathelyen fogadta a norvég válogatottat a magyar csapat. Ez a mérkőzés is 0-0-ra végződött, miként a két válogatott előző három egymás elleni találkozója sem hozott gólt. A norvégok harmadikok, a magyarok negyedikek lettek a szovjetek és az olaszok mögött az Eb-csoportban. Az akkor a Haladás színeiben szereplő Illés Béla ezen a találkozón mutatkozott be a nemzeti tizenegyben.
1996-ban Oslóban, a franciaországi Mondial selejtezőjében találkozott a két csapat. Csank János a sorozatot a finnek elleni hazai győzelemmel indító csapata fura mérkőzést játszott. A 83. percig kitűnően tartotta magát, már érdemes volt reménykedni abban, hogy kihúzza a mérkőzést idegenbeli döntetlennel. Ám a hajrában Kjetil Rekdal mesterhármast ért el, s egymaga eldöntötte a mérkőzést. A visszavágón, 1997 júniusában 1-1-es döntetlen született, ez sokat segített a magyar csapatnak a pótselejtező elérésében. A norvégok Petter Rudi góljával vezettek a Népstadionban, de az újonc Kovács Zoltán kiegyenlített és ezzel pontot szerzett a magyar csapat.
Sajnos, a legutóbbi két mérkőzés súlyos vereségeket hozott. 2006-ban a magyar válogatott alig negyed óráig tartotta magát, majd Éger László óriási hibája után Solksjaer megszerezte a vezetést a norvégoknak. A 32. percben Strömstad elvette a labdát Lőw Zsolttól, majd higgadtan a kapuba lőtt. Tíz perccel később Pedersen szépségdíjas góllal iratkozott fel a jegyzőkönyvbe: éles szögből lőtt, a labda pedig Király Gábor felett került a hálóba. A második félidőben ismét Solksjaer lőtt gólt a norvégok közül. Bozsik Péter szövetségi kapitány együttese a hajrában Gera Zoltán büntetőből szerzett góljával szépített, de ennek aligha tudott bárki is örülni a hazaiak közül. Az északiak túl erősnek bizonyultak Oslóban is. Előbb Iversen szerzett gólt az első félidő közepén, de akkor még jól tartotta magát a magyar csapat. Az 58. és a 60. perc között azonban Braaten és Carew is bevette Végh Zoltán kapuját, s ezzel eldőlt a mérkőzés. A hajrában a langaléta Carew szerzett még egy gólt. Várhidi Péter kapitányi érájában ez volt a legsúlyosabb vereség.