Törőcsik András így lett labdarúgó - A legenda útja 1. rész

Az Újpest és a magyar labdarúgás korszakos zsenijének egy faliújságra ragasztott cetli változtatta meg az életét.


Fájdalommal tudatjuk veletek, hogy Törőcsik András a mai napon eltávozott a mennyei csapatba. Emlékezzünk rá cikksorozatunkkal.

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András - Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig.

Az első történetből megtudhatjuk, hogyan lett focista a fiatal Törőcsik András.

A tanulás nem okozott nehézséget a szőke kisfiúnak, és annak ellenére mindenből ötöse volt, hogy istenigazából nem érdekelte egyik tantárgy sem.

Ehelyett inkább ha jó idő volt, rohant a grundra focizni vagy lábteniszezni, ha viszont vihar vagy fagy tombolt odakint, akkor kezdődhetett az egyszemélyes gombfoci-bajnokság.


Fotó: Dunai Ede -Törőcsik András bizonyítvány

Ez utóbbi különösen nagy kedvence volt, az 1962-es világbajnokságot például tucatnyi alkalommal játszotta végig a saját maga által elkészített gombokkal. Sajnos a való életben, a chilei magaslaton nem sikerült a bravúr Sándor Csikaréknak, és a legjobb nyolc között vereséget szenvedtek északi szomszédainktól, a csehszlovákoktól, Andris saját maga kialakított pályáján legtöbbször mégis a magyar válogatotté lett az aranyérem.

Amikor 1962 szeptemberében a kis Törőcsik megkezdte a második osztályos tanulmányait, nővére már a felsősök közé járt, így addig ismeretlen, új tantárgyak kerültek be az órarendjébe. Az első tanítási nap előtti este Évi egy óriási kupac füzetet és könyvet volt kénytelen a táskájába gyömöszölni.

- Évi, mi ez a sok minden? Könyveket árulsz vagy mi? - kérdezte meglepetten Andris.

- Dehogyis, ez mind az enyém! Képzeld, ennyi új tantárgyunk van. Majd három év múlva meglátod! - válaszolt a kislány, miközben megpróbálta belegyömöszölni a tolltartóját az utolsó néhány négyzetcentiméternyi helyre.

- De hát nehezebb a táska, mint te! - viccelődött Andris, majd hozzátette: - Én tuti, nem cipelnék ennyi mindent! Még leszakadna a vállam!

- Sajnos nincs mit tenni! Muszáj, különben egyest kapok! - tárta szét a kezeit Évi.

- Semmi se muszáj! Ha könyvek nélkül is te vagy a legjobb, akkor nem adhatnak egyest!

Hogy a továbbra is kitűnő tanuló és jó magatartású kisfiú három év múlva mire emlékezhetett ebből a párbeszédből, azt már nehéz lenne megfejteni, egy azonban biztos, Andris az ötödik osztály első tanítási napjára mindössze egyetlen könyvvel érkezett: Hogy az sem egy tankönyv volt?

Aki a tízesztendős Törőcsik Andrást közelebbről ismerte, egyáltalán nem lepődött meg ezen az apróságon. Az iskolatáskában ugyanis a bekötött tankönyvek helyett csupán a kedvenc olvasmánya lapult, amelyet néhány hónappal korábban, a tizedik születésnapjára kapott.

Ez pedig nem volt más, mint James Fenimore Cooper Nagy indiánkönyve, amelyben Bőrharisnya és társai lélegzetelállító vadnyugati kalandjai keltek életre.


Borítóterv: Fazekas Szűcs István

- Andris, hol van az iskolai felszerelésed? Füzetek? Könyvek? - kérdezte elképedve az osztályfőnök Andris táskája felett állva.

- Bocsánat, véletlenül csak ezt hoztam magammal - vette elő a méretes indiános könyvet a fiú.

- Kisfiam, próbáld már komolyabban venni az iskolát, jó? Én tudom, hogy csak ötösöd volt az alsó tagozatban, de itt a felsőben már nem lesz elég az, ha csak az órákon figyelsz. Ötödiktől kezdve sokkal nehezebb a tananyag, majd meglátod! Muszáj lesz nekiállnod délutánonként is tanulni! - figyelmeztette a tanár.

- Délután tanulni? Azt inkább délelőtt szoktam! Vagy akkor minek járunk iskolába? - pimaszkodott Andris, majd hozzátette: hogy délutánonként a barátaival szokott focizni, és ez akkor is így marad, ha a tanár úr a feje tetejére áll.

- Akkor add szépen ide az ellenőrződet! - jött a fenyegetés a tanerőtől.

Az ifjú Törőcsik újra kinyitotta a táskáját, gondosan körülnézett benne, majd sajnálkozva így felelt:

- Tanár úr! Az ellenőrzőm sincs itt, így sajnos csak az indiános könyvbe tud beírni.

Szó se róla, az alsós korában még szófogadó, magatartásból mindig példás érdemjegyet kapó szőke fiú tinédzserként alaposan megváltozott. Meglehet, a tanulmányi eredményei továbbra is kiválóak voltak, ám a magatartásával egyre több gond adódott.

Noha nem csinált semmi komoly balhét, egész egyszerűen nem bírta a kötöttségeket, és azt, hogy bármit előírjanak neki a felnőttek.


Fotó: Farkas József (Törőcsik jobb szélen elfordulva)

- András, hallom, hogy állandóan a téren focizol! És azt csiripelik a verebek, hogy nagyon tehetséges vagy! Gyere csak ide, mutatok neked valamit! Nézd, mit ragasztottak fel tegnap a faliújságra! - hívta félre a tornatanára az egyik testnevelésóra előtt.

"Játékostoborzó a BVSC Szőnyi úti sporttelepén" - olvasta fel Andris hangosan a feliratot, majd eltökélten a tanár szemébe nézett, és határozottan kijelentette:

- Ott a helyem! 

És hogy mi történt a próbajátékon? A sorozat következő részéből kiderül. 

Borítókép: Törőcsik Éva (Törőcsik András a családdal)
Forrás: Dunai Ede

Videók