Ma ünnepli ötvenedik születésnapját Nagy Tímea olimpiai bajnok párbajtőrvívó

Szombaton ünnepli ötvenedik születésnapját Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, azon kevés vívók egyike, akik az ötkarikás játékokon meg tudták védeni egyéni bajnoki címüket.

Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

A balkezes vívó 1970-ben született Budapesten. Iskolai tanulmányait Kubában kezdte meg, ahol állatorvos apja kiküldetésben volt, de a második osztályt már itthon végezte. 1980-ban a Vasas színeiben kezdett el vívni, 1988-ban már a felnőtt válogatott kerettagja volt. 1990-ben tőrvívóként szerzett junior bajnoki címet, 1991-ben már a Bp. Honvéd versenyzőjeként lett ezüstérmes a párbajtőr csapatbajnokságon.

Párbajtőrözőként 1992-ben, 1993-ban, 1995-ben, 1997-ben és 1999-ben csapatvilágbajnok volt, egyéniben Európa- és országos bajnok és kétszeres csapat Universiade-győztes. Az 1996-os atlantai olimpiára esélyesként utazott ki, így kudarcként élte meg, hogy a negyeddöntőben kikapott egy számára simán verhető ellenféltől és csak ötödik lett, csapatban pedig a válogatottal a negyedik helyen végeztek. Az 1998-as évet gyermekvállalás miatt kihagyta, visszatérése után, 1999-ben Pozsonyban, Németországban és Budapesten nyert világkupa-versenyt.

A négy évvel korábbi csalódásért a 2000. évi sydneyi olimpián vigasztalódott. Az elődöntőig simán haladt előre, itt azonban a francia Claudia Flessel alaposan megnehezítette a dolgát, de a győztes tust neki sikerült bevinnie. A döntőben svájci ellenfele az asszó elején vezetett, de aztán Nagy Tímea belelendült és négy tus különbséggel hozta az asszót, az ő nyakába akasztották az aranyérmet.

2001-ben a vb-n kilencedik, csapatban bronzérmes lett, az év végi országos bajnokságon már nem indult, mert második gyermekét várta. 2003 tavaszán kezdett újra versenyezni, immár Kulcsár Győző irányításával, és sikerült kijutnia a harmadik olimpiájára is. 2004-ben a magyar olimpikonok eskütételén ő mondhatta az eskü szövegét, de a játékokra – hiába volt címvédő – nem érkezett esélyesként. Ő azonban sorra nyerte az asszókat, s miután az elődöntőben egy tussal győzött, a fináléban ismét a francia Flessellel került szembe. Saját bevallása szerint aznap ez volt a legkönnyebb mérkőzése, türelmesen használta ki ellenfele hibáit és másodszor is olimpiai bajnok lett. Ő szerezte a magyar sport 150. olimpiai aranyérmét, és a kardvívó Fuchs Jenő (1908, 1912) és Kárpáti Rudolf (1956, 1960) után a harmadik magyar vívó lett, aki az olimpián egyéniben meg tudta védeni címét.

2004-ben ismét a dobogó tetejére állhatott Nagy Tímea (Fotó: Andreas Rentz/Bongarts/Getty Images)

Az olimpia után megszülte harmadik gyermekét, a versenyekre 2005 végén tért vissza. A 2006-os Európa-bajnokságon 27. volt, de ugyanabban az évben a torinói világbajnokságon megszerezte első egyéni világbajnoki címét, 2007-ben még nyert világkupa-versenyt Barcelonában. A 2008-as pekingi olimpiára már nem tudta kvalifikálni magát, 2009-ben még indult az országos bajnokságon, de 2010-ben felhagyott az élsporttal.

Egyéniben Európa-bajnok (1995) és világbajnok (2006), csapatban ötszörös világbajnok (1992, 1993, 1995, 1997, 1999), kétszeres egyéni olimpiai bajnok (2000, 2004).

Fotó: Jamie Squire/Getty Images

1991-ben szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán (ma Egyetem), majd 1996-ban a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola logopédus szakát is elvégezte. 1996-1999 között óvodai logopédusként dolgozott. 2009 óta a Hajós Alfréd Uszoda, 2019-től emellett a Duna Aréna létesítményvezetője.

2001-ben lett tagja a MOB női bizottságának, 2009-től a Sportegyesületek Országos Szövetségének (SOSZ) általános alelnöke, 2012 óta a Magyar Vívó Szövetség társadalmi kapcsolatokért felelős alelnöke is. 2015-ben négy évre megválasztották az újonnan alakult Universiade Bajnokok Klubjának elnökévé, 2015 decemberében beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnökségébe, 2020 júliusában pedig az Egyesület elnökévé választották.
Háromszor volt Az év magyar vívója (2000, 2004, 2006), 2006-ban Az év női sportolója. 2005-ben a Nők sportjáért díjat, 2006-ban a Nemzeti Sportszövetség díját, 2011-ben a Nők a sportban díjat kapta meg. 2000-ben vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést és a Budapestért Díjat. 2007-ben Prima díjas lett, megkapta a Hegyvidék díszpolgára címet, 2008-ban a Honvédelemért kitüntetést. 2013-ban beválasztották a Vívó Hírességek Csarnokába és Csík Ferenc-díjjal tüntették ki. 

Borítókép: Andreas Rentz/Bongarts/Getty Images