Magyar foci

Ma ünnepli 60. születésnapját Csapó Károly

z agyagosszergényi születésű középpályás a Soproni Textiles csapatában kezdte el labdarúgó-pályafutását, majd 1974-ben, 22 évesen került a Tatabányai Bányászhoz.

Hamar oszlopos tagja lett a csapatnak, amely a nyolcvanas évek elejére az NB I egyik meghatározó együttesévé vált, 1981-ben a Ferencváros mögött másodikként zárta a szezont, egy évvel később pedig a harmadik helyen végzett. A Bányász 1981 őszén a Real Madriddal került össze az UEFA-kupában, a spanyolok 2-2-es összesítéssel, idegenben szerzett góllal jutottak tovább. A magyarországi összecsapáson 2-1-re nyert a TBSC, Csapó Károly ezen a meccsen szabadrúgásból bevette a Real kapuját.

Az 1979/80-as bajnokságot középpályás létére 16 találattal zárta, és a következő két szezonban is elérte a tíz-tíz gólt. 1982-ben, 30 évesen légiósnak állt, a francia Toulouse játékosa lett, majd a Grenoble csapatát erősítette, 1986-ban pedig hazatért Magyarországra, és újabb négy évig szerepelt a tatabányai együttesben. Ez az időszak ugyancsak sikeres volt a gárda számára, az 1986/1987-es szezonban bajnoki bronzot, az 1987/88-asban ezüstérmet szerzett. Csapó Károly a Népsport osztályzatai alapján 1987-ben, 35 évesen, a szezon legjobb labdarúgója lett. Pályafutása során csak a Bányászban játszott az NB I-ben, 314 mérkőzésen 80 gólt szerzett a klub színeiben.

A válogatottban már 1974-ben, első élvonalbeli szezonjában bemutatkozott, és még 1986-ban is pályára lépett címeres mezben. Két világbajnokságon vett részt, de míg 1978-ban a válogatott mindhárom meccsén pályára lépett, addig 1982-ben nem cserélték be egyik vb-meccsünkön sem. 19 mérkőzésén egy gólt szerzett a nemzeti csapatban, ezt éppen az 1978-as vb-n, a házigazda argentinok ellen.

Visszavonulása után rövid ideig edzősködött Tatabányán, később civil foglalkozást választott magának.