1993. szeptember elseje.
Ez a nap teljesen más volt, mint a többi.
Három hétéves gyermek egymás kezét fogva, életében először lépett be az iskolájuk kapuján. A hármasikrek, Zsófi, Balázs és Gergő aznap lettek első osztályosak.
A szüleik, Gabriella és Gábor büszkén ölelték át őket, és csillogó szemekkel búcsúztak el tőlük, hogy azután mindketten elinduljanak a saját dolgukra.
Az édesapa, Zsiborás Gábor különösen nagy izgalommal vágott neki az útnak, ugyanis harmincöt esztendősen, hat év szünet után ismét meghívót kapott a magyar labdarúgó- válogatottba.
A Verebes József vezette csapat az oroszok elleni vb-selejtezőre készült, és Zsiga (ahogy becézték) éppen a legnagyobb sikerei helyszínén, a Ferencváros Üllői úti stadionjában bizonyíthatott újra.
Ám ez a nap sajnos tényleg más volt, mint a többi.
Az MTK kapusa az edzés közben rosszul lett, és az öltözőbe érve magatehetetlenül a földre zuhant. Az orvosi segítség pillanatok alatt megérkezett, és az eszméletlen játékost azonnal kórházba szállították.
Gabriella, a felesége, a gyermekeik, a barátok és a szurkolók egy emberként imádkoztak a méltán népszerű kapusért, ám a diagnózis lesújtó volt. Agyi infarktus.
Zsiga hat napig küzdött az életéért, de a sors kegyetlen volt. Elvette a gondoskodó édesapát, a szerető férjet és nem utolsósorban azt a kapust, akit klubhovatartozástól függetlenül minden szurkoló tisztelt és elismert.
2021. november 12.
Ez a nap is teljesen más lesz, mint a többi.
Zsiborás Gábor ma lenne hatvannégy esztendős.
Gabriella, aki erőn felül teljesítve, egyedül nevelte fel három gyermeküket, és az ikrek, Zsófi, Balázs és Gergő ma ugyanolyan büszkeséggel gyújthatnak gyertyát a férj és édesapa emlékére, mint amilyen büszkén utoljára ölelhették meg egymást az iskola küszöbén állva.
Azon a csodálatosnak induló, ám elátkozott szerdai napon, 1993. szeptember elsején…
NYUGODJ BÉKÉBEN, ZSIGA!
Forrás és borítókép: Dunai Ede írói odala