Ma 16 éve, hogy Fehér Miklós összeesett a Guimares elleni bajnokin

Fehér Miklósra emlékezünk.

Fehér Miklós 1979. július 20-án született Tatabányán. Első NB I-es mérkőzését az 1995/1996-os szezonban, a Győr Debrecen elleni mérkőzésén játszotta, összesen 62 élvonalbeli találkozón 22 találatig jutott. Később az A-válogatottban is bemutatkozott, itt 27 mérkőzésen 7 gólt szerzett a középcsatár, köztük a Litvánia elleni mesterhármassal. Utoljára 2003-ban Szlovénia ellen talált be.

Az esküvőjére készült, ami azon a nyáron lett volna. Ki gondolta volna, hogy 16 évvel ezelőtt azon a napon az utolsó meccsét vívja egy portugál bajnoki rangadón. 
Noha nem jelezte Camachonak, hogy beteg, mert bizonyítani akarta, hogy helye van a portugál csapatban.

Az Újságmúzeum írása így írt róla.

Levél Fehér Mikinek!

Holnap lennél 40 éves… Téged ismerve, biztosan Győrben ünnepelnél, hiszen minden oda kötött. A család, a barátok, a futball. Abban is biztos vagyok, ott lenne a születésnapi bulidon Stark Peti, a gyerekkori barátod, meg persze a drága jó szüleid, a testvéred Orsi és ott lenne Adrienn is, a szerelmed.

És talán ott lenne két kisfiú, akik a családi ház kertjében foci közben mindenáron téged szeretnének kicselezni, te pedig engednéd nekik. Aztán miközben elfújnád a tortán a gyertyákat, talán arra gondolnál, csodásan alakult az életed.
Helyette holnap a Szabeadi úti temetőbe megy mindenki.

Egy szál virággal vagy mécsessel, nem lesz torta, és sajnos a gyerekek sem tudnak kicselezni a családi ház kertjében. 2004. január 25-én este a sors másképp döntött. Elvett téged 24 évesen. Nincs ember, akinek ne égett volna bele a lelkébe a képsor. Az utolsó pillanataid. Sárga lapot kaptál, kicsit mosolyogtál rajta, megigazítottad a hajadat, aztán… aztán pillanatokkal később összeestél a pályán.

Hirtelen szívhalál.

Utólag persze kiderült, náthás voltál, fáradt, de nem jelentettél beteget. Mert bizonyítani akartad, hogy ott a helyed a portugál sztárcsapat, a Benfica kezdőjében. Azt is csak később mesélte Adrienn, a menyasszonyod, hogy a meccs előtt rossz előérzete volt, mert szűkszavú voltál a telefonban, mint akit nagyon bánt valami.
Adrienn akkor éppen itthon volt, azért jött haza, hogy a nyári esküvőtöket szervezze. Csodás fehér menyasszonyi ruhát álmodott, helyette néhány nappal később feketébe öltözve ment temetésre. A meccset nem látta itthon, de még alatta küldött neked egy SMS-t. Csak annyi állt benne: szeretlek.
Minden találkozó után felhívtad. Akkor nem. Így ő hívott, számtalanszor. A telefon pedig ott árválkodott az öltözőben és csak csörgött és sokáig senki nem vette fel, mert éppen az életedért küzdöttek. Később egy csapattársad szólt bele sírva, próbálta nyugtatni Adriennt, aki ekkor már érezte, mindennek vége.

Ő egyébként azóta sem tudta feldolgozni azt, ami veled történt.

Az élet persze nem állt meg. Megházasodott, lett két szép gyereke, ám már egyedül neveli őket. És évente négyszer-ötször kimegy hozzád a temetőbe. Sírni, nevetni, beszélgetni, de ezt te is tudod. Máig őrzi azt a jegygyűrűt is, amit egy mesés napon, egy régi, romos, de romantikus portugál kis templomnál adtál neki.
Holnap a Szabadi úti temetőbe megy mindenki, pedig Győrben azt gondolták, egyszer majd ott fejezed be a pályafutásodat és talán idővel a csapat edzője is te leszel. Képzeld, nagyon odafigyelnek arra a városban, hogy senki ne felejtsen el téged. Kiállítás is van és a te nevedet viseli a helyi labdarúgó akadémia.

Lisszabonban pedig szobrot állítottak neked a Benfica stadionjánál. Csak három embernek van szobra az arénánál. A legendás játékosuknak, Eusébiónak, az edzőfenomén Guttmann Bélának és neked… Bár ne lenne szobrod…

Azt is megnéztem, harminckét emlékoldal van a neveddel a Facebookon. Persze évről évre egyre kevesebb a bejegyzés. Elfogytak a fotók, az újságcikkek. Marad a néma csönd.

Emlékszem rá, amikor először bemutatkoztál a magyar válogatottban. Még húsz éves sem voltál. Horváth Feri sérülése után, a hatodik percben intett a szövetségi kapitány Bicskei Bertalan (ő sincs már közöttünk…), hogy gyere Miki, beállsz! Beálltál. Előbb gólpasszt adtál a Dárdai Palinak – képzeld, ő már szövetségi kapitány is volt és a Herthánál edző – majd a 90. percben gólt lőttél Azerbajdzsánnak. Az első válogatott meccseden. Utána mondtad azt, hogy a gólod után megszűnt a külvilág. Felemelted a karod, felnéztél az égre és csak lebegtél…

Holnap a Szabadi úti temetőbe megy mindenki. A szüleid is. Nincs nap, hogy az édesapád ne menne ki hozzád. Tizenöt éve ez a fájdalmas, szívszorító programja. De megy és minden pillanatban azon van, hogy ne felejtsenek el téged.

Tizenöt éve, hogy azon az esős portugál estén örökre megállt a szíved. Pedig még sok gólt kellett volna rúgnod Miki! Külföldön, a magyar válogatottban és az ETO-ban is.
És igen, holnap ott kellene fociznia a kertben annak a két kisfiúnak is.

Nincs igazság a földön!

Nyugodj békében, Fehér Miki!

(A Fehér Mikinek szóló levél volt az Újságmúzeum harmadik legolvasottabb írása ebben az évben).

Forrás: Újságmúzeum

Borítókép: Facebook.com/ Fehér Miklós Memorial