London 2012: Dombi: csodálatos, elmondhatatlan érzés

"Érdemes volt kitartanom, hiszen 32 éve elég komolyan űzöm ezt a sportot. Már majdnem a pályafutásom végén vagyok, ez az utolsó olimpiám, úgyhogy ez a hab a tortán a karrierem szempontjából" – fogalmazott az eredményhirdetést követően a 36 éves Kökény Roland.

"Szilárdi Katit, az edzőnket én gyermekkorom óta ismerem, mert az újpesti lakótelepen, ahol felnőttem, a szomszédunkban lakott. Amikor hírét vettük, hogy ő egy jó tréner, akkor Újpestről átnyergeltem az Építőkbe, s bár később mással is dolgoztam, az ifi korosztály elején visszakerültem hozzá, és azóta ő irányítja a felkészülésemet – mesélte a 25 esztendős Dombi Rudolf. – Kökszi tavaly keresett meg engem azzal, hogy menjünk együtt párost. Kipróbáltuk, s bár annyira jól nem eveztünk, nagyon jól éreztük magunkat együtt. A sérülése után felépült, így sikeresen teljesítettük a tavalyi évet, kiharcoltuk az olimpiai kvótát a szegedi világbajnokságon. A folytatásban aztán dolgoztunk tovább, melóztunk keményen, idénre pedig összeállt minden."

A győzelmi dobogón állva, az aranyéremmel a nyakában, a Himnuszt hallgatva láthatóan mindkét sportoló nagyon küzdött az érzéseivel, Dombi erről így beszélt:
"Szokták mondani, hogy valakinek csak megszületni volt nehéz, hát, a mi esetünkben egyáltalán nem erről van szó. Nem volt könnyű idáig eljutni, nagy küzdelemben sikerült, az év minden napját végig kellett melózni, minőségi munkát kellett végezni. Kemény volt a felkészülés is, az utolsó egy hétben pedig már nagyon feszült voltam, az utolsó napok egy évnek tűntek. Nagyon sok volt a feszültség bennünk, és ez ott, a dobogón mind kijött. Fantasztikus érzés, hogy örömet okozhattam a szüleimnek és az egész országnak, annak a sok embernek, aki itt a helyszínen szurkolt. Nemhogy csak becsúsztunk a dobogóra, hanem aranyérmet sikerült nyernünk, ez csodálatos, elmondhatatlan érzés."

Magyarország ebben a számban korábban még soha nem tudott diadalmaskodni az ötkarikás játékokon.