Lesújtó vélemény: a magyar válogatott becsapta a szurkolóit

…inkább foglalkozzunk a remek válogatott meccsünkkel, aminél az egyszerű grundrangadó is izgalmasabb és hajtósabb meccset eredményezne.

Az augusztus közepén megrendezett válogatott mérkőzés nagyon fontos a játékosaink és szakembereink szerint, hiszen remek erőfelmérő lehet a nagyobb kihívások előtt.

Ezeken a meccseken lehet felmérni, hogy ki hol tart a felkészülésben. Röviden levonva a konzekvenciákat:

MI SEHOL SEM TARTUNK!

Szeptember elején jön a harcedzett Andorra. Félhetünk idegenben, talán a Pireneusok hegyi levegője megzavarhat minket. Bár őket most Lichtenstein is legyőzte barátságos meccsen, akkor talán mégis nyerünk egy rosszul irányzott lövéssel. A tegnap esti 90 perc legalábbis ezt sugallja számomra. Komolyabb helyzetek nélkül sikerült lehoznunk a mérkőzést. A végén szinte még nekünk kellett izgulni a döntetlenért. Az izraeliek mutatott játéka alapján ezt a válogatottat 2-3 góllal simán le kellett volna győznünk, de nem tettük…

A meccs vége felé csak ültem, ültem a sajtószektorban és azon gondolkoztam, hogy a csapatunk vajon mit akart csinálni ezen a mérkőzésen. Elképzelés nulla, akarat nulla, szív nulla, fizikai állóképesség nulla, de még lelkesedés sem volt a csapatunkban. Ez utóbbi pedig átragadt a közönségre is, amely a 2000-7000 forintos jegyár ellenére is szép számmal volt jelen a Puskás Ferenc Stadionban. Becslésem szerint 13 ezer néző lehetett tegnap este a találkozón. Hogy milyen szájízzel ment haza a közönség a 90 percnyi szenvedést követően?

SZERINTEM OLYANNAL, MINT ÉN: CSALÓDOTTAN, BECSAPVA!

Őszintén mondom, semmi komolyabb dolgot nem várnék el a válogatottban pályára lépőktől, de ha kifutnak a pályára a címeres mezben és 13 ezer ember énekli nekik a himnuszt, akkor bizony kötelességük meghalni a pályán a magyar színekért, a címerért a mellkasukon és a 13 ezer emberért, akik csak és kizárólag Ő miattuk ment ki a stadionba. Ráadásul teszik ezt nem kevés pénzért. Ennyit megérdemelnénk!

A kissé lesújtó véleményem ellenére gondolom sokaknak feltűnt, hogy többes szám első személyben írtam a válogatottról. Ez csupán azért van, mert még mindig az ÉN VÁLOGATOTTAMNAK érzem a nemzeti tizenegyet. Van bajom az biztos…

Pintarics Balázs