Leomló lelátók, megvadult tömeg – Amikor a stadionok pokollá változtak

Nemzeti Stadion, Lima, Peru

1964-ben 318 ember halt meg Limában, egy Peru-Argentina mérkőzést követően. A meccs utolsó percében, 1-0-ás argentin vezetésnél a játékvezető nem adott meg egy perui gólt, amivel eléggé feldühítette a hazai közönséget. A rendőrség könnygázgránátokat vetett be a szurkolók ellen, akik menekülni kezdtek, de a stadion kijáratai le voltak lakatolva. A 318 halálos áldozat mellet több mint ötszázan szenvedtek súlyosabb sérülést. A végül kijutott tömeg óriási pusztítást végzett a stadion környéki utcákon is.

Accra Sportstadion, Accra, Ghána

127 ember halálát okozta Ghánában egy elsietett rendőrségi támadás 2001-ben. Az incidens a két legnépszerűbb ghánai csapat mérkőzésén történt, az Accra Hearts of Oak Sporting Club és az Asante Kotoko összecsapásán. A hazai csapat egy késői góllal szerezte meg a vezetést, mire a csalódott vendégszurkolók műanyag székeket, és üvegeket dobáltak a pályára. A rendőrség ellencsapása félelmetesen gyors és primitív volt, könnygáztámadás és roham. A pánikba esett tömeg egymást taposta a kijutás érdekében, "természetesen" a legtöbb kapu itt is zárva volt.

Hillsborough, Sheffield, Anglia

Talán az egyik legismertebb stadionkatasztrófa a sport történetében. 1989. április 15-én több ezer sportrajongó érkezett az angliai Sheffield városába a Hillsborough-pályára. A Liverpool FC játszott a Nottingham Foresttel. Amikor a meccs elkezdődött még számos Liverpool-szurkoló igyekezett bejutni a pályára. A rendőrség megnyitotta a kapukat és a szurkolók beözönlöttek az alagúton át a lelátók felé. Ám a lelátók ekkor már zsúfolásig tele voltak. Ahogy az újabb szurkolók benyomultak az előttük állókat nekinyomták az előttük magasodó vasrácsnak, amit azért zártak be, hogy a szurkolók ne fussanak be a pályára. Hat perccel a kezdést követően a bíró félbeszakította a mérkőzést, de a kapukat már későn nyitották ki. A halottak száma 96, a sebesülteké pedig 200 fölött volt.

Nemzeti Stadion, Katmandu, Nepál

Bizarr körülmények között vesztette életét 93 ember Katmanduban 1988. március 12-én, amikor egy Nepál-Banglades mérkőzés közepén hatalmas jégeső tört a stadionra. A nézők menekülni próbáltak a természeti csapás elől, de a nyugati lelátó felé tartó tömeget a rendőrség ismeretlen okból feltartóztatta, majd visszafordította a déli kijárat felé, ahol csak egy alagút állt rendelkezésre a stadion elhagyására, így nem csoda, hogy a tömeg egymást taposta halálra.

Mateo Flores Nemzeti Stadion, Guatemala

1996. október 16-án 83 embert taposott halálra a tömeg. Az ok: hamis jegyek tömkelegét adták el a Guatemala-Costa Rica mérkőzésre, valamint a nem megfelelő tervezés, nem voltak biztosítva a menekülési útvonalak. Közel ötvenezer ember próbált bejutni a 37 ezres stadionba.

Monumental Stadion, Buenos Aires, Argentina

1968-ban a River Plate-Boca Juniors meccs végződött tragikusan. Hivatalosan sosem derült ki, hogy mi okozta 71 ember halálát a 12-es kapunál. Különböző verziók láttak napvilágot, az egyik szerint zárva volt a kapu, és az elől állókat a tömeg nekilökte a kerítésnek, egy másik változat szerint a rendőrök nyomták neki a népet a kijárathoz, miután a Boca szurkolók levizelték őket, a harmadik oknak pedig azt nevezték meg, hogy a szurkolók által felgyújtott zászlók látványától pánikba esett tömeg próbált meg minél hamarabb kijutni a stadionból. Felelőst nem állapított meg az igazságügyi vizsgálat, az elhunytak átlagéletkora 19 év volt.

Valley Parade Stadium, Bradford, Anglia

Egy eldobott cigarettacsik okozott olyan tüzet 1985-ben, ami miatt pár perc alatt porig égett a Bradford stadionjának egyik lelátója. A rendőrség kénytelen volt a pályára evakuálni a nézőket, de így sem kerülhették el a tragédiát, amely 56 halálos áldozattal járt.

Lenin Stadion, Oroszország, Moszkva

1982. október 20-án következett be Oroszország legsúlyosabb sportkatasztrófája Moszkvában. A Lenin stadionban (mai nevén Luzhniki) mintegy tizenhatezer néző volt kiváncsi a Szpartak Moszkva-HFC Haarlem UEFA-kupa meccsre. A létesítmény vezetése úgy döntött, hogy csak a nyugati és keleti lelátót nyitja meg, mivel csak ezeken sikerült letakarítani a mérkőzés előtti napokban leesett havat. A szemtanúk szerint egy fiatal nő elvesztette a cipőjét, és megállt a lépcsőn, mire a mögötte lévők tolakodni kezdtek, és ezzel elszabadult a pokol. Páran átestek a korlátokon, és többeket magukkal sodortak. A láncreakció-szerű eseményben 66 szurkoló halt meg.

Ibrox Stadion, Glasgow, Skócia

A skót stadionban két katasztrófa is történt, az első 1902. április 5-én. Az újonnan épített, fából készült West Stand Tribune az előző éjszakai erős esőzés hatására elázott, és Skót-Angol meccs alatt összeomlott. Több száz szurkoló zuhant a mélybe, közülük 25-en nem élték túl az esést. Az eset után hozott rendelet előírta a vasbetonból készített stadionokat az egyesült Királyság területén.

A második sajnálatos esetre 1971. január 2-án került sor. A Rangers a városi rivális Celtic ellen játszott, és a vendégcsapat 1-0-ás vezetésénél sokan elindultak haza, és a tömeg nem tudott rendezetten kivonulni a kapukon. Ráadásul az utolsó pillanatban a hazai csapat gólt szerzett, ezért valószínűleg sokan megpróbáltak visszajutni a stadionba. Bár utóbbi feltevést később hivatalosan cáfolták, nem lehet kizárni, hogy a két dolog együttesen indította el a dominó-elvet, a tömeg egymást taposta, az áldozatok száma 66 volt.

Heysel Stadion, Brüsszel, Belgium

A Heysel-tragédiát a hetvenes-nyolcvanas években jelentős futballhuliganizmus okozta, mikor 1985. május 29-én, a brüsszeli Heysel Stadionban, az angol Liverpool FC és az olasz Juventus FC mérkőzésén ledőlt egy támfal, 39, többségében olasz szurkoló halálát eredményezve. A mérkőzés az 1984-85-ös BEK sorozat döntője volt. A gondok hozzávetőlegesen este hét óra körül kezdődtek, egy órával a tervezett kezdőrúgás előtt. A tragédia egy feledésbe merült előzménye, hogy közvetlenül a BEK döntőt megelőzően egy ifjúsági mérkőzést játszottak a pályán. A két belga csapat pont a finálé résztvevőinek színeit viselte. A félidőben a vörös csapat vezetett 3-0-ra, a Liverpool szurkolók nagy megelégedésére, akik úgy szurkoltak, mintha már a kupadöntő folyna. Az első összecsapás a stadionban 19 óra 10 perc körül zajlott le, amikor a fehér csapat gólt szerzett, az olasz és az angol szurkolók összeverekedtek.Néhány perccel később a mérkőzést lefújták és a gyerekeket lehívták a pályáról. Az Y szektorban ülő liverpooliak és a Z szektorban lévő Juventus szurkolók mindössze néhány méternyire voltak egymástól. A két tábort mindössze egy gyenge drótkerítés és a néhány rendőr által őrzött „senki földje” választotta el.Máig nem tisztázott körülmény, hogy ki kezdte a petárdák, rakéták és más anyagok átdobálását a másik szektorba, de az tény, hogy hét óra körül dobálózás alakult ki. A „bombák” között megtalálhatóak voltak a stadion darabjai is, hiszen az olyan rossz állapotban volt, hogy a drukkerek könnyedén újabb és újabb kődarabokat tudtak szerezni a lelátók padlózatából.

Ahogy közeledett a kezdőrúgás pillanata, a dobálózás egyre intenzívebbé kezdett válni. A Liverpool szurkolók egy csoportja ekkor, áttörve a drótkerítést, rohamot indított a Juventus szurkolói ellen, akik menekülésbe kezdtek. A nyolcvanas évek angol szurkolói kultúrájához szervesen kapcsolódott ez, teljesen általános volt, hogy az egyik tábor egy jól sikerült pillanatban betör az ellenfél területére, majd kis csetepaté után visszavonul a saját szektorába. Most viszont nem angol csapat küzdött angol ellen, az olaszok pedig nem ismerték, nem is ismerhették a szigetországi szokásokat, így fejvesztve menekülni kezdtek. De nem volt hova, emiatt a szektor oldalánál lévő falhoz préselődtek, sokan megpróbáltak átmászni azon, de a támfal nem bírta a nyomást és ledőlt.

A halálesetek döntő hányadát a fal leomlása okozta, 39 ember veszítette életét és több, mint hatszázan sérültek meg. A mérkőzést a tragédia ellenére lejátszották.

Üllői úti stadion, Budapest, Magyarország

1947. május 4-én rendezett Magyarország-Ausztria válogatott mérkőzésen történt kis híján katasztrófa. A Ferencváros Üllői úti sporttelepén a magyar labdarúgás 50 éves jubileumát ünnepelték. Több mint negyvenezren szorongtak az ennél kevesebb néző befogadásra alkalmas falelátókon. A kezdőrúgást Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok, az újpesti Megyeri úti stadion tervezője végezte el, az ünnepi pillanatok azonban nemsokára rémálommá váltak.

A magyar csapat második góljánál az állóhelyi nézősereg egy része rázuhant az alatta lévő korzóülés közönségére. Már itt is sokan megsérültek, de a második félidő elején az állóhely város felőli kanyarjában ennél sokkal súlyosabb szerencsétlenség történt.

Egyszerre megmozdult a hatalmas "embererdő", és a nyolc méter szélességben leszakadó lelátórésszel együtt vagy kétszáz szurkoló zuhant a mélybe. A deszka- és oszlopdarabok között véres ruhában fekvő sérültek közül több mint százat szirénázó mentőautók, köztük a Svájci és a Svéd Vöröskereszt autói szállították a közeli kórházakba. Szinte hihetetlen, hogy itt sem történt haláleset. A legsúlyosabb sérült, Varga Pál csigolya- és koponyaalapi töréseket szenvedett. Az egész életére nyomorékká lett fiatalembert később az FTC alkalmazta: negyedszázadon át volt a sporttelep pénztárosa, sőt, az Üllői úti székházban szállást is biztosítottak számára. A tribün leszakadását akrobatikus ügyességgel baj nélkül megúszó szurkolóról, Nika Lászlóról úgy tudni, hogy később külföldre távozott.