Kézilabda

Lendvay Péter: zsigerből nem lehet

A szezonkezdéskor a klubhűségről, a fiatal „vándormadarakról”, a PLER feltörekvő tehetségeiről és csapata esélyeiről kérdeztük a válogatott Lendvay Pétert, a nagyon átalakult együttes legjobbját és vezéregyéniségét.

– Manapság a klubhűség már nem igazán divat. Nem gondolt arra, hogy váltania kellene?
– A nyár elején megkeresett néhány, az első négy közé pályázó együttes, de komolyan nem is gondolkodtam az ajánlatukon. A Tromosban jól érzem magam, elismerik és megbecsülik a játékomat. Ráadásul – az anyagi nehézségek miatt – elég sokan elhagyták a klubot, és ebben a helyzetben a nálam is régebben itt játszó Forgács Gyuszival együtt úgy éreztük, mi ezt nem tehetjük meg.

– Hogyan gondol a távozókra?
– Mindenkinek a magánügye, hogy hol látja biztosabbnak az egzisztenciáját, de azt is látni kell, hogy a távozók között olyan fiatalok is voltak, akik „kinőtték” a PLER-t, és szakmai fejlődésükhöz szükséges volt, hogy erősebb csapatba igazoljanak. Mivel őket élő szerződésből vásárolták ki, távozásuk anyagilag még segítette is a klubot.

– A nyári felkészülés során másfél hónapot dolgozott együtt az ifiből felkerült játékosokkal. Mi a véleménye róluk?
– Az elmúlt években halomra nyerték az aranyérmeket saját korosztályukban, ami önmagáért beszél. Látszik, hogy ügyesek, és az is, hogy becsvágyóak. Ugyanakkor kicsit jellemző volt az a vélemény, ami „kerülő úton” jutott vissza hozzám. Néhány közös edzés után arról beszélgettek egymás között, hogy nem is gondolták, a harmincnégy éves Lendvaynak mennyit kell edzenie ahhoz, hogy még mindig gólerős lehessen, és hogy ez nem csak zsigerből jön.

– A fiatalokon kívül három tapasztaltabb játékost is igazolt a PLER. Ők már beilleszkedtek?
– A kapus Kovács János, aki legutóbb Gyöngyösön védett, már korábban játszott nálunk fél évet, így neki nem volt ismeretlen ez a közösség. A Dunaferrből érkező Szalafai Gáborral a pályán és az öltözőben is az az érzésem, mintha évek óta együtt játszanánk. Rá támadásban és védekezésben, vagyis több feladatkörben is nagy szükségünk lesz. A balszélső Pálos Gábor Debrecenből került hozzánk, ő főként azokkal találja meg könnyen a hangot, akikkel korábban a juniorválogatottban szerepelt.

– Mi lehet az új, nagyon megfiatalított PLER erőssége? Milyen eredményre számít a csapattól a most induló idényben?
– Fizikailag elég jó állapotban vagyunk, s a morállal sincs baj. Amíg a korábbi években az egyéni képességek domináltak, most a csapategységben kell bíznunk. Akkor lehetünk igazán sikeresek, ha meglepetést tudunk szerezni ellenfeleinknek. Ehhez az szükséges, hogy ne csak néhány rutinosabb játékostól várjuk a csodát, hanem a tehetséges fiatalokat is bedobjuk a mély vízbe. Ahogy tettük ezt három-négy éve a Lékai-, Balogh-féle korosztállyal. Ha minden megvalósul, ennek a gárdának tapadnia kell a bajnoki élmezőnyhöz.