Lázár Bence: Éreztem, hogy nagy a baj

„Néhány héttel ezelőtt megduzzadtak a nyirokcsomóim a nyakamnál, ami nem múlt el, sőt egyre jobban zavart, a fejemet alig bírtam mozgatni, így aztán kénytelen voltam orvoshoz menni. 

 

A kecskeméti kórházba mentem be kivizsgálásra, ahol azonnal benntartottak. Furcsa, de így utólag azt mondom, éreztem, hogy nagy baj van. Nekem az orvosok semmit sem mondtak, a szüleimmel viszont közölték a diagnózist. A kórházból kiengedtek, s otthon, a szülői házban ültünk le hárman apuval és anyuval. 

 

 

Emlékszem, hétfő volt. Ezt a hétfőt talán sohasem fogom elfelejteni. Néztem apám és anyám arcát, csendesek voltak, kissé riadtak, és egyszer csak azt mondták nekem: „Fiam, megjött a véreredmény, erősnek kell lenned: leukémiás vagy.” 

 

Nem sokkal később már a kórházban voltam megint, a Szent László Kórház egyik szobáját kaptam meg, az erkélyemről pedig az új Fradi-stadiont látom. A szervezetem jól reagál a kezelésre. Az úgynevezett Hoelzer-protokoll szerint gyógyítanak, ez egy német kezelési eljárás. Folyamatosan jön, csöpög belém az infúzió. Most majd lesz néhány nap szünet a kezelésben, aztán folytatódik minden, és talán egy hónap múlva, ha a leleteim jók lesznek, hazaengednek néhány napra. Most úgy tűnik, elkerülhetetlen a csontvelő-átültetés, amelyre nagyjából három hónap múlva kerülhet sor. Persze ha addig találnak megfelelő donort. Nem merem elkiabálni, de a gyönyörű, harmincesztendős nővérem talán megfelel majd, bár végleges válasz még nincs erre.

 

 

Korábban: