Kontinenseken ível át a török ultrák gyűlölete – Minden héten háború, 3. rész

 

A Fenerbahcét, a Galatasarayt és a Besiktast egyetlen futballszeretőnek sem kell bemutatni, hiszen a török futball három legeredményesebb klubjáról, zászlóshajójáról van szó. Mindhárom klub isztambuli, így egyáltalán nem meglepő, hogy az idők során nem egymás kispajtásai, hanem ősi riválisai lettek, pontosabban a Fenerbahce vált a Galata és a Besiktas ellenségévé.

 

Bár e három klub meccsei bármilyen párosításban csúcsrangadónak számítanak, a legnagyobb csinnadratta a Galatasaray-Fenerbahce és a Besiktas-Feherbache meccsek körül alakult ki. Ha csak szigorúan azt nézzük, ki, kit, miért utál, a három csapat közül a Fener szénája áll a legrosszabbul, hiszen "európai" csapatként a Galata és a Besiktas nagyon jól megfér egymás mellett, ugyanakkor közös erővel utálják az "ázsiai" Fenert. 

 

Előbbi kétség kívül a török futball legnagyobb rangadója. A Kitalar Arasi Derbi, azaz az Interkontinentális derbi a Fener és a Galata mindenkori meccseinek elnevezése, nevét pedig onnan kapta, hogy a két klub "főhadiszállása" Isztambul ázsiai (Fener) és európai (Galata) felén található. 

 

 

A két együttes 1909. január 17-én játszotta első egymás elleni meccsét, és hosszú évekig békében megvoltak. Igazi rivalizálásuk 1934. február 23.-án kezdődött. Ekkor barátságos meccs keretében találkoztak a felek, a meccset azonban többször is félbe kellett szakítani, mert mindkét gárda annyira akart nyerni, hogy a focit ötvözték egy kis küzdősporttal is. A forró hangulat átterjedt a pályáról a lelátóra is, majd a játéktér szabályos csatamezővé alakult át. Mindenki ütött mindenkit, a bíró pedig nem tehetett mást, lefújta a meccset, és ezzel együtt a "boldog békeidőknek" is véget vetett. 

 

A két klub rivalizálása napjainkban is ugyanolyan komoly méreteket ölt, mint anno, a két tábor finoman szólva sem cseresznyézik egymás tányérjából. A Fener és a Galata meccsein mindennaposak a balhék, ha a szurkolók egymást nem tudják bántani, általában a stadion berendezésén vezetik le a feszültséget.

 

A két csapat derbijei előtt és után szinte elkerülhetetlenek az utcai harcok. A két rivális ellentéte azonban nem csak Isztambulra terjed ki, átölteli egész Törökországot. Számos olyan eset történt, amikor az ország több pontján, útközben csaptak össze egymással a két tábor tagjai. 2005-ben, a Török Kupa döntőjében találkozott a két gárda, ekkor 8000 (!) rendőr és biztonsági ember vigyázott a rendre, ennek következtében maradhatott csak el a két tábor szokásos háborúja. 

 

Tavaly tavasszal a Fener szimpatizánsai támadtak rá a Galatasaray táborára:

 

 

A két tábor fanjai haladnak a korral, gyakran érzik úgy, érdemes lenne alakítani egy kicsit Isztambul vároképén:

 

 

A Galata szurkolói a jelek szerint jobban szeretnek a Fener-drukkerek buszával utazni, mint a sajátjukkal:

 

 

2007-ben hajmeresztő jelenet játszódott le a két csapat meccsén. Egy Fenerbahce-szurkoló bejutott a pályára, ahol kést rántva hadonászni kezdett. A rendőröknek hála nem lett tragédia a dologból:

 

 

Isztambul ugyanakkor abban az esetben sem lehet nyugodt, ha éppen a Fenerbahce és a Besiktas mérkőzik meg egymással, hiszen ez a párosítás is garanciát jelent a balhéra. A két csapat rivalizálása ugyanarra az okra vezethető vissza, mint a Fener-Galata ellentét esetében. Amíg a Besiktas a török nagyváros európai felén tanyázott le bő évszázada, addig a Fener az ázsiai részen talált otthonra. 

 

 

Ha az előző párharcnál azt mondtuk, nem szeretik egymást a felek, az ebben az esetben is találó kifejezés, hiszen Fener-Besiktas meccs sem múlik el soha botrány nélkül. A Besiktas drukkerei főleg hazai környezetben vérmesek, nem igazán tűrik meg a sárga-kékek drukkereit otthonuk, az Inönü Stadion környékén. 2007-ben például égi áldásban részesítették a Fener szurkolóit, ekkor az aréna lelátóinak tetehéről dobálták meg őket a lelátóról feltépett székekkel.

 

 

Uganebben az évben az utcán is konfrontálódott a két csoport:

 

 

Tavaly egy díjkiosztón is egymásnak esett a két tábor, amikor a Besiktas csillaga, Ricardo Quaresma épp egy díjat vett át: