Könnyesre nevettük magunkat a születésnapos szövetségi kapitányról előkerült sztorikon

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség szövetségi kapitánya ma ünnepli 50. születésnapját. A jeles alkalomból a kajakkenusport.hu készített interjút, Hüttner Csaba néhány pályatársával. Írásukat változtatások nélkül közöljük.

Kiváló csapatember volt versenyzőként, aki mindenáron nyerni akart. Sportvezetőként meglátja a tehetséget, szívét-lelkét kiteszi a csapatért, hiába van fanyar humora, könnyekig meghatódik, ha a válogatott sikeresen szerepel, és a sportág élő lexikona, aki a legfiatalabb gyerekek eredményeit is kívülről tudja. Ilyenek látják a pályatársak, a kollégák és a barátok a versenyzőként négyszeres világbajnok felnőtt szövetségi kapitányt, Hüttner Csabát.

"A legtöbb közös élményünk nem publikus, de az biztos, hogy az utolsó öt évét nekem köszönheti" – kezdi nevetve Storcz Botond, aki felnőtt kapitányként az elődje volt Hüttner Csabának a válogatott élén.

"Egyszerre kerültünk a szövetségbe, és végig együtt dolgoztunk, hiszen az én időszakom alatt végig Hüti vezette az utánpótlást. Ez azt jelenti, hogy nyolc évig minden nap egy irodában ültünk. Szeretek vele lenni, élveztem azt az időszakot. 

Persze már versenyzőként is ismertük egymást, abból az időszakból a legmeghatározóbb élményem vele kapcsolatban, hogy együtt készültünk fel Hawaiin a molokai versenyre, és hetekig azzal szívta a vérem, hogy jó lenne, ha nem kajakozni próbálnék egy kenuban. 

Nagyon tud sztorizni, a sportágon belül mindenkiről mindent tud, hihetetlen a lexikális tudása, ráadásul hatalmas “szélszakértő”. Azt, hogy honnan fúj a szél, bármikor, bármelyik pályán hosszan tudja elemezni. Kiváló kenus volt, négy világbajnoki aranyérmet szerzett, de olimpián sosem versenyezhetett. Viszont amit nem ért el versenyzőként, azt sportvezetőként összejöhet neki, és ez szerintem még motiváltabbá teszi.”

"Együtt kezdtünk sportolni a Honvédban, bár ő elnézte a házszámot, először kajakos akart lenni, de aztán hamar átszellemült kenussá – meséli Kovács Tamás, utánpótlás vezetőedző, aki serdülőben, és ifiben párost ment Hüttner Csabával, még nemzetközi versenyen is szerepeltek együtt.

Fiatalon mindketten elég véznánk voltunk, ha nyertünk, azt a többiek próbálták azzal magyarázni, hogy jó a hajónk, pedig ugyanolyan vacak kenukban térdeltünk, mint a többiek."

"Versenyzőként is mindenáron nyerni akart, ez sokkal erősebben megvolt benne, mint bennem, például a vetélytársak ellen már a parton megkezdte a pszichológia hadviselést."

Egyébként is jellemző rá, hogy bármit bárkinek “beszól”, rendszeresen összeveszett a horgászokkal edzés közben, de olyan is volt, hogy a Dunán motorcsónakkal kergették.

Minden tehetsége megvolt ahhoz, hogy olimpiai bajnok legyen, neki tulajdonképpen peche volt Kolóval. Ha Gyuri tíz évvel előbb, vagy később versenyzett volna, akkor valószínűleg ennél is szebben alakul a pályafutása. Kapitányként is jellemző rá a győzni akarás, arra törekszik, hogy minden a legjobban menjen, a versenyzők számíthatnak rá."

“Hütivel élmény minden edzőtábor és verseny" – mondja Mórocz István, edző, akinek több utánpótláskorú, és felnőtt tanítványa is szerepelt az elmúlt 10-12 évben Hüttner Csaba éppen aktuális válogatott csapataiban.

"Ha ő velünk van, akkor zajlik az élet, mindig minden megoldódik, és közben mennek a poénok. Amióta kapitány, azóta 0-24-ben ezer fokon ég, legyen szó egy utánpótlás ORV-csapatról, egy ifi versenyről, vagy egy felnőtt világbajnokságról, nagyon motivált. Sportágakon átívelő lexikális tudása van, minden olimpiai eredményre emlékszik.

A kajak-kenuban annyira otthonosan mozog, hogy ha egy kölyök életében húzott két egyenest, akkor már névről ismeri, és emlékszik akár a serdülő eredményeire is. Ifjúsági kapitányként ilyet korábban talán csak Schmidt Gábortól láttam.

Már az elő-, és a középfutamok mellett is ott bringázik, még az ifi versenyeken is. Minden mozzanat mélyen érdekli, ismeri a versenyzők éppen aktuális formáját, és a pletykákat is tudja. Fiatalon észreveszi a tehetségeket, és a megérzéseinek a 70-80 százaléka bejön, talán csak néhány olyan versenyzőt tudok mondani, akiket hiába menedzselt annyira, mégsem értek oda a felnőttek között.

Ugyanakkor Kopasz Bálint még ifi sem volt, amikor ő már tudta, hogy mire lehet képes, de Csipes Tamarában is töretlenül hitt, mert látta rajta, hogy Kozák Danuta mellett a női kajak szakág nagy egyénisége lehet.

Amikor még versenyzett, akkor nem ismertem olyan jól, de tudom, hogy tehetséges kenus volt, aki sorra nyerte a világ-, és Európa-bajnoki címeket, olimpián mégsem szerepelhetett, mert háromszor is csak tartalékként utazott ki. Ez nyilván egy fájó pont, de idén talán megadatik neki, hogy sportvezetőként ötkarikás érmeket ünnepelhessen. Lehet, hogy az olimpiát is azért csúsztatták el egy évvel, hogy Hüti ötven évesen jusson fel a csúcsra. Megérdemelné.”

“Sok olyan versenyző van, aki szeretne nyerni, de nem tesz meg érte mindent, Hüti olyan kenus volt, aki szeretett nyerni, és mindent meg is tett a győzelemért" – mondta róla az olimpia bajnok Pulai Imre, akivel Hüttner Csaba négyesben világbajnok címet is szerzett. – Nagyon jó sztrók volt, érezte a hajó összes rezdülését.

"A négyesünkben rajtam kívül benne volt Fürdök Gabi, Novák Feri, és Hüti, az atlantai világbajnokságot nyertük meg együtt, de még kint a versenyen is viccelődtünk. Ők egy szobában aludtak a Fürdökkel, este beállítottam nekik a leghidegebbre a klímát, így éjszaka arra ébredtek, hogy majdnem megfagynak.

Ma már nem csinálnak ilyeneket a versenyzők, pedig szerintem ez hozzátartozik a sporthoz. A fiatalok szokták is mondani, hogy könnyű volt nekünk, mert mindig volt időnk hülyéskedni. Szerintem meg éppen azért hülyéskedtünk annyit, mert rengeteget edzettünk, és a monotóniát muszáj volt poénokkal feloldani.”

“1992-ben Csaba tartalékként volt kint az olimpián, így volt ideje megnézni a futamokat és az eredményhirdetéseket is" – elevenítette fel a múltat Dónusz Éva, barcelonai aranyérmes.

"Az olimpiai után ott voltunk egy fogadáson, ahol kaptam tőle egy borítékot, tele fényképpel. Lefotózta a döntőnket, és ahogy álltunk a dobogón, majd itthon előhivatta a képeket, és odaadta nekem. Nagyon meghatódtam, mert akkor még nem ismertük egymást annyira. Mióta kollégák vagyunk a szövetségben, azóta látom rajta, hogy mindent meg akar tenni a versenyzőkért és az edzőkért.

Éjjel-nappal azon agyal, hogy lehetne még jobban csinálni a gyerekekkel, mindenkivel törődik, bármikor fel lehet őt hívni. Fanyar humora van, de mellette egy jószívű, melyérzésű ember, aki tényleg szereti a rábízott gyerekeket.

Ha közülük valaki nyer, akkor a döntő után eldobja a biciklit, és szalad a stéghez, hogy elsőnek ölelhesse meg a versenyzőjét. Ilyenkor a szemében a könnyek is összefutnak."

Képek és forrás: kajakkenusport.hu