Kilencven éve született a Szikla, minden idők egyetlen veretlen bokszolója

Rocco Francis Marchegiano néven, olasz bevándorlók családjában látta meg a napvilágot a Massachusetts állambeli Brockton városában.

Nyolchónaposan tüdőgyulladást kapott és majdnem meghalt, de erős szervezete végül legyőzte a betegséget. Gyerekkorát a baseball töltötte ki, ekkoriban karizmait rúdon húzódzkodással erősítette, a gyakorlatokat addig folytatta, amíg jártányi ereje sem maradt.

A középiskolában is baseballozott és az amerikai fociban jeleskedett, tanulmányait tizenhat évesen hagyta abba. Ezután számos alkalmi munkát kipróbált, volt rakodómunkás, kubikos és cipőboltban eladó is, majd 1943-ban megkapta a behívót.

A második világháborúból hátralévő két évet a walesi Swansea-ben szolgálta le, bokszolni a hadseregben kezdett. Bár a szakértők szerint túl idős, túl könnyű, túl alacsony és túl képzetlen volt, mindezt ellensúlyozta lelkesedése és rendkívüli ütőereje.

Első amatőr mérkőzésén minden felkészülés nélkül állt a ringbe és ki is kapott, ezért aztán pályafutása hátralévő részében szinte fanatikus módon, az év minden napján edzett. 1946-ban megnyerte a hadsereg ökölvívó bajnokságát, majd, immár civilként 1947-ben – Rocky Mack néven – megnyerte első profi mérkőzését is, méghozzá kiütéssel.

Ekkoriban még a baseball-karrierről szőtt álmokat, s sikerült is bejutnia a Chicago Cubs egyik fiókcsapatához, de innen három hét után eltanácsolták. Ekkor döntött végleg a boksz mellett, s rendkívül kemény felkészülés után 1948. július 12-én lépett ismét ringbe, immár mint Rocky Marciano – eredeti nevébe ugyanis mindig beletört a bemondók neve.

Első 24 mérkőzéséből 22-t nyert meg kiütéssel, 19 alkalommal már a harmadik menet vége előtt, akadt ellenfele, aki csak egy héttel később tért magához. Rocky tudta, hogy technikailag és taktikailag nem igazán képzett, ezért ellenfeleit erejével őrölte fel, majd meglendült félelmetes ökle.

1951-ben bálványa, a visszatéréssel próbálkozó volt világbajnok Joe Louis ellen húzott kesztyűt, a televízióban is közvetített meccsnek a nyolcadik menetben akkora ütéssel vetett véget, hogy Louist csak a kötelek mentették meg attól, hogy a nézőtérre repüljön.

A világbajnoki címért 1952. szeptember 23-án mérkőzhetett meg a regnáló Jersey Joe Walcott ellen, aki már az első menetben földre küldte, s a következő menetekben egyre növelte előnyét a pontozóbíráknál.

A vesztésre álló Marciano aztán a tizenharmadik menetben elengedte félelmetes jobb kezét, és leterítette riválisát, aki még kiszámolása után is eszméletlenül hevert a ring padlóján – a jobbhorgot a boksztörténelem egyik legkeményebb ütéseként tartják számon.

A visszavágón Marciano alig két percig és 25 másodperc alatt "kivégezte" Walcottot, aki ezután végleg szögre akasztotta a kesztyűt.

Marciano hat alkalommal védte meg világbajnoki címét, utoljára Archie Moore ellen lépett szorítóba 1955. szeptember 21-én. Ezen a mérkőzésen számoltak rá pályafutása során a második alkalommal, de a folytatás már a szokásos menetrend szerint alakult: a hatodik, majd a nyolcadik menetben ő küldte padlóra kihívóját, akit a kilencedik menetben kiütött.

Az utolsó fehér bokszvilágbajnok 1956. április 27-én jelentette be visszavonulását, mint mondta, nem akart bukott bajnokként búcsúzni rajongóitól. Pályafutása során 49 profi mérkőzést vívott, s mindet megnyerte, ráadásul 43-at kiütéssel, rekordja máig felülmúlhatatlan.

Marciano volt olyan bölcs, hogy meg sem kísérelte a visszatérést, nem foszlatta szét legendáját. Karrierje befejezése után tévéműsort vezetett, dolgozott bíróként és bokszkommentátorként.

Marciano 1969. augusztus 31-én, 46. születésnapjának előestéjén egy Cessna 172 típusú kisrepülőgéppel tartott Iowába, egy családi összejövetelre. Az éjszakai repülés során, amelyet rossz időjárás is nehezített, a tapasztalatlan pilóta elveszítette uralmát a gép fölött és leszállás közben egy fába csapódott, Marciano és a fedélzeten tartózkodó két barátja azonnal meghalt.

Marciano technikai és taktikai képzettsége hagyott kívánni valót maga után, de szakértők egyöntetűen a legagresszívabb és legjobb állóképességű világbajnoknak tartják.

A ringen kívül átlagember benyomását keltette, de a kötelek között szinte magvadult, megállás nélkül ment előre, a bekapott ütéseket fel sem vette. Mindehhez iszonyatos ütőerő társult, mérések szerint ütése nagyobb erővel csapódott be, mint egy acélmagvas lőszer, energiája egy féltonnás testet is megemelt volna.

Érdekesség, hogy 1969-ben, nem sokkal halála előtt lefilmezték egy barátságos mérkőzésen a fénykorát élő, akkor még szintén veretlen Muhammad Alival, aztán számítógéppel szimulálták, mi lenne egy éles összecsapás eredménye.

A mérkőzést a 13 menetben kiütéssel Rocky nyerte, amit Ali így kommentált: "Biztos Délen készült a számítógép"…