Kézilabda 2011 – fent és lent

Mint minden esztendő, így az idei is a legjobb férfiválogatottak találkozójával indult – ezúttal világbajnokságot rendeztek, méghozzá Svédországban, igen kiváló hangulatban. Nem csak a svédek hangulata volt kiváló (a házigazda az aranygenerációjuk visszavonulása óta először fért oda a legjobb négy közé), hanem a mienk is, hiszen az immáron ismét Mocsai Lajos vezérelte csapat egészen a hetedik helyig menetelt! Jobb eredményre nagyon nem is volt reális esély, hiszen az utóbbi időben mindent nyerő francia, a spanyol és a dán válogatott jóval a világ előtt jár, míg a vb-n előttünk végző további csapatok (horvátok, svédek, izlandiak) ellen akkor léphetnénk több reménnyel pályára, ha Nagy László és Perez Carlos is ott lenne a csapatban. A mieink a ki-ki meccseik mindegyikét megnyerték, így már biztos résztvevői a 2012-es olimpiai selejtezőnek – azt már tudjuk, hogy Perezzel, és csak bízhatunk benne, hogy Nagy Lacival is.

A kézi vb után leginkább az európai kupaküzdelmekre figyeltünk, hiszen a hölgyeknél a Győri ETO a Bajnokok Ligájában, a Ferencváros a KEK-ben menetelt, míg a férfiaknál az MKB Veszprém ismét „belehúzott” a sorsolásnál, a Barcelonával viaskodott a legjobb nyolc közé jutásért. Sajnos a három csapat közül csak a Fradi továbbjutásának, és későbbi győzelmének örülhetünk, hiszen a Veszprém – elsősorban a barcelonai mérkőzés utolsó 4-5 percében mutatott szétesett játékának köszönhetően – hiába produkált itthon szédületes első 25 percet (volt, hogy KILENC góllal vezettek Mocsai Lajos tanítványai), kiestek a későbbi BL-győztes ellen.

Az előzetes várakozások szerint könnyebb feladat várt legjobb női csapatunkra, a Győri Audi ETO-ra, akik a BL második csoportkörében egészen elképesztő játékkal kiütötték a Larvikot (kilenccel nyertek Görbiczék a későbbi BL-győztes otthonában), ám a folytatásban leszállóágba kerültek, és végül az elődöntőben a spanyol Itxako a végállomást jelentette a magyar bajnoknak. Már a kétmeccses párharc első találkozóján is lehetett érezni, hogy valami nem stimmel a győrieknél, ám az akkor összeszedett ötgólos hátrány könnyedén ledolgozható lett volna – ennek ellenére a visszavágón végig a mieink futottak az eredmény után, a hazai pályán az utolsó pillanatokban kiizzadt döntetlen pedig édeskevésnek bizonyult.

A győriek csúnya befejezésével szemben igazi sikertörténet a nemrég az év legjobb csapatának megválasztott Ferencváros KEK-menetelése! Elek Gábor lányai diadalútjuk során eltakarították az útból az akkor épp kétszeres Bajnokok Ligája címvédő Viborgot, valamint két francia csapatot, a Toulont és a Metzet is, hogy aztán a fináléban a Mar Alicantét múlják felül egy sokáig emlékezetes párharcban. Bármennyire is a Győr az elsőszámú csapatunk hosszú évek óta, az utóbbi két trófeát a Ferencváros nyerte – a 2006-os EHF-kupa diadalt követte az idei KEK-elsőség. De hogy ne legyen teljes a zöld-fehérek öröme, a magyar bajnokság elődöntőjében a Debrecen elütötte őket a finálétól, ezáltal pedig a BL-szerepléstől… Ennek ellenére a Ferencváros az esztendő végén a Sportcsillagok Gálaestjén – első klubcsapatként – megkapta "Az év csapata" elismerést, egyik legjobbja, Szucsánszki Zita pedig az év legjobb női kézilabdázója lett. 

Amilyen jól zárult a klubszezon, olyan rosszul folytatódott a válogatott időszak, hiszen a magyar női nemzeti csapatnak nem sikerült abszolválnia a németek elleni világbajnoki selejtezőt, ezzel pedig nem csak hogy a brazíliai vb-részvételt bukta, de mint később kiderült, a londoni olimpiai szereplést is. Ezzel több éra is véget ért a válogatott életében, hiszen a bukás egyrészt Mátéfi Eszter amúgy is ingó kapitányi székébe került, másrészt Pálinger Katalin lemondta a válogatottságot – ezúttal már véglegesen. A világ legjobb kapusainak egyike 253 mérkőzés után vonult vissza a nemzeti csapattól.

Mátéfi utódja – ahogy az várható volt – az élettársával, a Győrbe igazoló Heidi Lökével együtt hazánkba érkező norvég Karl Erik Böhn lett, aki így az első külföldi szövetségi kapitányunk lett. A cél egyértelmű: a 2014-es horvát-magyar közös rendezésű Eb-re egy ütőképes csapat kialakítása, mely aztán a 2016-os riói olimpián is sikerrel veheti fel a harcot a világ legjobbjai ellen – akiktől jelenleg borzasztó távol vagyunk. Bízunk benne, hogy öt év múlva eljut a csapatunk Brazíliába.

Az ősz fontos eseménye volt még, hogy a Böhn a női válogatott után a Győr kispadjára is leülhetett – de ez már egy másik írás másik története lesz.