"Veszprémben igazi otthonra leltem, ami mindig többet jelentett az anyagiaknál"

Carlos Pérez Kubából érkezett hazánkba, de olyan szeretet vette körül, hogy örökre itt ragadt.


Carlos Pérez 16 évig erősítette a Telekom Veszprém csapatát, ez idő alatt pedig igazi közönségkevencé vált. A legendás átlövővel a klub hivatalos oldala készített interjút, melyet változtatások nélkül közlünk.

– Mi az első emléked Veszprémből?

– 1997 novemberében jöttem, és az első dolog, amire emlékszem, hogy milyen hideg volt. Kint Kubában körülbelül 40 fok volt, mikor elindultunk, itt pedig olyan 0 körül lehetett. 25 évvel ezelőtt még egész más telek voltak, mint most.

– Összesen 16 évig viselted a veszprémi kézilabdacsapat mezét, ez idő alatt 2447 gólt szereztél, és a magyar válogatottban is bemutatkozhattál. Gondoltad volna 1997 novemberében, hogy a második otthonoddá válik Veszprém?

– Valóban otthonra leltem Veszprémben, ez tény. Nagyon büszke vagyok a 16 évre, amit a Veszprém mezében játszhattam, és nagyon hálás vagyok a szeretetért, amit a várostól kaptam. Sokszor kerestek külföldi csapatok, de számomra ez a szeretet mindig többet jelentett az anyagiaknál.

– Ki volt a kedvenc csapattársad, akivel a pályán és azon kívül is megvolt az összhang?

– A 16 év alatt sok mindenkivel játszottam együtt, generációk jöttek és mentek. Én eleinte még nem beszéltem jól a nyelvet, meg amúgy is inkább zárkózott ember vagyok, nem nagyon mentem oda senkihez magamtól. Szerencsém volt, hogy Szathmári János beszélt spanyolul, rengeteget segített, megmutatta a várost, hogy mit, hol találok. Később jött Kiril Lazarov, vele is nagyon jóban voltunk, de említhetném akár Jevgenyij Lusnyikovot is, vele valahogy jobban megértettük egymást magyarul, mint a magyar játékosokkal, vagy Dejan Pericset, igaz, vele spanyolul beszéltünk.

 

– Az utóbbi pár évben már a kispadról követed a mérkőzéseket. Mi az edzői hitvallásod?

– Nagyon nehéz a vezetőedzői poszt, kicsit jobban illik hozzám a másodedzői szerep. Játékosként sokkal könnyebb a dolgod, mert csak egy dologra kell koncentrálnod, edzőként viszont az összes játékosra figyelned kell. Másodedzőként, a kispadon ülve jobban tudok koncentrálni a pályán történtekre, mint vezetőedzőként. Ami a filozófiámat illeti, az egészen egyszerű: játszani kell a kézilabdát.

– A korábbi edzőid közül ki volt rád a legnagyobb hatással?

– Mindegyiküktől sokat tanultam, és szerencsére mindannyiukkal jól kijöttem, így nehéz egyet kiemelni. Talán Mocsai Lajossal és Zdravko Zovkóval dolgoztunk együtt a leghosszabb ideig, előbbivel még a válogatottnál is, így őket említeném.

– Mit üzennél a szurkolóknak a klub 45. születésnapja alkalmából?

– Köszönök mindent! Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy annak idején idekerülhettem, ebben nagy szerepe volt Hajnal Csabának, akinek nagyon hálás vagyok. Rajta kívül a szurkolóknak szeretnék még köszöntetet mondani a szeretetért és a támogatásért, hogy még a legnehezebb időkben is mellettünk álltak.

Forrás és borítókép: telekomveszprem.hu

Videók