Kerékpár: újabb fontos Europe Tour-pontokat gyűjtött a magyar profi csapat
Ukrajnában a főváros Kijev környékén zajlott a Race Horizon sorozat, amely pénteken és vasárnap egy-egy 1.2-es besorolású egynapost, míg szombaton egy kritérium versenyt foglalt magába. 24-én, 150 kilométer várt a kerekesekre, amelyet 15 db, egyenként 10 kilométeres karika formájában kellett leküzdeniük.
A pálya kissé dimbes-dombos volt, ám nagy szintbeli különbségek nem vártak a bringásokra. A magyar négyes végig jól dolgozva érkezett a célegyenesbe, ahol Dér Zsolt az előkelő negyedik helyen érkezve újabb 12 fontos Europe Tour ponttal gazdagította hazánkat. A győzelmet végül az ukrán Denys Kostyuk (Kolls Cycling) szerezte meg.
26-án vasárnap jött az újabb 1.2-es, ezúttal 152 kilométer, 19 egyaránt 8 kilométeres körre tagolva. A pálya közepén egy kisebb emelkedő is tornyosult, amely végül rendesen szétszabdalta a mezőnyt.
Végül ketten tudtak előlragadni a hazaiak üdvöskéje Mykhaylo Kononenko (Kolls Cycling), – aki végül meg is nyerte a versenyt – és az ezúttal a fehérorosz válogatottat erősítő Branislau Samoilau. Kusztor Péter egy ötös bollyal érkezve végül a hetedik helyet szerezte meg, ami újabb 6 Europe Tour pontot eredményezett.
Eközben az U23-as válogatott az olaszországi Trofeo Cittá di San Vendemiano – GP Industria e Commercio 1.2U versenyre utazott. Az 1947 óta megrendezendő viadalon korábban olyan nevek győzedelmeskedtek, mint Marzio Brushegin (1996), Ivan Basso (1997), Sacha Modolo (2007) vagy éppen csapatunk jelenlegi versenyzője Alessandro Mazzi (2009).
A 176 kilométeres táv olaszos módon körpályák sokaságából épűlt fel. A kerekesekre előszőr öt darab egyenként 12 kilométeres karika várt, majd ezt négy nagyobb, 29 kilométer hosszú cirkulára követte. Ez a második rész volt az érdekesebb, hisz itt négy alaklommal kellett megmászni a helyenként 15%-os meredekséggel bíró San Pietro di Feletto emelkedőjét, amelyet az idei Giro d’Italiáról már ismerhet a kedves olvasó.
A következőkben Simon Péter beszámolója olvasható:
„A síkon nagyon jól dolgozott a válogatott, végig elől helyezkedtünk, hogy elkerüljük a gyakori bukásokat és több energiát spóroljunka a folytonos megindulásoknál. Már nagyon vártam, hogy végre kezdődjenek a hegyi körök. A srácok karakteréhez viszont kevésbé illett ez a meredek fal, így az első hegyet követően nem tudták tartani a lépést a mezőnnyel. Feri felhívta a figyelmünket arra, hogy a hegy előtt legyünk csak igazán elöl, hisz elölről még van hova hátrébb szakadni, viszont hátulról már csak a kocsisor marad. Épp ezért próbáltam mindig az első 10-ben felérni a hegyen. Ezeken az olasz egynaposokon, aki leszakad, egyből kiállítják és így nincs lehetősége befejezni a versenyt. Végül az elmenést követő nagyobb mezőnnyel érkeztem célba a 27. helyen, 1 perc 41 másodperc hátránnyal. A közel 150 fős mezőnyből mindössze 45 ember tudta teljesíteni a távot, amelyet végül a fiatal szlovén kerekes Mark Dzamastagic nyert meg.”
