Képzelt riport az amszterdami magyar csodáról, valóra vált álom?

A mérkőzés előtt természetesen nagy a várakozás, óvatossággal vegyített bizakodás jellemzi válogatottunk háza táját az egy hónappal ezelőtti, most is fájó bukaresti kudarc után. A pénteki összecsapás előtt arra vállalkoztunk, hogy előre „lejátsszuk” a meccset. Íme a sport365.hu forgatókönyve a holland-magyarra.

„Telt ház, 52 ezer néző előtt lépett pályára a magyar válogatott az Amsterdam Arenában és szerencsére a hazaihoz képest maroknyi vendégszurkoló már a bemelegítéskor is erősen hallatta hangját. Kellett is a biztatás a mieinknek, hiszen a hazai pályán csekély 13 éve veretlen Hollandia két vállra fektetése volt a feladat.

A mérkőzés úgy kezdődött, ahogy mindenki várta: holland rohamokkal. A narancsmezesek gyors, kombinatív játékukkal többször is megkeverték védelmünket az első tíz percben, sőt, Strootman középre adása után Robben a keresztlécet is eltalálta egy gyönyörű kapáslövésből, mi pedig hálát adtunk a fémnek, hogy megmentett minket a korai góltól. Az első negyedóra végére rendezte sorait az Egervári-csapat és a Greuther Fürth-ben hétről-hétre remeklő Stieber Zoltán révén lövésig is eljutott, azonban a két csatárt, Németh Krisztiánt és Böde Dánielt nem tudta jól megjátszani a középpályás sorunk.

A félidő közepére kiegyenlítetté vált a játék, igaz, csak mezőnyben, a kapuk előtt ugyanis akadt egy lényeges különbség: a hollandok a kaput is eltalálták kétszer, míg mi csak a lelátón ülőket riogattuk előbb Koman, majd Hajnal révén. A félidő utolsó negyedóráját aztán ismét megnyomta az Oranje, nem kicsit, nagyon, így Bogdánnak volt dolga bőven, négyszer is bravúrral kellett hárítania szűk tíz percen belül. Az egyik ilyen eset után a 43. percben kijött róla a labda, amit Korcsmár izomból kibikázott a tizenhatosunkról. A félpályánál Böde Martins Indivel a nyakán megcsúsztatta a labdát, amely így pont Németh elé került. A Roda csatára egy csellel átjátszotta magát de Vrijon és megindult a kapu felé. A Feyenoord védője loholt utána, de utolérni nem tudta, Németh 14 méterről ellőtte a labdát, ami a vetődő Vorm keze mellett a jobb kapufáról az alsó sarokba vágódott. Hirtelen döbbent csend lett úrrá a stadionon, kivéve a nagyjából kétezer magyar szurkolót, akik extázisban őrjöngtek a vendégszektorban, a mieink pedig kicsi a rakást játszva majdnem agyonnyomták örömükben a gólszerzőt.

A hollandok kapitánya, Louis van Gaal dühösen tárta szét a karját a kispad mellett és láthatóan két belső védőjével pörölt a legjobban. Szó mi szó, Martins Indi és de Vrij is komolyat hibázott a magyar gólnál. Amiben titkon reménykedtünk csak, megvalósult, előnyt szereztünk a hollandok otthonában.

A szünet után aztán kiderült, az oroszlánok azt még csak-csak elviselik, ha megráncigálják a bajszukat, de ha ki is tépnek belőle néhány szálat, az felettébb felbőszíti őket. A tulipánosok megvadult oroszlánfalka módjára estek neki a magyar válogatottnak a második félidő elején és ez akkor kezdett igazán aggasztóvá válni, amikor Bogdán Ádám hátán már kezdtek kirajzolódni a háló kockái. Egervári Sándor legénysége a félpályát sem lépte át gyakorlatilag a második játékrész első negyedórájában, ellenben csúszva-mászva, foggal-körömmel védekezett és nem mellesleg megúszott újabb két kapufát és egy jogosnak tűnő tizenegyest is, amikor Lipták tesztelte Lens mezének szakítószilárdságát, a bíró pedig nagyvonalúan továbbot intett.

Tisztán látszott, hiába védekezik szervezetten, minden erejét bedobva a magyar csapat, ezt a holland nyomást nem lehet sokáig bírni. A 64. percben van der Vaart ugratta ki zseniálisan Lipták és Korcsmár között a csereként beállt Schakent, aki még Bogdán mellett is elhúzta a labdát, mielőtt a hálóba gurított volna. A mérkőzésből hátra volt még csaknem félóra, ami pokolian nehéznek ígérkezett. Egervári Sándor ritkán látható vehemenciával tüzelte fiait az oldalvonal mellett, látszott, hogy a kapitány igyekszik gyorsan rendezni a sorokat és túllendíteni a csapatot a kapott gól okozta csalódottságon. A mieinken pedig látszott, hogy átérzik a mérkőzés súlyát, gyorsan túlléptek az egyenlítésen és igyekeztek türelmesen, pontosan játszani, mindemellett látszott rajtuk az a tűz is, ami egy hónapja Bukarestben hiányzott.

Dzsudzsák Balázs többször is védője mögé tudott kerülni a szélen, ám ezúttal már sokkal jobban odafigyeltek a holland belső védők Bödére és Némethre, mint a gólunknál. A hollandoknak a vb-csoportsorsolás kiemelése miatt egyáltalán nem volt mindegy, nyernek-e vagy ikszelnek, ezért tovább rohamoztak. Mivel a mieink felvették a kesztyűt, rendkívül lüktető, izgalmas játék alakult ki a pályán, amely az emlékezetes 5-3-as találkozót idézte. A 87. percben aztán megfagyott bennünk a vér, amikor Robben tört be a tizenhatosra, Vanczák mellett megtolta a labdát, elesett a bekk mellett, a bíró pedig büntetőt ítélt. A Sion védője kétség kívül megbillentette a Bayern csillagát, de a villámléptű szélső ettől nagyjából úgy terült el, mintha legalábbis egy dízelmozdony öklelte volna fel. A mieink reklamáltak, de csak annyit értek el vele, hogy a játékvezető Dzsudzsáknak és Komannak is adott egy sárga lapot.

A büntetőt a sértett végezte el, még meg is torpant nekifutás közben, majd nagy erővel a jobb kapufa tövére vágta a labdát… A veszély ezzel nem hárult el, hiszen a kipattanónál Janmaat észlelt a leggyorsabban, a védő belestukkolt a labdába, a gyorsan felpattanó Bogdán azonban valami egészen elképesztő vetődéssel odaért a labdára és kitornázta a jobb felső elől. a hollandok azt nem hitték el, hogy mit hagytak ki, a mieink pedig azt, hogy mit úsztak meg. Louis van Gaal nyakán szinte szétrobbantak az erek, a holland tréner idegességében még egy tartaléklabdába is belebikázott és talán csak a nevének köszönheti, hogy ezért nem zavarták fel a lelátóra.

A rendes játékidő leteltekor a bíró négyperces hosszabbítást rendelt el, amely – látván, hogy a mieinktől többen már a fülükön vették a levegőt – egy örökkévalósággal ért fel. A hollandok támadtak, a védelmünk rombolt, a 93. percben ismét imába foglalhattuk Bogdán Ádám nevét, akire Schaken egy az egyben vezethette a labdát, de nem tudott túljárni a boltoni közönségkedvenc eszén. Egy perc volt hátra a mérkőzésből, amikor Dzsudzsák iramodott meg minden mindegy alapon a balszélen, leviharzott egészen az alapvonalig, beadni azonban nem tudta a labdát, mert Willems nagyjából Rotterdamból becsúszva blokkolta a próbálkozást. Szöglet. Egervári Sándor széles karmozdulatokkal mutatta, mindenki menjen fel a sarokrúgáshoz, térfelünkön így csak Bogdán maradt.

A labdát Hajnal állította le a szögletzászlóhoz, de középen akkora volt a kakaskodás, hogy a bírónak többször is közbe kellett avatkoznia. Nagy nehezen megnyugodtak a kedélyek, így Hajnal végre betekerhette volna a szögletet, ám karmesterünk jelezte az asszisztensnek, hogy nincs minden rendben a labdával, így szükség volt egy tartalék játékszerre. Eközben letelt a jelzett négyperces hosszabbítás, így a hollandok hevesen reklamálni kezdtek a bírónál, hogy ugyan miért nem fújja már le a mérkőzést. Martin Atkinson azonban szájába vette a sípját és jelezte, el lehet végezni a szögletet. Hajnal remekül csavarta középre a labdát, a 94 perc alatt ez volt az első igazán veszélyes beadásunk, Németh Krisztiánt érdekes körülmények között eltüntették a védők, ám Bödéről ismét lemaradt Martins Indi.

A Fradi tankja a bekkel a nyakán robbant a kapu felé, eltakarította az útból de Vrijt és ha csak kicsivel is, de megelőzte a kapujából kirontó Vorm kapust. A labda súrolta a hálóőr könyökét, így irányt is változtatott rajta, majd egy pattanás után a bal kapufánál dermedten álló de Jong csípőjéről a hálóba pattant. Az ezt követő pillanatokat nehéz leírni, hiszen amíg a hollandok szabálytalanságot reklamálva csaknem meglincselték a bírót, a magyar válogatott tagjai Bödét döngölték a földbe örömükben.

A holland szurkolók döbbent csöndjét csak az őrjöngő magyar tábor hangja törte meg, a magyar kispad tagjai élen Egervári kapitánnyal kisgyerek módjára ugráltak örömükben. A játékvezetőnek – miután kiállította reklamálás hevében őt torkon ragadó van der Vaartot – nagyjából egy percébe tellett, mire rendet rakott, ám már középkezdésre sem maradt idő, a brit hármat fújt sípjába. Louis van Gaal tajtékzott a dühtől, ám láthatóan nem a bíróval pörölt, hanem védőivel, akik képtelenek voltak tartani Böde Dánielt.

A magyar válogatott világraszóló bravúrt elérve 2-1-re győzött a holland válogatott vendégeként és elvette annak 13 éves hazai veretlenségét. Mindazonáltal óriásit lépett a vb-pótselejtezőt érő második hely megszerzése felé, hiszen a cél előtt immár csak egy lépést kell megtennie nemzeti tizenegyünknek. A magyar válogatott egy olyan mérkőzésen győzött pénteken este Amszterdamban, amiről még sokáig fognak beszélni, és amely elfeledtetett egy borzasztóan fájó, 3-0-s romániai vereséget.”