Kemény Dénes: "Mi másképpen pólózunk, mint a világ"

(Fotó: vlv.hu)

Magyarország az utóbbi évtizedekben különleges helyet foglalt el a vízilabda palettáján, ebben talán mindenkinek egyezik a véleménye. Így van ez Kemény Dénes szövetségi kapitány szerint is, aki a vlv.hu-n beszélt erről, részlet a vele készített interjúból.

"A magyar csapat játéka eltér a legjobb csapatokétól – kezdte Kemény Dénes. – Ezt érdekes módon fogalmazta meg Fekete Szilveszter (az angol női válogatott szövetségi kapitánya – a szerk.), együtt néztük az egyik csoportmeccset és mi is játszottunk aznap egy nem különlegesen jó meccset, talán a görögökkel. Viszont – mint Szilveszter fogalmazott – különbség volt a két meccs között: mi pólóztunk, ők pedig dolgoztak, a teljesítményük olyan "munka-jellegű" volt. Aki ezt mondta, magyarként persze elfogult, de szakemberként semleges. Én magam is úgy érzem, azért azt az egész tornán lehetett látni, hogy a magyar csapat másképp pólózik, mint a többiek. Ugyanakkor ez nem csak előny! Előny számunkra akkor, amikor ez dominál, ha meg tudjuk csinálni, amit akarunk. Ha nem tudjuk megcsinálni, mert nem hagyják, vagy például védekezésben másfajta játékra kényszerítenek, erre az esetre nekünk is kell tudnunk a "munka-részét", méghozzá nagyon magas szinten! Akkor nyerhetünk olimpiát, ha megmarad az a plusz tudás, ami különleges, mert nem nagyon van meg másnak, de az összes egyéb megtanulható dologban megfogjuk a legnagyobb riválisainkat, azok ugyanis egyik-másik ilyen területen most jobbak, mint mi."

A szövetségi kapitányunk szerint az ellenfelek komoly fejlődésen mentek keresztül, de azért mi is segítettük őket olykor: "Nyilvánvaló, hogy az előző három év teljesítményéhez képest nagyot ugrott előre Montenegró. Az a három plusz játékos, aki nem játszott a világbajnokságon, mind meghatározó, az ő teljesítményük nagyon látszott. És mi még naggyá is tettük ezt a csapatot, mert megvolt a lehetőségünk, hogy noha rosszul játszottunk, megverjük őket. Bár ez a lehetőség a kezünkben volt, én úgy gondolom, nem irreális az, hogy ők dobogón végeztek, arról pedig már apróságok döntöttek, hogy melyik fokon. A többi csapat nagyjából azt hozta, amit várni lehetett. Úgy érzem, hogy az az optimizmus, ami Sanghaj után megvolt bennem, most még inkább megvan. A legtöbb fejlődési lehetőséget szerencsénkre továbbra is a magyar válogatottban látom."