Kaká: "ha ki tudjuk hozni a maximumot, akkor elégedett leszek"

Nem akármilyen klasszissal erősítettük meg csapatát a Videoton. Kaká 2009 tavaszán a német Hertha BSC-vel negyedik helyen végzett a Bundesligában, alig elmaradva a végső győztes Wolfsburgtól, két éve ciprusi bajnok lett az Omoniával, 2011 májusában a portugál Bragával Európa Liga-döntőt játszott Dublinban az FC Porto ellen, öt hónapja pedig majdnem hatvanezer néző előtt lépett pályára a Bernabéu Stadionban, amikor az APOEL Nicosia játékosaként Bajnokok Ligája nyolcaddöntőn találkozott a Real Madriddal. A 31 éves középső védő a brazíliai São José do Belmonte-ban született, a múlt héten pedig bemutatkozott a fehérváriaknál: a Kaposvár elleni Ligakupa-találkozón kezdte meg ismerkedését játékostársaival.

– Honnan kaptad a Kaká becenevet?
"Viszonylag hosszú nevem van. Emiatt édesapám kezdett el így becézni gyerekkoromban, az általa adott becenév kísér el egész életemben."

– Mesélj nekünk egy kicsit a családodról. Egyedül érkeztél a klubhoz vagy követ a család?
"A feleségem éppen néhány napja érkezett meg a kisfiammal együtt Székesfehérvárra, tehát most már minden tökéletes körülöttem. Mindenem a család, mert én is jó nagy családban nőttem fel Brazíliában, nagy szeretetben. Kilenc testvérem van, két lány, hét fiú. A fiam két és fél éves, a feleségem pedig ismét várandós, a harmadik hónapban van, tehát jön az utánpótlás. A hozzátartozóim nagyon fontosak a számomra, és ennek látható jelét is adtam: bal karomra a kisfiam, Kauá, a jobb csuklómra pedig a szüleim nevét tetováltattam és ha megérkezik a baba, akkor majd az ő neve is felkerül az alkaromra. Természetesen a kilenc testvérem is nagyon közel áll hozzám, de ennyi név már sok lenne, vagy nagyjából kétméteres karom kéne, hogy legyen."

– Hogyan kezdődött a pályafutásod?
"Már egészen apró koromban, háromévesen, Sao Paulo állam São Caetano nevű csapatában elkezdtem kergetni a labdát. Eleinte persze csak szórakozásnak fogtam fel, de aztán jött egy lehetőség, és attól kezdve minden idegszálammal a focira koncentráltam. Minas Gerais államban játszottam éppen, az Ituiutaba csapatában, amikor egy játékosmegfigyelőnek nagyon megtetszett a játékom, háromszor megnézett egymás után, és általa kerültem át Portugáliába, az Académica Coimbrához, vagyis az első európai klubomhoz."

– A brazilok látványos támadófocijukról ismertek, azt hinnénk, hogy Brazíliában minden kissrác csatár akar lenni. Te miért lettél hátvéd?
"Középpályásként kezdtem Brazíliában, aztán egyszer, amikor sok eltiltottunk volt, az edző megkért, hogy kényszerűségből menjek hátra hátvédnek, én pedig hátul sokkal jobban éreztem magam, mint a pálya bármelyik más részén, ráadásul ő is úgy látta, hogy ez a pozíció jobban fekszik nekem, így aztán onnantól kezdve védő vagyok."

– Nem akármilyen karriert futottál már be eddig is: Cipruson bajnokcsapat tagja voltál, közben a portugál bajnokságban illetve a kőkemény Bundesligába acélosodtál. Melyek voltak pályafutásod eddigi legemlékezetesebb pillanatai?
"Azt hiszem, talán arra a szezonomra emlékszem vissza a legszívesebben, amikor 2009-ben a Hertha BSC-vel majdnem bajnokok lettünk a német Bundesligában. Végül 63 ponttal zártunk, a bajnoknak pár ponttal volt több, és az utolsó pillanatig harcban álltunk az első helyért. Az egy nagyon erős csapat volt, egy nagyon erős bajnokságban, gondolom, hogy a Bundesligát senkinek sem kell bemutatni. A legemlékezetesebb mérkőzés pedig, amin pályára léphettem, az az Európa Liga döntője volt két éve, amikor a Bragával játszottunk az FC Porto ellen. Amikor Európa legjobb csapataival játszhatod végig a szezont, az örökre megmarad benned, mi pedig egészen a döntőig meneteltünk. Bár ott kikaptunk 1-0-ra, úgy gondolom, megérdemeltük volna, hogy mi emelhessük a magasba az Európa Kupát."

– Milyen körülményeket mérlegeltél, amikor a Vidit választottad?
"Két nyomós okom is volt, hogy a Vidi mellett döntöttem. Egyrészt honfitársam, a korábbi Ferencváros- és Debrecen-játékos, illetve magyar válogatott Leandro, aki nagyon jó barátom, sokat mesélt nekem a klubról. Elmondta, hogy a Videoton FC olyan egyesület, amelynek rangja van, amely folyamatosan fejlődik, minden szezonban harcban áll a különféle címekért – bajnoki cím, kupa, Ligakupa – a magyar futballéletben, és a jövőt tekintve is nagyon komoly terveik vannak. Sokat beszélgettünk, és elmondta, hogy egy nagyon szervezett, profi csapatról van szó, komoly stábbal, ahol komoly célokért küzdenek. Emellett az is fontos volt, hogy új csapatommal szerepelhetek a nemzetközi porondon, az Európa Ligában. A másik ok, ami miatt a Vidi mellett döntöttem, az Paulo Sousa személye. Paulo egyrészt nagyon nagy játékos volt, de edzőként is csak jót hallottam róla. Tudtam, hogy ha olyan ember irányítja a szakmai munkát, aki ízig-vérig profi, jól csinálja, amit csinál, azzal csak nyerhetek. Biztos voltam benne, hogy ilyen háttérrel könnyebb lesz beilleszkednem és jól fogom magam itt érezni."

– Milyenek az első benyomásaid a klubról, a városról?
"Csak pozitívan tudok nyilatkozni mind az országról, mind a városról. A klubnál mindenki rendkívül segítőkész, bármilyen problémám adódik, azonnal segítenek, de az utcán járva is azt tapasztaltam, hogy nagyon kedvesek és készségesek az emberek. Amikor valaki olyan messze kerül az otthonától, mint én, akkor különösen fontossá válik, hogy barátságos környezet vegye körül, és bár rövid ideje vagyok itt, úgy látom, ez jellemző Magyarországra és így Székesfehérvárra is."

– Mivel lennél elégedett a szezon végén?
"Hogy a lehető legnagyobb mértékben öregbítsük a klub hírnevét, Európában és Magyarországon is. A bajnokságot, azt hiszem, hogy nem csak én, hanem az összes játékos is nagyon szeretné megnyerni, és az Európa Ligában is a legtovább akarunk menetelni. Úgy gondolom, hogy a feltételek adottak, a körülmények kitűnőek. Ha mindebből ki tudjuk hozni a maximumot, akkor elégedett leszek a szezon végén."