Kajak-kenu: "csak a jéghegy csúcsa, amit látunk" – Vereckei Ákos

Káprázatos sikerrel zárt a magyar kajakkenu- küldöttség a londoni olimpián, mégis az utóbbi hónapokban botrányoktól hangos a sportág. Dusev-Janics Natasa országváltásával kezdődött minden, a legutóbbi ügy Kozák Danuta nevéhez fűződik, aki élettársát szeretné edzőjének. Vereckei Ákos harminc év tapasztalatával fogalmazhatja meg észrevételeit, bár ódzkodik attól, hogy a nagy igazságokat ő mondja ki.

"Szerintem az állami pénzek nagyon körülményes eljutása az egyesületekhez a legnagyobb gond, azzal nem értek egyet, hogy nincs pénz a sportágban – mondja a kétszeres olimpiai bajnok. – A klubok kínlódnak, romos létesítményekben edzenek a legtöbben, sajnos erre a szintre már nem jut el a támogatás. Az állam részéről érzékelem a szándékot, hogy megoldják a dolgot, de ez egyelőre egyesületi szinten nem mutatkozik meg."

Ákos véleménye igencsak összecseng Fábiánné Rozsnyói Katalin nyilatkozatával, aki hatalmas apparátusról, felesleges vízfejről beszélt a sport és a sportág vezetésével kapcsolatban. Vereckei szerint a női szakágban észlelhető balhék mégsem csak anyagiakra vezethetők vissza, hanem szakmai okokra is.

"Szerintem a lányok – Benedek Dalma, Paksy Tímea és Csipes Tamara – azért vágyódnak el, mert nem megfelelő a válogatási rendszer – folytatta Vereckei. – Ha lett volna a női négyeseknek válogató, többen kipróbálhatják magukat az olimpia előtt, és kevesebben akarnának távozni. Egyszerűen itthon nincs elég tér, alig vannak lehetőségek, nem csodálom, hogy sokan úgy gondolják, máshol próbálják meg. Az eredmények elfedték a gondokat, de a felszín alatt vannak problémák… Most néhány megmutatkozott, ez azonban csak a jéghegy csúcsa."