Juve-arany veretlenül, vergődő Inter – Mérlegen a Serie A, 1. rész

A Juventus hihetetlen sorozaton van túl, talán legoptimistább torinói szurkolók sem remélték a bajnokság elején, hogy az elmúlt két szezonban hetedik helyen végzett csapatuk veretlenül nyeri majd meg a bajnokságot. Persze ezért a sikerért megszenvedtek a zebrák, hiszen hiába költötték rá a kizárás után csapatukra egy kisebb olasz tartomány éves bevételét, az igazolások balul sültek el, a bajnokságban semmit nem tudtak elérni, a nemzetközi kupaszereplés ennek köszönhetően siralmas volt. Utóbbi miatt a bajnokcsapat várhatóan a harmadik BL-kalapba fog kerülni a sorsolásnál, tetézve a vezetőedző, Antonio Conte gondjait az amúgy nagy számú, ám vékonyka minőségű kerettel kapcsolatosan.

A zebrák aztán idén valamire nagyon ráéreztek, Conte óriási motivátornak bizonyult, a csapat remekül összeállt. Az edző húzásai, kicsi káosszal vegyített cseréi remekül bejöttek, és még a 15 döntetlen mellett is kijelenthető, hogy a Juventus megérdemelten nyerte meg a bajnokságot. Az edző keze alatt csereemberek táltosodtak meg, Vucinic remek igazolásnak bizonyult, ahogy a végén Borriello is hozzátette a magáét a sikerhez. Pirloról, aki a Milanban az elmúlt pár évben meggyőzően alakította Lusti törpöt, már ne is beszéljünk, a 33 éves olasz irányító másodvirágzását éli. És akkor ott van Del Piero, a klub igazi ikonja, aki méltatlan körülmények közt távozik szeretett csapatától, pedig amikor pályára lépett- általában csereként- fontos gólokat lőtt.

A csapategységet dicséri többek között az is, hogy a Juventus összes mezőnyjátékosa gólt szerzett az idényben. Persze nem ártott az új csodastadion sem, véleményünk szerint az új létesítmény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a nézők többsége nem a szokásos helyéről, nagyjából a hat kilométerre lévő Givolettóból láthatta a pályán zajló eseményeket, hanem egészen közelről. Új stadion, új csapat, új, fiatal, karizmatikus edző: ennyi a sikerrecept torinói módra.

A Milan számára kudarccal ér fel az a tény, hogy a Serie A talán legerősebb keretével nem sikerült a címvédés. A Rossoneri pontosan abban a szakaszában bukta el a bajnokságot, amelyikben minden esélye megvolt arra, hogy eldöntse. A Bajnokok Ligájában ugyan bejutott a nyolc közé a csapat, de a Barcelona már nagy falatnak bizonyult. A Milan kiesése nem nevezhető tükörsimának, de a párharc után a gárda összeroppant, becsúszott egy váratlan vereség, pár döntetlen, és utána már csak loholtak a Juventus nyomában addig, míg jött az Inter elleni derbi, ahol végképp elment a bajnokság. Az ezüstéremre magyarázat lehet a példátlan sérüléshullámból adódó koncentrációhiány, valamint több játékos formán kívüli játéka. Ezen most próbál segíteni a Milan, gyorsan elköszöntek a klub legendáitól, a 2004-es bajnokcsapatból gyakorlatilag Ambrosini maradt hírmondónak. Berlusconinak a nyáron kicsit bele kell nyúlnia a zsebébe, ha nem akar jövőre is integetni a búcsúzó scudettónak. Nem lennénk meglepve, ha a távozók helyett a nyáron sztárjátékosok érkeznének.

Az Udinese tavaly a negyedik helyezést érte el, ennek örömére káprázatos meccseken ugyan, de kiesett az Arsenallal szemben a Bajnokok Ligájából. Akkor sokan azt mondták, hogy a friuliak csak véletlenül keveredtek ilyen magasságokba, ám az Udinese alaposan rácáfolt erre. Bár Sanchez lelécelt, Isla lesérült, a többi igazolásra pedig kár szót vesztegetni, a zebrák tartani tudták előkelő helyezésüket, sőt, a végére rá is tudtak tenni egy lapáttal, és befutottak a harmadik helyre. Ezzel ismét Bajnokok Ligája-indulók, remélhetőleg ezúttal nem a lehető legnehezebb ellenféllel szemben kell kivívniuk a csoportkörbe jutást.

A Napoli nem bírta a kettős terhelést, ahhoz képest, hogy a Chelsea-t csúnyán megverték hazai pályán, a visszavágón már nem voltak szerencsések, kiesés lett a vége. A Napoli az a csapat, amelyik minden évben jól kezdi a bajnokságot, és minden évben elmondják róla, hogy ki fog pukkadni. Ez egyedül tavaly nem jött be, de idén már kevés volt a kispad a hármas terheléshez, a kupában persze vigasztalódhat a csapat, és a Bajnokok Ligája-indulásért is a végsőkig harcban álltak a nápolyiak. Nem sikerült, marad az Európa Liga, ahol csak az a kérdés, hogy folytatják-e a jó olasz hagyományokat, miszerint az utóbbi tíz évben a kis kupa nem kupa. Ha mégsem így gondolják, akár a döntőig is menetelhetnek.

A Lazióra nagyjából ugyanez igaz, jó szezonkezdés, látványos kipukkadás. Legalábbis ezidáig, ugyanis a római sasok szintén az utolsó fordulókban veszítették el esélyüket a bronzéremre. Igazából a papírforma-meccsek behúzása nem sikerült a Laziónak, hiszen nem sikerült megverniük sem a Leccét, sem a Novarát. Az utolsó fordulóbeli, baráti alapon történő Inter-elpáholás csak szépségtapaszt jelentett, a kékek csalódottan élték meg az idei szezont.

Az Inter szezonjára talán egy szó a megfelelő: hektikus. Oda-vissza verték a Milant, oda-vissza lezakóztak a Novarától. Ez a két tény mindent el is mondott a milánói fekete-kékek idei szerepléséről. Edzőváltás, az underdog Marseille-től való kiesés a Bajnokok Ligájában, helyenként minősíthetetlen játék, enervált játékosokkal a pályán, többen mélyen a tudásuk alatt. A szezon végére összekapták magukat, de így is csak a Juventus-Napoli kupadöntőnek köszönhetően mutathatják meg magukat a nemzetközi kupában az ősztől. A Serie A idei legnagyobb csalódása.