Juhászt lenyűgözte Ronaldo, Keserü elsírta magát
A 40 éves Lazovics elmondhatja magáról, hogy három válogatottban is szerepelt.
"Óriási öröm volt számomra, hogy 17 évesen a Partizanban tudtam játszani, majd 2002-ben eljött az ideje az első válogatottságomnak. Három országot is képviselhettem, először Jugoszláviát, majd Szerbia és Montenegrót, végül pedig az önálló Szerbiát" – mesélte a csatár, aki klubszinten később a Feyenoordot, a Vitesse-t, a PSV-t és a Zenitet is erősítette, pályafutása végén pedig a Videotonban is lehúzott két évet.
Elszívott cigi, kiszakított gólzsák
Keserü kiemelte, mindössze 15 éves múlt, amikor először felnőtt bajnokit játszott Nagyváradon, 16 évesen pedig már a francia Nantes csapatában debütált. A profi évei kezdetén nem felejtett el bohém fiatalnak is maradni.
"Kijártunk, elszívtuk a ciginket, majd mondtuk egymásnak, hogy a francba, most már haza kell mennünk" – emlékezett vissza Keserü a tini éveire.
Később persze megkomolyodott, máskülönben nem lehetett volna 47-szeres román válogatott. Franciaországban nem kevesebb, mint 11 évig futballozott, és a számok azt mutatják, hogy a legnagyobb sikereit az Angersben érte el, ahol 100 meccsen 33 gólt szerzett. De a Ludogorecnél is nagyon jó szívvel emlékeznek rá vissza a szurkolók, hiszen 2015-2021 között 113 góllal segítette a bolgár klubot.
Nagy hatással volt rá, amikor Románia 3-2-re legyőzte Argentínát az 1994-es világbajnokságon. "Éjszaka volt a meccs, alig láttuk a képernyőt, de ez senkit nem zavart, hiszen egy álom vált valóra azzal, hogy Románia legyőzte a nagy szörnyeteget, avagy Argentínát" – mondta a román csatár.
Ronaldo megállíthatatlan volt a magyar-portugálon
Juhász Roland is szorított a román válogatottnak, hiszen Hagi vagy éppen Dumitrescu játékát valóban élmény volt nézni. "Hozzátenném, éppen ezen a mérkőzésen nem a románoknak szurkoltam, mivel Batistuta volt a példaképem" – fogalmazott a kétezres évek első évtizedében a legjobb magyar futballistának megválasztott Juhász.
"Én ekkor, az 1994-es vb idején, 11 évesen döntöttem el, hogy profi labdarúgó szeretnék lenni. Nekem is a válogatottság volt az álmom, és ami a legjobban boldoggá tett, hogy játszhattam az 2016-os Európa-bajnokságon" – büszkélkedett a 95-szörös válogatott hátvéd.
Juhász külön kiemelte a magyar-portugál (3-3) csoportmeccset.
"Mindenki meg akarta állítani Cristiano Ronaldót, így mi is, de két gólt szerzett. A szögleteknél el sem hittem, mennyit mozog, nagyon aktív volt az egész meccsen. De ideges volt, mert nem volt elég jó számára az eredmény" – emlékezett vissza a találkozóra a Fehérvár akkori játékosa, aki előtte az Anderlechtet erősítette nyolc éven keresztül. (A csoportkörből egyébként kéz a kézben ment tovább végül a magyar és a portugál válogatott.)
Amikor Szerbia legyőzte Németországot
Lazovics a 2010-es brazíliai vb-t idézte fel.
"Csodálatos torna volt, a generációm számára különösen, hiszen Szerbia először jutott ki önálló nemzetként, így elmondhattuk, hogy ki tudtuk harcolni a kvalifikációt. Egy kis szerencsével továbbjuthattunk volna a csoportból. Hiszen a bivalyerős Németország ellen nyerni tudtunk 1-0-ra – én csereként álltam be -, de sajnos előtte Ghánától, utána pedig Ausztráliától kikaptunk egy góllal" – fogalmazott a szerb csatár, aki azt is elmondta, ő minek köszönhette, hogy átlagon felüli játékos volt.
"Ha nehézség adódott, akkor mindig meg tudtuk mutatni a karakterünket, és nyerni tudtunk. Ki kell jönnöd a konfortzónádból egy ilyen meccsen, mint amilyen a Németország elleni volt. A tanácsom a fiatal játékosok számára, hogy futball közben hagyják el a komfortzónájukat, mert anélkül nem lehet elérni a topszintet."
A fájdalmas visszavonulás
A labdarúgók ezek után a visszavonulás nehézségeiről beszéltek.
"A pályafutásom legmélyebb pillanata volt, amikor úgy döntöttem, hogy visszavonulok" – mondta Lazovics, akinek a 2018 szeptemberi döntése sokként érte a fehérvári drukkereket. Hiszen a székesfehérvári csapat éppen csoportkörös szereplésre készült az Európa Ligában.
"Húsz év után nem volt könnyű döntés. Nincs időd a barátokra, a családra, nem könnyű azt mondani, hogy elég volt. De ez volt a jó döntés, mert sok mindent kell még tenni a pályafutásod után. Én akkor 36 éves voltam, két évig még érvényes szerződés között a Vidihez, de valami újat szerettem volna tenni. Tanulni akartam, befejezni az UEFA A- és pro-licences edzői képzést. Nagyon rövid egy focikarrier, nem volt könnyű látni, hogy itt a vége. Ez volt a legfontosabb pillanata a pályafutásomnak. Az első pár hónapban – főleg Magyarországon – rengeteg kritikát kaptam, és nagyon nehéz volt labda nélkül folytatni az életemet. Nagyon hiányzott a foci, de aztán intéztem a saját dolgaimat" – részletezte, hogy mit érzett akkor.
"Nemrég vonultam vissza, mindössze négy hónapja" – folytatta a sort Keserü. "Olyan lettem, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Egyedül sírtam, mert valami hiányzott. Előtte egy kristálygömbben voltam a karrierem során, aztán mindent nekem kellett intéznem. Amikor visszavonulsz, mindent újra kell gondolni" – idézte fel a közelmúltat a román támadó.
Juhász Roland a fehérvári aktív évek után sportigazgatóként is kipróbálhatta magát.
"A visszavonulás után építeni tudod a saját életedet. Sok játékos nem tudja eldönteni, hogy mikor kell visszavonulni. A pályán, az öltözőben talán úgy érzed, hogy rendben volt a teljesítményed, de ha visszanézed a meccset, láthatod, hogy ez már nem olyan, mint korábban. Arra gondolsz, régen azt a labdát még elértem volna" – nyilatkozta a 40 éves exhátvéd, aki eldöntötte, mindent meg fog tenni azért, hogy jó formában maradjon, és ne érezzen testi fájdalmat. "Most is futok, focizok, teniszezik. Jó példát kell mutatnunk a gyerekeink számára."
