Juhász: Ronaldo odasúgott Némethnek 3-3-nál

A beszélgetést vezető Szöllősi György bevezetőjében megosztotta a közönséggel azt az élményét, amelyet Juhász Roland társaságában a vasárnap esti Anderlecht-Westerlo mérkőzésre előtt élt át: a brüsszeli klubtól három éve a Videotonhoz szerződő játékost a meccsre tartó szurkolók ünnepelve vették körül, lépten-nyomon autogramot és közös fotót kértek tőle, és azt firtatták, mikor tér vissza az Anderlechtbe. Juhász Roland szerint ez a tisztelet és szeretet végig jellemezte a belga klubnál eltöltött nyolc évét, és hozzátette, hogy nemcsak a szurkolók, de a klub vezetői is hasonló lelkesedéssel köszöntik, bármikor is találkozik velük. „A szurkolóktól érkező szeretet, a klubtól kapott megbecsülés, és az emberi kapcsolatok minősége miatt maradtam nyolc évig a klubnál, pedig ezalatt több megkeresést is kaptam nevesebb kluboktól.” – magyarázta Juhász, aki profi pályafutásának legnagyobb sikerének mégis a franciaországi EB-szereplést tartja.

„11 éves korom óta, amióta hivatásos labdarúgó vagyok, arról álmodtam, hogy a válogatottal kijutunk egy világversenyre. Ott érzi meg igazán az ember, hogy mit jelent, amikor valóban 15 millió ember szurkol a csapatnak, köztük sok kisgyerek is. Életem legnagyobb élménye, amikor az Európa-bajnokságon 20.000 magyar szurkoló fogadott bennünket a stadionban. A belga karrierem is a válogatott miatt szakadt meg, mert a klubom tiltása ellenére én a válogatottat választottam, de ezt nem bántam meg” – hangsúlyozta. Arra a kérdésre, hogy az Eb után miért mondott le a válogatottságról, Juhász Roland azt felelte, hogy tisztában van a képességeivel, és habár jelenleg nagyon jól megy neki a játék, nem biztos, hogy a világbajnoki selejtezők kétéves időszaka után, 35 évesen is tudná azt a teljesítményt nyújtani, amit elvárnak tőle.

Szöllősi emlékeztette Juhászt, hogy 94-szeres válogatottságával éppen egy Belgiumban élő egykori magyar futballistát, Fazekas Lászlót taszított le a dobogóról, aki 92-szer viselte a címeres mezt. Jelenleg csak Király Gábor (107) és Bozsik József (101) előzi meg őt a dobogón, viszont Gera Zoltánnak (93) jó esélye van, hogy megelőzze őt. „El szerettem volna érni a 100-szoros válogatottságot, de nem minden áron. Szorítok Gera Zolinak, hogy elérje a 100-at. Szerintem, ha valaki egyetlen egyszer is válogatott, az is óriási teljesítmény” – nyugtázta Juhász Roland.

Az Európa-bajnokságnál maradva, Juhász kiemelte, hogy a csapategység volt a magyar válogatott legnagyobb erőssége. „Nem lehetett hallani egy rossz szót a kispadról, a gólörömnél látszott, hogy együtt van a csapat, együtt ünnepeltünk a kispaddal, mindenki a közös sikerért dolgozott” – fogalmazott. „Habár az első, Ausztria elleni mérkőzésen a kapitány a 16. percben szólt, hogy kezdjek el melegíteni, végül mégsem cserélt be, így számomra ez a meccs 74 perc melegítéssel telt” – mondta, amivel nem kis derültséget okozott a teremben. „A kapitány egy őszinte ember, ami a szívén, az a száján. A második mérkőzés előtt közölte, hogy elégedett az edzésmunkámmal és a hozzáállásommal, és megkapom a bizalmat Izland ellen. Nagyon vártam a játékot, mert több hónapja nem játszottam tétmeccsen” – tette hozzá Juhász.

Az Európa-bajnoki felkészülést értékelve, Juhász Roland szerint egyértelműen segítette a csapatot, hogy a selejtezőket egy európai színvonalú stadionban játszhatták. „A Grupama Arenában 20 ezer ember közvetlenül a pálya közelében van, nem egy futópályával elválasztva. Sokat lendít a csapat teljesítményén a szurkolók támogatása. Nem volt mindegy, hogy volt egy méltó otthona a csapatnak, ahonnan ki lehetett jutni az EB-re. A játékosok önbecsülését is javítja, hogy hol fogadja a vendéget” – tette hozzá.

Juhász Roland hangsúlyozta az MLSZ kiváló hozzáállását is. „A felkészülés alatt csak a futballra tudtunk koncentrálni. A szövetség támogató hozzáállása segítette a munkánkat, ami éles ellentétben áll például 2007-2008-cal, amikor méltatlan körülmények között készült a nemzeti csapat” – mondta. „A válogatott mindig a kirakatcsapat, annak szereplése meghatározza az egész labdarúgást. Az EB után talán sokaknak nyilvánvalóvá vált, hogy a focit valóban külön kell kezelni a többi sportágtól. Ha megnézzük, hogy mennyi embert hozott lázba a labdarúgó-válogatott, és mennyit az olimpiai csapat – habár ők nagyobb sikereket értek el – egyértelműen a futball a legnépszerűbb” – értékelte Juhász Roland.

"Mit tudtam tenni Cristiano Ronaldo ellen? A világ egyik legjobbja, egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni. Ezen a meccsen felszabadultan játszhattunk, mert az Izland elleni döntetlennel már eldőlt a továbbjutásunk. Talán ennek is köszönhető, hogy ez lett az Eb legjobb meccse! Érdekes momentum volt, amikor a mérkőzés utolsó perceiben Cristiano odasúgta Németh Krisztiánnak, hogy mindkét csapatnak jó a döntetlen. Úgy érzem, tiszteletet vívtunk ki az első két meccsen, ez a mérkőzés pedig végig lüktetett, mindenki ki volt hegyezve, hogy a legjobbat nyújtsa. A mérkőzés utáni hangulat felejthetetlen, jó érzés volt a szurkolók szeretetet érezni. Ami még nagyon fontos, hogy egyszer sem volt balhé a szurkolók között, mindig kulturált ünneplés volt” – hangsúlyozta Juhász Roland.

A nyolcaddöntőben Belgium következett, ami Juhász Rolandnak, a hét szezont az Anderlecht színeiben játszó védőnek különleges élménynek ígérkezett. „Őszintén szólva, Belgium számomra nem a legszerencsésebb ellenfél. Kétszer játszottam ellenük, először, az 50. válogatottságomkor 3-0-ra kaptunk ki, most 4-0-ra. Ami jó érzés, hogy a belga játékostársaim nem felejtettek el, például a mérkőzés után Romelu Lukaku átjött az öltözőbe, hogy mezt cseréljen velünk. Romelu emlékezett rá, hogy fiatal játékosként segítettük a pályáját az Anderlechtnél, de ugyanígy gratulált az erőnléti edző is. Sajnos ez a mérkőzés nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, sajnálom, hogy nem sikerült kiegyenlítés”.

Az EB-értékelés után Szöllősi György arról kérdezte a négyszeres belga bajnok Juhászt, hogy klubszinten melyik a legemlékezetesebb mérkőzése. „A bemutatkozásom az Anderlecht színeiben igen emlékezetes. Egyik héten még az MTK színeiben játszottam a Tatabánya ellen, 500 néző előtt, a következő héten pedig az Anderlecht játékosaként a Chelsea ellen a Bajnokok Ligájában, 20 ezer néző előtt. Egy egész más világba kerültem, ez a mérkőzés meghatározó élmény volt. De hasonlóan szép emlék az első magyar bajnoki címem az MTK-val, az Újpest ellen, ez áll a legközelebb a szívemhez”. Nem vagyok egy vándormadár, összesen három profi klubom volt, az MTK, az Anderlecht és a Videoton. A brüsszeli egy barátságos klub, a szurkolók szeretettel fogadtak. Ha van bennem hiányérzet az az, hogy nem sikerült egy szinttel feljebb kipróbálni magam. Egyik évben az Aston Villa már négy mérkőzésen keresztül megfigyelt, de aztán az egyik utolsó meccs nem úgy sikerült, ahogy az addigiak, és nem tartottak rám igényt. Ugyanakkor a Zenitet kétszer én utasítottam vissza, mert a megkereséskor már aláírtam a hosszabbítást az Anderlechthez. Fantasztikus hét szezont töltöttem itt, rengeteg élményt és szeretetet kaptam, ami kárpótol ezért” – fejtette ki Juhász Roland.

A jövőbeli terveiről is beszélt a futballista: „Most az a feladat, hogy felépítsem a futball utáni életemet. Nemrég kezdtem el az TF sportszervező szakát, és egyáltalán nem esik rosszul visszaülni az iskolapadba. Sajnos az érettségim ráment a profi karrierre, de lelkiismereti kérdés volt, hogy befejezzem az iskolát. A gimnáziumban komolyan vettem a tárgyakat, semmi problémát nem jelentett, hogy beültem a 18 évesek közé, vagy hogy részt kellett vennem a testnevelés órán – ugyanis labdarúgó vagyok, nem tornász. Ha valamit elkezdek, azt 100%-os lelkesedéssel teszem. Lassan lezáródik életem egy szakasza, és vannak céljaim a civil életben, amire rá kell készülni. Fontos, sőt, legfontosabb az életemben a család, a kislányom. Amikor lemondtam a válogatottságról, ő azt hitte, vége a focinak is, aztán szomorúan vette tudomásul, hogy szezon elején a Videotonnal újra edzőtáborba vonultam. Ő nagyon nehezen élte meg az EB előtti nyolchetes felkészülést, ezalatt mindössze kétszer találkoztunk” – mondta elérzékenyülve Juhász Roland.

A közönség kérdései közül több vonatkozott a hazai stadionfejlesztésekre és a magyar labdarúgás jövőjére, ezekről így nyilatkozott Juhász Roland: „Az infrastruktúra sokat számít. Amíg Nyugaton egy gyerek a „billiárdpályán” azon gondolkodik, hogy hova adja tovább a labdát, nálunk az a kérdés, hogy hogyan vegye le a pattogós pályán”. Szöllősi György emlékeztetett, hogy a Népstadiont 1953-ban félkészen adták át, amelyet politikai okokból soha nem fejeztek be. Az új nemzeti stadionnak 2019-re el kell készülnie, mert 2020-ban Európa-bajnoki csoportmérkőzéseket játszanak benne, ezzel egy 1906 óta napirenden lévő terv válna valóra. A rendszerváltás óta Magyarországon több mint 1000 labdarúgópálya szűnt meg, míg az MLSZ évente 100-at épít. Ezzel a ritmussal az évtized végére elérhetjük az 1990-es szintet. Igen nagy a lemaradás, 50-60 éve rongáljuk a futballt, ami valaha a világ legjobbja volt, miközben a versenytársak globálisan óriási összegeket költenek létesítményekre és labdarúgó-képzésre. Az EB sokaknak erőt adott, hogy nem történik minden hiába – mondta.

A szeptemberben kezdődött világbajnoki selejtezőkről szólva Juhász Roland a következőket mondta: „A válogatott sikersorozata folytatódhat. Az összetartás megvan, habár ma mindenki megverhet mindenkit, a franciák is buktak két pontot Fehéroroszország ellen. Feröeren nehéz körülmények voltak, csúszós, műfüves a pálya. Csak egy döntetlent sikerült elérni, és valószínűleg a selejtezők végén hiányozni fog ez a két pont. Feröer amúgy már nem pofozógép, az Eb-selejtezőkön kétszer is megverte Görögországot. Három fontos mérkőzés vár a magyarokra, Svájc, Lettország és Andorra ellen nyernünk kell.”

Juhász Roland szerint Dárdai Pál a könnyedségével óriási fordulatot hozott a válogatott életébe. „Nem akarta megváltani a világot, nem erőltetett extra dolgokat, mert tisztában volt a csapat és a játékosok képességeivel. Bernd Storck ezen a vonalon megy tovább: erősek vagyunk védekezésben, és jó kontrákat tudunk vezetni. Sajnálom, hogy Pali nem maradt, mert a finnek ellen Helsinkiben a csapat egyre bátrabban játszott, és végre volt egy edzőnk, akire felnéztek a játékosok. Egy ilyen emberre nagy szüksége van a magyar futballnak, aki kézben tartja a válogatottat és az utánpótlást, mert a szövetségi kapitány befolyása óriási. Nézzük meg, hogy mire képes a Herthában, egy kisebb képességű csapattal. A fiatalok közül Nagy Ádámnak nagy jövőt jósolok, jól váltott, jó lépcsőfokot lépett. Nem ment idő előtt külföldre, hanem itthon edződött felnőttek között. Kleinheisler László előtt is komoly jövő áll” – zárta le derűlátóan a beszélgetést Juhász Roland.