Japán Nagydíj: Bianchi édesapja máig képtelen megnézni a versenyeket

A Forma–1 mezőnye erre a hétvégére visszatért a 2014-es tragédia helyszínére. Egy éve a Japán Nagydíjon történt Jules Bianchi balesete, melynek következtében a Marussia versenyzője olyan súlyos fejsérüléseket szenvedett, hogy többé már nem ébredt fel. Édesapja, Philippe Bianchi a BBC-nek adott interjújában elárulta, a történtek óta képtelen Forma–1-es versenyeket nézni. „Talán pár hónap, pár év múlva újra nézek majd versenyeket, nem tudom. De jelenleg ez túlságosan nehéz lenne számomra” – nyilatkozta idősebb Bianchi. „Ez egy nehéz időszak, mivel lassan egy éve már, hogy Jules balesete megtörtént, és ez nem lesz egy jó hét a család számára. Jules nagyon hiányzik az egész családjának, a szurkolóknak, a barátainak – ez rendkívül nehéz.”

 

 

Bianchi balesetét követően kilenc hónapon át küzdött az életéért – mindvégig kómában volt, s családja végül július közepén közölte a rossz hírt: a versenyző elhunyt. Szerettei viszont az addig eltelt idő alatt is a poklok poklát járták meg. „Ahogy teltek a hónapok, Jules-t minden nap ugyanolyannak láttuk, és szép lassan megértettük, hogy lehetetlen számára a felépülés, mert annyira súlyosak a sérülései. A problémát Jules ütközése során az jelentette, hogy az agyának véleményem szerint már akkor vége volt, olyan súlyos károsodást szenvedett. Két tényezőről beszélhetünk: a neurológiairól és a fizikálisról – Jules rendkívül erős volt fizikailag, és szerintem ezért is maradt életben.”

 

„Még mindig úgy érzem, Jules velem van, de nehéz, hiszen minden nap hívott engem és az édesanyját, és most már egy év telt el azóta, hogy sem én, sem az édesanyja nem tudunk vele beszélni. És a kilenc hónap után most már megérinteni sem tudom, nem adhatok neki puszit sem. Jules remek fiú volt, nagyon közel állt a családjához, és ez borzalmas.”

 

Az FIA a múlt évi baleset után külön bizottságot állított fel a szuzukai eset körülményeinek kivizsgálására. A szakértői testület által készített részletes jelentésből kiderült, több szerencsétlen körülmény együttese vezetett a tragédiához – ám ezek között a versenyző felelősségét is megemlítették, aki az adatok szerint nem lassított kellő mértékben a dupla sárga zászlós jelzés idején. Bianchi édesapja a mai napig képtelen visszanézni a balesetről készült felvételeket, de amikor arról kérdezték, fia tempójának köze volt-e a történtekhez, elismerte, nehezére esik elfogadni mindezt. „Talán így volt. Számomra viszont eléggé furcsa, hogy egyesek azt mondják, túl gyorsan hajtott, hiszen ő egy F1-es versenyző volt. Nem tudom, mi történt, mert nem szeretném visszanézni a felvételeket a balesetről. Talán egy hónap, két hónap vagy hat hónap múlva igen. Nem tudom. Nem vagyok képes megnézni a képeket Jules balesetéről. Ezért nem is tudok mit mondani róla, túlságosan nehéz lenne” – fogalmazott.

 

Az F1-et irányító testület a történtek után számos óvintézkedést tett a hasonló balesetek elkerülése érdekében. Bevezették például a virtuális biztonsági autót, emellett pedig Szuzukában is történtek változások – például javítottak a pálya vízelvezetésén. Mindeközben a szakemberek a versenyzők fejének nagyobb védelmét segítő megoldások után kutatnak – s ismét szóba került a pilótafülkék bezárásának lehetősége is. Philippe Bianchi támogatja mindezt – még ha tudja, fián aligha segített volna a megoldás. „Az autók bezárása szerintem jó dolog. De Jules esetében ugyanez lett volna a helyzet, hiszen az orvosok elmagyarázták nekem, hogy itt nem arról volt szó, hogy bármi is fejbe találta volna, sokkal inkább arról, hogy a lassulás volt túl nagy – és ez zárt fülke mellett is így lett volna. Sokan továbbra is nézik a versenyeket, és vannak, akik azt mondják, ha én is nézném őket, láthatnám, hogy sok minden változott. Én viszont annyit tudok erre mondani, hogy rendben, de nem akarom nézni őket, mert túlságosan nehéz lenne számomra” – magyarázta.

 

Végül pedig elárulta, fiának emléket állítva szeretne jótékonykodni, s egy alapítvány létrehozásán gondolkodik. „Jules az autósportban volt hároméves kora óta, az én gokartpályámon kezdte, és egész életében imádta a versenyzést. Szeretnék létrehozni egy alapítványt, amely fiatal versenyzőket segít – talán a gokartban. Olyanokat, akiknek nincs elég pénzük, de szükségük lenne a tapasztalatszerzésre.”

 

„Amikor az F1-es közösség megjelent Jules temetésén, és megtapsolta őt, valamint a családot, az rendkívül megérintett minket. Mindenki azt mondja, Jules futamokat nyert volna, talán világbajnok is lehetett volna. De ezt senki sem tudhatja. Az biztos, hogy ezért dolgozott, és hogy megvolt a tehetsége, valamint hogy egy jó autóval lett volna esélye a bajnokságért harcolni. Sok versenyzővel beszélgettem az F1-ben, és érzem, hogy segítenének nekem, mert mindannyiukat megérintette ez a drámai baleset. És tudom, hogy sok ember áll mellettem, akik szintén támogatnának – szponzorok, F1-es versenyzők. Biztos vagyok benne, hogy tehetek még valami jót Jules-ért. Fontos lenne számomra, mert Jules már nincs köztünk – ugyanakkor nehéz is, mert rendkívül hiányzik” – mondta szomorúan a versenyző édesapja.