Isten éltessen Szőke Szikla

Dunai Ede írását változtatás nélkül közöljük.

Ma, azaz 2021. július 16-án tölti be 80. életévét Mészöly Kálmán, a magyar futball legendás alakja, aki nem csupán játékosként, hanem edzőként is számtalan emlékezetes meccsen vehetett részt.

Az ünnep alkalmából az egyik legfelejthetetlenebb összecsapását idézem fel, amelyen a világbajnoki részvétel volt a tét, és amelyről egy nagy port kavart dokumentumfilm is készült.

Részlet a TÖRŐ VISSZATÉR című könyvből:

1981. október 31.

MAGYARORSZÁG – NORVÉGIA

"A találkozó első félideje egyáltalán nem úgy alakult, ahogy a stadionba kilátogató közel hetvenezer, és a televízió képernyői előtt ülő sok millió honfitársunk várta. 1–1-es döntetlent mutatott az eredményjelző, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy a skandinávok abszolút nem játszottak alárendelt szerepet, sőt!

De akkor hallgassunk csak bele, mit mondott a szünetben a megalkuvást nem tűrő és a vereséget hírből sem ismerő, Mészöly Kálmán:

"Gyerekek, legyetek szívesek figyelni egy kicsit! Szóval, jól kezdtetek, jött a Bálint gólja, utána teljesen fejetlenül játszottatok.
Ez nem létezik!"

"Az kizárt dolog, hogy bent álltok négyen, és két emberetek van, de nem fogtok senkit, Győző! Garaba sem fog embert, Jokka próbál ugyan néha találkozni az ellenféllel, és bekapcsolódni a játékba, de hát ez így kizárt dolog!"

"Müller Sanyi két ember között szaladgál, Tibi néha hátrajön, megvan mindenkinek az embere, hát tessék odafigyelni! És az nem jó, hogy Sallai szervezi a játékot, gyerekek, mert ebből probléma lesz! Hát, menj ezzel a gyerekkel, ezzel a Tom Lunddal mindenhova, ezt a palit ki kell kapcsolni a játékból! De a többieknek is van feladatuk ilyen szempontból!"

Elöl, amit Kiss Laci, Törőcsik, Fazekas csinál, az semmi, gyerekek! Ez nem létezik, Laci, hogy alamuszi módon állandóan elesel, meg sántikálsz! – emelte fel a hangját a kapitány, majd így folytatta: 

Ezt nem bírjuk el! Ilyen norvégok vagy akárkik ellen sem bírjuk el! Volt két óriási, veszélyes helyzetük. Tessék ugyanúgy rákapcsolni a második félidőben, ahogy szoktatok játszani! És a lehető leggyorsabban kell vinni a labdát, beindulni. Rájuk kell vezetni a labdát. Nem igaz, hogy nem tudtok mellettük elmenni, gyerekek!
Törő ezen a ponton barátja, Jokka felé fordult, majd szenvtelen arccal odabökte:

A fenét nem tudok elmenni mellettük! Majd a második félidőben!

Ám a kapitány még nem fejezte be a mondandóját:

"Változtatni kell pár játékos akaratán és felfogásán. Egy kicsit szívjátok már fel magatokat! Kilencven percről, vagyis most már csak negyvenöt percről van szó. Tessék egy kicsit jobban odafigyelni, megpörgetitek, lesz helyzetetek, és gólokkal fogtok tudni nyerni! Laci, addig kell menni, amíg össze nem esel, ha ölben kell behozzalak vagy hordágyon, nem számít, de nem lehet ilyen lagymatag módon játszani! Negyvenöt perc van, ne idegeskedjetek, csak nyugodtan, ugyanazt a harcos szellemet akarom, amivel a Svájc elleni meccs előtt kimentetek.

"Csak higgadtan, nyugodtan, gyerünk, gyerekek, lehet kimenni! Negyvenöt perc van előttetek. Tibi, ha más nincs, akkor egy góllal ki kell brigölni, meg kell hogy nyerjétek a meccset!" – zárta a monológját a Szőke Szikla, ám az első negyedórában vajmi keveset láthatott abból, amit a szünetben kért.

Ám a legnagyobb zseniket éppen az különbözteti meg a társaitól, hogy akkor villannak, akkor húznak elő valami váratlant a tarsolyukból, amikor a legnagyobb szükség van rá. Márpedig ahogy fogyott az idő, egyre nagyobb szükség volt rá.

A szövetségi kapitány azonban nem bízott tovább a középcsatárában, Törőcsikben, és az ötvennyolcadik percben cserére határozta el magát. Odafordult a kispadon mellette helyet foglaló gyúróhoz, Vinkovics Lajoshoz:

Lajos, kiabálj Izsónak, Törőt akarom lehozni! – szólt az edzői utasítás, de amikor Vinkovics elindult volna, a szakvezető megállította:
Nyugi, várjál még Lajos, hadd jöjjön csak ide! – ültette vissza a mindenest, mielőtt az a partjelzőnek jelezte volna a cserét.

Kisvártatva megérkezett a Vasas csatára, aki már alig várta, hogy pályára lépjen.

Vetkőzzél le, vetkőzzél le! – szólt a kapitány, és Izsó lehúzta a tréningalsóját.
Mozogj csak, mozogj! – utasította a bemelegítő gyakorlatokat végző játékost a mester, és amikor már éppen beállni készült, a pályán valami egészen elképesztő dolog történt.

Mintha csak lelki füleivel meghallotta volna, esetleg a hetedik érzékével megérezte volna, hogy éppen őt akarják lecserélni, a zseniális kilences megindult az ellenfél kapuja felé…

Törő a hatvanadik perchez közeledve egy felszabadítást követően a skandinávok térfélének közepén gyönyörűen maga elé tette a labdát, majd a norvég tizenhatos bal sarka felé terelte azt. Fél szemmel látta, hogy érkezik a vendégek hátvédje, aki Kese testcselére nemes egyszerűséggel hanyatt esett, majd más lehetősége nem lévén, jó nagyot rúgott a mellette a labdát már régen eltoló magyar klasszisba. A jugoszláv játékvezető Šoštarić azonnal a sípjába fújt.

A hazai kispad, Mészöllyel az élen, kivárt. Ezt a szabadrúgást még nézzük meg a csere előtt, gondolták. És milyen jól tették!

Ki tudja, hogyan alakult volna a magyar válogatott sorsa, ha a kapitány csak fél perccel korábban próbálja lehívni a pályáról Törőcsiket.

Így azonban a hatvanadik percben a ballábas Tóth Jokka odavitte a labdát a szabadrúgás helyére, és Törő elé tette, aki mutatta a barátjának, hogy nyugodtan menjen arrébb, innentől kezdve ez már az ő dolga lesz. Kese ugyanis megint egy váratlant húzásra készült.

Mivel a norvég védők legfeljebb szökőévenként találkozhattak egy ilyen kaliberű zsenivel, pontosan arra számítottak, amit ebben a helyzetben minden hétköznapi labdarúgó cselekedett volna. Nevesül arra, hogy a labdától fél lépésre álló játékos majd szépen lassan hátralépdel, és nekifutásból rúgja rá, esetleg íveli középre a labdát. De mint tudjuk, Andris minden volt, csak hétköznapi labdarúgó nem.

Ő a bírói sípszó elhangzásának pillanatában álló helyzetből, az akkor még nagyban helyezkedő és figyelmetlen védők közé bemozduló Kiss Laci fejére varázsolta a labdát, amely olyan pontosan, és éppen olyan erővel érkezett meg a norvégok mumusának fejére, hogy azt a legképzettebb mérnökök sem tudták volna szebben megtervezni.

A Vasas csatára mindenesetre köszönte szépen, és csodálatos mozdulattal az esélytelenek nyugalmával vetődő Antonsen kapujának bal alsó sarkába bólintotta a játékszert.

A hatvannyolcezer szurkoló egy emberként ugrott talpra, és bizony a magyar kispad, különösen az ezer fokon égő Mészöly Kálmán sem fogta vissza magát a gól ünneplése közben.

Mindez a már említett dokumentumfilm képkockáin is tisztán kivehető, sőt (bár ez utóbbi nagy botrányt kavart) hallható is volt.

Góóóóól! Teee! A kurva anyád! – ordította a Szőke Szikla, majd pillanatokon belül egymás nyakában csüngött a teljes magyar kispad.

Hatvannyolcezer ember számára ez maga volt a mennyország, ám az éppen beállni készülő Izsó Ignácban bizony kettős érzések munkálkodhattak, amikor az ünneplő sokadalomból felbukkanó szövetségi kapitány nemes egyszerűséggel csak ennyit mondott neki:

Náci, öltözzél fel!

A gólöröm mámorító volt, de mindenki tudta, hogy ezt a meccset még közel sem nyertük meg. A kapitány gyorsan visszahuppant a kispadra, végigsimította elegáns zakóját, majd – miközben egy laza mozdulattal megigazította homlokába hulló szőke tincseit – így szólt a mellette helyet foglaló Mezeyhez:

"Le akartam cserélni, képzeld el, baszd meg! De kivártam az utolsó pillanatig…"

És hogy milyen jól tette, bő fertályóra elteltével végleg bizonyságot nyert.
Törő iramodott meg az ellenfél térfelére lépve, majd remek mélységi passzal indította az egykori csapattársát, a Belgiumban légióskodó Fazekas Lacit, aki – miután egy védőt könnyűszerrel lerázott magáról – hatalmas gólt ragasztott a norvég kapu rövid sarkába. 3–1.

A magyar kispad újra eksztázisban tombolt.

A segéderő, Mezey viszont kissé messzebbre került az ünneplőktől. Hogy miért is? Mert fél perccel a harmadik gólunk előtt a kapitány elküldte őt, hogy szóljon Szántó Gábornak. És hogy kit akart lecserélni? Egy csatárt, nevesül éppen a friss gólszerzőt, Fazekast.

Hogy a híres-hírhedt dokumentumfilm főszereplői miként fogadták azt a találatot, amely egyfajta kegyelemdöfésként szolgált a norvégok számára, és véglegessé tette, hogy ott leszünk a Mundialon? A gólt látva, a két

szakvezető csapot-papot otthagyva egymás felé rohant, és artikulátlan hangolt üvöltötte bele a késő őszi budapesti éjszakába:

– Góóóóól! Góóóóóóól!

A diadal ízét már szinte a szája szegletében érző Mészöly Kálmán ezúttal sem fogta vissza magát:

– Góóól, Gyuri! Gyere, a kurva anyád!

Bár tíz perccel a lefújás előtt, kétgólos vezetésünknél a mérkőzés eldőlni látszott, a szakvezetésnek esze ágában sem volt hátradőlni. Jól kivehető volt mindez Gulyás Buda képkockáin:

Jaj, Gyurikám, várjatok! – igazgatta meg a nyakkendőjét a kapitány, mert jól tudta, fertályórányi idő alatt is történtek már csodák a futball világában, és a következő pillanatban már fel is pattant a kispadról:

– Imre, Imre, Imre! Nem jó, a kurva istenit! – ordította Garabának, majd a következő célpontja a védelem többi tagja, Sallai, Martos és Bálint lett: – Játsszál, játsszál, hová a kurva anyádba mész? – kiáltotta nekik tölcsért csinálva a kezéből.

Bár az eredményt nem ismerők közül sokan jogosan félthették az agyvérzéstől a sikerkovácsot, nyugtatóként ismét az egyszer már lecserélni kívánt újpesti zseni jelentkezett.

A mérkőzés hajrájához érve a norvégok egyre többet kockáztattak, és megpróbáltak minél nagyobb nyomást gyakorolni a bajszos cerberus, Mészáros Bubu kapujára, ám mindez azzal járt, hogy a mieink kedvükre kontrázhattak a fellazuló skandináv védelem mellett. A nyolcvanötödik percben aztán végleg megpecsételődött a derék norvégok sorsa, miután siker koronázta az egyik veszélyes ellenakciónkat.

És hogy ez a mindent eldöntő akció kitől indult? A kérdés főhősünket ismerve talán túl banálisnak tűnhet. Kese a második félidőben immár a harmadik gólpasszát osztotta ki. Ezúttal a hátával(!) kezelt le egy előrevágott labdát, majd a remek ütemben kiugró Kiss Lacit találta meg egy „forintos” átadással. A Vasas csatára betört a tizenhatoson belülre, majd hidegvérrel a bal alsó sarokba helyezett.

Ebben a játékrészben harmadszor is a bal alsó sarok lett a norvég kapus veszte. Talán ha előre készül, akkor minden helyzetnél a bal kapufa tövéhez helyezkedik.

A hátralévő öt perc maga volt a fieszta, a tökéletes magyar futballünnep, hiszen egy mérkőzéssel a vége előtt végérvényessé vált:

Magyarország bejutott a spanyolországi Mundial huszonnégyes mezőnyébe."

A Szőke Sziklát 80. születésnapja alkalmából meghívta magához Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor aki posztjában gratulált Mészöly Kálmánnak. 

Borítókép és forrás: Dunai Ede írói oldala