Interjú az Alfa Romeo vezető mérnökével, aki Verstappen és Leclerc oldalán is dolgozott

Pujolar ötven évvel ezelőtt Spanyolországban látta meg a napvilágot, és nagyon korán eldöntötte, hogy a motorsportok világában szeretne dolgozni. Xevi Pujolarral Horváth Dániel kollégánk készített interjút.

Mikor döntötted el, hogy a mérnöki pályát választod?

Mindig egyértelmű volt számomra, hogy mérnök akarok lenni, már hat vagy hét éves koromban meghoztam ezt a döntést. Kezdetben egyébként jobban érdekeltek a motorok, ami abból ered, hogy a MotoGP nagyon népszerű Spanyolországban. Jómagam is szeretek motorra pattanni, korábban dédelgettem olyan álmokat, hogy motorversenyzőként is kipróbálom magam. Ez az álom viszont soha nem teljesült, mert nem volt hozzá elegendő pénzem.

Az egyetemi évek alatt aztán egyre jobban kezdtek érdekelni az autók. A tanulmányaim során lehetőségem volt egy gokart csapatnak dolgozni, ahol bajnoki címekért harcoltunk. Ekkoriban már olyan versenyzőkkel dolgoztam együtt mint Antonio Garcia és Fernando Alonso, akik 12 évesek voltak abban az időben. Emlékszem, az egyetemen mindig mondtam a tanáraimnak és a csoporttársaimnak, hogy a motorsportok világában szeretnék dolgozni, mert ez érdekel a legjobban. Ők mindig azt felelték, hogy ez nem valódi munka – valójában ez így is van, hobbiként tekintek a munkámra. Ezt szeretem a legjobban csinálni és pénzt is keresek vele.

A családodban volt valakinek kapcsolata korábban a Forma-1-gyel?

Mindannyian szeretik az autókat és a motorokat, de egyiküknek sem voltak kapcsolatai a Forma-1-ben. Édesapám, a nagybátyám és a nagyapám is hozzám hasonlóan szenvedélyes volt, az unokatestvérem még egy versenycsapatot is alapított.

Hogyan jutottál el egy gokart csapattól a Forma-1-ig?

Harminc évvel ezelőtt minden sokkal nehezebb volt, hiszen akkoriban még nem volt elérhető az internet és a mobiltelefon. Nem volt könnyű kapcsolatba kerülni olyan emberekkel, akik az F1-ben dolgoznak. Valamilyen oknál fogva én mindvégig biztos voltam abban, hogy be tudok kerülni a Forma-1-be. Egy spanyol gokart csapatnál kezdtem dolgozni, majd Párizsba költöztem. Ott találkoztam egy emberrel, aki ismert valakit a Formula 3000-ből, akin keresztül kapcsolatba kerültem Helmut Markóval. Tulajdonképpen Marko adta meg számomra a lehetőséget, hogy az F1-ben kössek ki. Nyolc évembe telt, mire eljutottam idáig, és ezen út során nagyszerű emberekkel dolgoztam együtt. Az egyik legszebb emlék az 1998 és 1999-es év, amikor a Formula Nissanban építettünk győztes csapatot. Ironikus módon Fernando Alonso volt a legnagyobb ellenfelünk.

Számos versenyzővel dolgoztál együtt karriered alatt. Van olyan, akit kiemelnél közülük?

Igen, Max Verstappen az. Rendkívül különleges volt Max oldalán dolgozni. Már az első pillanattól kezdve egyértelmű volt számomra, hogy Max világbajnok alkat.

Mesélnél kicsit a jelenlegi pozíciódról az Alfa Romeónál?

A versenycsapat (utazó csapat – a szerk.) technikai oldaláért felelek. A versenyhelyszínekre utazó mérnökökkel és technikusokkal, illetve a gyárból, távoli eléréssel dolgozó technikai szakemberekkel dolgozom együtt. Távoli eléréssel egyébként 30 mérnök dolgozik velünk minden versenyhétvége alatt. Összesen 58 emberem van a pályán, szóval elég limitált a létszám. Valamennyi mérnökünk egy területre specializálódott, így minden fontos területnek megvan a saját specialistája, gondolok például az aerodinamikára vagy a gumikra. A különböző területekről jövő információkat össze kell gyúrnunk, hogy a lehető legtöbb teljesítményt hozzuk ki az autóból. Emellett természetesen a versenyzőkkel is szorosan együtt kell működnünk, hiszen ők azok, akik az autót vezetik.

Az interjú folytatása itt érhető el.

Borítókép: Tóth Zsombor / Sport365