Idén kitől veszik el a bajnoki címet a "kicsik"? – Szezonbeharangozó, 2. rész

Két részes beharangozónk első részében azt a hat csapatot vettük górcső alá, akiknek a legnagyobb esélye van odakerülni a bajnokság első hat helyére. A második részben azok a csapatok jönnek, akik minden bizonnyal eldöntik majd azt, melyik nagy is legyen a bajnok – tehát a maradék 14 együttes, akik ellen a "nagyok" majd fájdalmas pontokat veszíthetnek.

A legjelentősebb feladatokat a nagyok számára ebben az idényben is minden bizonnyal a Newcastle és az Everton elleni mérkőzések fogják jelenteni. Előbbi a PL-visszajutása óta remekül erősített és építette fel újra a csapatot a másodosztályból, és tavaly a félelmetes szenegáli csatárkettősüknek, Demba Bának és Papiss Cissének köszönhetően egészen az ötödik helyig meneteltek, ezzel pedig az Európa Ligában indulhatnak. A newcastle-iek számára a legnagyobb erősítés az, hogy egyetlen kulcsember sem távozott a csapattól, így az előbb említett játékosokon kívül maradt Santon, Cabaye, Ben Arfa és Tioté is "szarka". Nagy bánatunkra Kádár Tamástól megvált az együttes: a magyar játékos Németh Krisztián együttesébe, a Rodába igazolt.

A kisebb (bár az előző idényben a "nagyobbat" is megelőző) liverpooli együttes, az Everton is az állandóságra esküszik – főleg vezetőedző poszton, hiszen Steve Moyes a harmadik leghosszabb ideje regnáló PL-edző Ferguson és Wenger mögött (a 49 éves szakember 2002 óta ül a kékek kispadján). Ráadásul mindezt úgy éri el a "stollwerckesekkel", hogy igazán nagy sztárokat nem is igazolnak, maximum eladnak jó pénzért a nagyoknak (Wayne Rooney, Andy Johnson, Joleon Lescott, Mikel Arteta, Jack Rodwell), és azt a pénzt fordítják kevésbé ismert focistákra, akikből aztán Moyes kihozza a maximumot (pl. Steven Pienaar, Nikica Jelavic, Marouane Fellaini, Leighton Baines, illetve az eladott játékosok). Az előző szezon hetedik helyét nehéz lesz felülmúlni, de például Sir Alex Fergusonék részben nekik, és az ellenük lejátszott meccsnek köszönhetik, hogy az idény végén nem lettek bajnokok (máig emlékezetes az Everton felállása 2-4-ről az Old Traffordon). Az első fordulóban Everton-MU párharcot rendeznek…

A többiek közül a Fulham megtartotta a fél Anglia által csábított Clint Dempsey-t és Moussa Dembélét, így Martin Jol a tavalyi embereivel, plusz az ex-wiganes Hugo Rodallegával dolgozhat együtt. Gera Zoltán tavaly igen sikeres csapata, a West Bromwich Albion – némi gúnnyal mondhatnánk, hogy az Asztarasz Tripoliszba távozó Fülöp Márton helyére – leigazolta Ben Fostert a Birminghamtől, illetve megkapta kölcsönbe a Chelsea-től Romelu Lukakut, aki ha igazán belelendül a játékba, képes lehet akár egy húsz gól környéki szezonra is. Reméljük, minél több Gera-gólpasszból.

A tavalyi meglepetés-újoncok közül a Swansea volt idén a soros, hogy egy halom pénzt lehúzzon a Liverpooltól (19 millió euró Joe Allenért), helyette jött 2.5 millióért Michu – Walesben csak bízhatnak abban, hogy az új edző, Michael Laudrup is megtalálja a közös hangot a játékosokkal, hisz mint tudjuk, mindig a feljutás utáni második év a legnehezebb. A Norwich Citynél alig volt mozgás a nyáron, rájuk is az előbb említett második szezon miatt lesz érdekes odafigyelni, főleg, hogy az előző idényben erőn felül teljesítettek Chris Hughton tanítványai.

Az ex-manchesteriekkel tűzdelt Sunderland szintén "második évfolyamos" lesz, náluk Asamoah Gyan távozásával csatárgondok lehetnek, bár igaz, a ghánai már az előző szezonban is kölcsönben futballozott. Az egészen egyedi, rettenetesen kellemetlen játékstílusáról ismert Stoke City (magas, erős játékosok, felívelős bunkerfoci) azzal szerepelt sokáig a címlapokon, hogy Michael Owennel tárgyaltak, a 32 éves, korábbi Aranylabdás támadó azonban – egyelőre legalábbis – még sehova nem írt alá. A tavaly több csapatnak (például a Unitednek) is igencsak kellemetlen pereket okozó Wigan 10 millió eurót költött játékosokra, ráadásul kölcsönkapták az Arsenaltól Mijaicsi Riot, így ha a közönségszórakoztató és jó játékuk ezúttal eredményességgel is párosulni fog, akkor a tavalyinál sokkal előrébb végezhetnek Roberto Martinez tanítványai.

Az előző idényben a klub történetének egyik leggyengébb szezonját produkáló Aston Villánál a rossz eredmények hatására nem csaptak az asztalra a vezetők, hogy azonnali, drasztikus változásokra van szükség, a nagyobb nevek közül csak Emile Heskey-nek köszönték meg az eddigieket, ám az érkezők közül sem Ron Vlaar, sem Matthew Lowton, sem Karim El Ahmadi neve hallatán nem dobjuk hanyatt magunkat – csakúgy, mint az Alex McLeish helyére kinevezett új vezetőedző, Paul Lambert neve hallatán sem. A már a télen is nagyon bevásárló, és ezt a nyáron is folytató, az utolsó fordulóban a Cityt a bajnoki címtől majdnem megfosztó Queens Park Rangersszel kapcsolatban a mi szempontunkból a legfontosabb hír az, hogy Buzsáky Ákosra nem tartottak igényt a londoniak, így ő távozott. A téli bevásárlás (Bobby Zamora, Djibril Cissé, Nedum Onuoha) után ezúttal Samba Diakitét és Park Ji-Sungot igazolták le összesen 7 millió euróért, valamint kölcsönvették Fábiót is a Manchester Unitedtől. A tavalyi 17. helynél mindenképpen előrébb végezhetnek.

Ami az újoncokat illeti: a Readingben Pavel Pogrebnyak nagy fogás lehet, ha lesz, aki kiszolgálja. Ha nem, akkor nagy összegben nem foganánk Brian McDermott csapatának bentmaradására. A Southampton összesen majdnem 13 milliót költött új labdarúgókra, ebből a Burnley-ből szerződtetett Jay Rodriguez egymaga több, mint 8.5 millióba került – nagy reményt fűznek tehát az U21-es válogatott angolhoz a "szenteknél". A harmadik újonc is jó ismerősünk, a West Ham United Alou Diarrával, Jussi Jääskeläinennel, James Collinsszal és Modibo Maigával erősítette meg amúgy is bentmaradásra esélyes keretét, Sam Allardyce személyében ráadásul rutinos edző is ül a kispadon, így a WHU-nak minden esélye megvan a bentmaradásra.