Id. Dárdai Pál búcsúzó fiának és debütáló unokájának is szurkolhat
A 35 éves játékos az MTI-nek adott, pénteki nyilatkozatában elmondta, hogy különösebb izgalmat nem érez, úgy készül a találkozóra, mint mindig, noha korábbi sérülése miatt az elmúlt időszakban már csak az amatőröknél játszott. Én magam sem tudom, hogy mit érzek majd – fogalmazott Dárdai utalva arra, hogy hosszú idő óta első – egyben utolsó – alkalommal ölti magára az első csapat kék-fehér mezét. A pályán minden eldől – fűzte hozzá a kiváló labdarúgó, aki a tervek szerint egy perc híján egy félidőt, azaz 44 percet játszik majd. Mindenesetre a szurkolók javában készülnek a búcsúztatására, a stadion környékén már nagyszámban láthatóak a Köszönjük Pál, vagy a Dárdai, a klub élő legendája feliratok.
Izgalmat, drukkot – mint elmondta – nem érez. Inkább némi meghatottságot és büszkeséget, aminek családi okai vannak. Legnagyobb fia, a 12 éves Palkó – aki ősztől a Hertha serdülőinek igazolt játékosa lesz – egy berlini korosztályos bajnokságban csapatával a döntőig jutott, és – a nagyok mérkőzése előtt – élete első meccsét játssza majd az Olimpiai Stadionban. Palkó az elsőt, Pál az utolsót, miközben a 60. születésnapját épp a napokban ünneplő, a Péccsel annak idején szintén a válogatottságig jutott idősebb Dárdai Pál a lelátóról szurkolhat fiának és unokájának is.
Az elmúlt évekre visszatekintve Dárdai rendkívül szép korszakról beszélt. Visszaemlékezett arra, hogy 1996. december 1-jén kezdett a Herthánál, amely akkor fél évig még a másodosztályban játszott. Szerencsésnek tekinti magát, első pillanattól kezdve befogadták, és csupa szív játékosként hamarosan a berliniek egyik legnagyobb kedvence lett. Úgy érezte, csak az a dolga, hogy tartsa a mércét akkor is, amikor csapata a Bundesligában, a Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában játszott. Mindig meg tudtam állni a helyem, az új játékosok soha nem tudtak leradírozni a pályáról – mondta el büszkén Dárdai, hangsúlyozva: boldognak érzi magát, hogy 35 éves koráig tartott karrierje az első osztályban.
Szavai szerint soha nem kívánkozott el, pedig számos ajánlata volt. A legcsábítóbb a Bayern Münchentől, amikor a bajorok menedzsere, Uli Hoeness és az akkori edző, Ottmar Hitzfeld 1999-ben szinte egyszerre hívta. Már a szerződése is kész volt, csupán az aláírása hiányzott, de nemet mondott. Visszaemlékezett arra: egy papírra felírta, hogy mi szól az egyik és mi a másik klub mellett, és a Hertha mellett végül több volt a plusz. Nem bántam meg, már csak azért sem, mert soha nem szoktam visszafelé nézni – jelentette ki.
Szép családom van, boldog ember vagyok – fűzte hozzá Dárdai Pál, hangsúlyozva: sok mindenre büszke, így a sok jó mérkőzésre, valamint arra is, hogy Németországban elismerik. Büszke eddigi 286 meccsére, 17 góljára, amelyeket védekező középpályásként szerzett, de amelyek többségével mérkőzéseket döntött el, így épp a Bayern München ellen is egyet néhány évvel ezelőtt. Szerencsés voltam, mert a gólok megmaradtak a nézőkben, mivel a 17-ből 12-13 győztes találat volt – mondta Dárdai, aki mindazonáltal hangsúlyozta: a legbüszkébb mégis feleségére, Mónikára, három fiára és a szülői házra. Ilyen pályafutás csak úgy jön össze, ha az embernek egy nagyon klassz felesége van – tette hozzá.
A magyar játékost nemcsak a múlt és a jelen, hanem a jövő is a Herthához köti. Mostantól egy új, kétéves szerződés lép életbe, amelynek keretében játszik tovább az amatőröknél, fiatalok számára egyéni képzést tart és közben végzi az edzői tanfolyamot. Álmai között pedig az szerepel, hogy egyszer majd egy Bundesliga-csapat, később talán a magyar válogatott edzője legyen. Jó edző csak akkor lehet az ember, ha vannak céljai – jelentette ki, hangoztatva: Meglátjuk, hogy mire vagyok képes.
MTI
