Hosszú Katinka őszintén vall a halogatásról – VIDEÓ

A halogatás és az ebből fakadó negatív események sorozata bizonyos élethelyzetekben mindenki számára ismerős lehet. Az elodázott feladatok később dupla energiákat égetnek fel.

 

„Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.”- a közmondást belső üzenetként, követendő jó tanácsként szinte valamennyien hozzuk magunkkal gyerekkorunkból. Vannak helyzetek, amikor ezt a szabályt könnyedén sikerül is betartanunk, de biztosan ismerős az az állapot is, amikor tudjuk, hogy fontos a feladat, tudjuk, hogy neki kellene látni, Pató Pál úrhoz hasonlóan mégis halogatjuk a megvalósítását. Hiába érzünk egyre növekvő lelkiismeret furdalást, szorongást, mégsem tudjuk rávenni magunkat a munkára, inkább foglalkozunk sok-sok sürgősnek tűnő egyéb tevékenységgel.

 

Valaki egyszer megkérdezte Ernest Hemingwayt, hogyan lát neki egy regény megírásának. A válasz: „Legelőször is leolvasztom a hűtőszekrényt."

 

 

A halogatás egyik leggyakoribb oka az lehet, ha nem szeretjük az adott feladatot, negatívan viszonyulunk hozzá, ellenállás van bennünk iránta. Ez lehet azért, mert nem látjuk értelmét dolognak, vagy unalmasnak, túl mechanikusnak találjuk azt. Az is lehet, a megbízás nekünk egyáltalán nem fontos, de valaki másnak igen, és csak kényszerből, kötelességből vállaltuk azt el. Ha nem tudtunk nemet mondani, és valaki megkér minket valamire, akkor is rábólintunk a megbízásra, ha minden sejtünk tiltakozik is ellene. Ha fontos, hogy elfogadjanak, jó véleménnyel legyenek rólunk, kedveljenek, szeressenek minket, meg szeretnénk felelni a kimondott vagy akár képzelt elvárásoknak, nagyon nehéz lesz nemet mondani. Néha nagy belső ellentmondás feszül azok között a dolgok között, amiket el kell végezzünk bármilyen vélt vagy valós külső kényszerítő körülmény miatt, és azok között, amikkel belső indíttatásból, motivációból valóban szeretnénk foglalkozni.

 

Közösségi oldalán megosztott videójában osztja meg a halogatás kapcsán felmerült gondolatait.

 

 

Gondoljuk végig, hogy átadhatjuk-e másnak a feladatot, lehet-e még kilépni belőle. Ha igen, tegyük ezt meg.

Ha nem adhatjuk át senkinek, jobb ezt minél hamarabb tudomásul venni, és nekilátni a munkának, túlesni rajta. Tűzzünk ki határidőt, és ahogy elkészültünk, jutalmazzuk meg magunkat – kis időre élvezzük az elvégzett munka örömét, pihenjünk. Egy kávé, rövid séta, 5 perc beszélgetés a munkatársunkkal sokat javíthat a közérzetünkön.

 

Fotó:Matt Winkelmeyer/Getty Images for CinemaCon

 

 

Forrás: dr. Nemes Éva: Gondolatok a halogatásról című írása