Hol van már a Gerevich-korszak? – öt éve nem nyertünk aranyat vívó világversenyen

Nem lehet kérdés, hogy Magyarország vívó nagyhatalom. Hogy csak volt, vagy lesz is, az sokkal érdekesebb. Az összesen 82 szerzett érem egyébként a vívó-örökranglista harmadik helyére elég, nálunk több érmet csak az olaszok és a franciák gyűjtöttek az ötkarikás játékokon. A világbajnoki érmek tekintetében is jól állunk, itt is harmadikak vagyunk az éremtáblázaton, csak a szovjetek/oroszok és az olaszok előznek meg minket (a vb-ken eddig 87 arany-, 81 ezüst- és 87 bronzérem a termés).

Viszont ha az elmúlt évek eredményeit nézzük, a 2004-es, olimpiai aranyat (Nagy Tímea) és két ezüstöt (Nemcsik Zsolt, férfi párbajtőrcsapat) hozó athéni játékok után ugyan a 2007-es vb-ig még kitartott a lendület -2006-ban egy arany (Nagy Tímea), egy ezüst (Nemcsik Zsolt) és két bronz (Szász Emese, Mohamed Aida) volt a teljesítményünk jutalma), míg 2007-ben két arany- (Kulcsár Krisztián, férfi kardcsapat) és két bronzérmet (Mohamed Aida, férfi párbajtőrcsapat) nyertünk – , azóta sajnos úgy tűnik, hanyatlófélben van a sportág.

2008-ban az olimpián egyetlen bronz (Mincza-Nébald Ildikó), 2009-ben a vb-n egy ezüst (férfi párbajtőrcsapat), három bronz (Decsi Tamás, Nagy Orsolya, férfi kardcsapat), 2010-ben egy ezüst (Szász Emese), két bronz (Boczkó Gábor, férfi párbajtőrcsapat), míg 2011-ben egy ezüst (férfi párbajtőrcsapat) volt a termésünk. Öt év telt tehát el magyar arany nélkül (az Eb-ket most nem számítjuk), nemzetünk erejét pedig jól jelzi, hogy a sportág történetében korábban még nem volt példa ilyen hosszú, aranyérem nélküli időszakra!

Persze a "kardkirály" Gerevich Aladár páratlan sikerszériája óta (1928 és 1960 között hét olimpiai aranyérem, kilenc vb-elsőség, harmincegy magyar bajnoki cím, köztük több tőrben illetve párbajtőrben!) sokat változott a sportág, sok új nemzet (például a kínaiak) tűnt fel a tradicionális vívó-nagyhatalomnak számító olasz-francia-szovjet/orosz trió mellett, akik nagy valószínűséggel sokkal jobb feltételek mellett készülhetnek, mint a mieink. Egyelőre az is erősen kérdéses, hogy hány versenyzőnk lehet ott Londonban, a mai napig a világranglista alapján csak Szilágyi Áronnak van fix helye a londoni csapatban. Sok függ a csapataink teljesítményétől is, hiszen ha valamelyik csapatunk kvalifikál, automatikusan három egyéni versenyzőnk indulhat az olimpián, más esetben egyénileg, a világkupák eredményeiből kialakuló ranglista alapján lehet kvótát szerezni – ez sikerült Szilágyinak.

Nagy bosszúságot jelent számunkra, hogy a rotáció értelmében idén az a férfi párbajtőr marad ki a csapatversenyek közül, amelyben az utóbbi években a legnagyobb sikereket elértük. Hogy ki érhet oda esetleg Londonban az érmes helykre, az erősen kérdéses. Szilágyi mindenképpen esélyes lehet, mint ahogy Szász Emese, a férfi kardozók, vagy a női tőrcsapatunk is akár éremért vívhat – ehhez azonban kiegyensúlyozott és jó teljesítményre lesz szükség. Kérdés, hogy az elmúlt öt év mennyire fogja rányomni a bélyegét a mieink teljesítményére, mennyire fognak görcsösen vívni a magyarok Londonban. Csak bízhatunk benne, hogy semennyire…