Hogyan lesz egy iskolai úszóversenyből világszenzáció?

Igazán megható az ember életében, amikor gyermeke egy versenyen indul. Talán még az sem kell, hogy ő nyerjen. Hibázhat, tévedhet, elbukhat – nem ez számít. Mi szülők együtt izgulunk a gyermekünkkel, átérezzük a küzdeni akarást. Látjuk az igyekezetet, végigvisszük vele a mindent felülíró edzéseket, az elúszott hétvégi programokat. Motiváljuk.

Mert Ő eldöntötte. Fontos neki. Lehet, hogy ez lesz az első megmérettetése. Az első, amin önmagának is bizonyítani akar.

Lehet, hogy "csak" egy iskolai verseny, lehet, hogy nem ő áll majd a dobogón, vagy nem jut el a célig, de kitartunk mellette, érte remegünk, küzdünk a könnyeinkkel. Vele izgulunk, támogatjuk és biztatjuk.

Van, hogy meglátjuk benne a leendő bajnokot, van, hogy megvalósulni látjuk a saját gyerekkori álmainkat. Bárminek is képzeljük gyermekünket, bárminek szeretnénk látni, hagynunk kell.

Így gondolja az az édesapa is, aki a cikkben szereplő fotókat közzé tette közösségi oldalán. Gémesi Jóka a napokban gyermeke iskolai úszóversenyén szurkolt és fotózott. Azt mondja, kislányának ez volt talán az első olyan eredménye, ami neki fontos volt, teljesen a sajátja, és szerencsére még sikere is volt, hisz dobogós lett.

"A verseny elejétől a végéig megélte a versenydrukkot, maga döntött az indulásról és a taktikában is maga választott, hogy mikor hajrázzon. Bárminek is hiszem, vagy képzelem a kislányomat, itt egy önálló munka eredménye látszott és nem a szülő által kihajtott, vagy akár erőltetett feladat dominált." – mondta kislányáról az édesapa.

Szerinte nagy teher a sportszülő nyomása. Úgy gondolja, az elvárt eredmény a gyerek számára nem valódi siker, hanem talán inkább egy megfelelés, sőt akár annak a kényszere, amit sokszor félelem is kísérhet.

"Szóval persze büszke és boldog vagyok, de szemlélőként vettem részt ebben a történetben végig és nagyon meglepett és megnyugtatott, hogy milyen munkára képes saját elhatározásából." – összegezte benyomásait az édesapa.

A lényeg, hogy csak dicsérjünk, biztassunk, és vigasztaljunk, ha kell. Szurkoljunk. Örüljünk Vele a sikereknek.

Bármi is az eredmény, az világszenzáció lesz. Így kell tekinteni rá. Nem kell világbajnokság ahhoz, hogy az legyen. Álljunk a pálya, vagy a medence szélén, szurkoljunk, mosolyogjunk, és örökítsük meg. Tegyük mi is felejthetetlen emlékké.

Neki is. Nekünk is. 

Minden gyermeknek ilyen szurkolókat kívánunk!

Fotó: Facebook/Gémesi Jóka