Hihetetlen érzés a legnagyobb legendákkal együtt lenni

Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas színésszel, érdemes művésszel, a József Attila Színház igazgatójával, a színész-válogatott csapatkapitányával beszélgettünk a Futball-legendákról.

– A színész-újságíró válogatott képviseletében vagy itt az ünnepségen. Milyen érzés ebben a körben, ezekkel a játékostársakkal együtt ünnepelni?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már nem először lehetek velük együtt, több éve megtisztelnek azzal, hogy jelen lehetek ezen a rendezvényen. Arra külön büszke vagyok, hogy verset is mondhatok a Futball-legendáknak.

Nagyon sok játékossal jó viszonyban vagyok, ismerem őket régről. Voltak öregfiúk mérkőzések, amikor még játszhattam jó néhányuk ellen. Úgy érzem, igazi családi körbe kerültem jó pár évvel ezelőtt, és nagyon boldog vagyok, hiszen igazi legendákkal ülünk itt együtt egy asztalnál, és ez nagyon jó.

– Ha most körbenézel, melyik meccs jut eszedbe, ami kiemelkedik?

– Igazából ilyenkor kavarog az emberben. Mert ha a Vasas családjára nézel, akkor az öregfiúk bajnokság jut eszembe. Ha a Videoton, Tieber Laciék asztalát nézem, akkor ott pedig az a fantasztikus döntő, amit ugyan elvesztettünk, de másodiknak lenni óriási dolog volt abban az időben. De hát lehetne mondani a Fradin keresztül az Újpesten át a salgótarjáni és a győri legendákat is, mindenkihez van valami pici emléke az embernek. Jó, hogyha látja az ember ezeket az arcokat. Épp álltam kint és néztem az új stadiont, és ott állt mellettem Esterházy Márton és Nagy Anti mesélt arról, hogy milyen volt a brazilok ellen játszani…

Gyakorlatilag majdnem ugyanazon a helyen van a pálya, ahol azelőtt volt. Még ez is valami olyan bizsergést jelent mindenkinek, aki itt van… nagyon jó, jó érzés itt lenni velük.

Borítókép: Sport365/Bakonyi Péter

Sport365.hu – A legendák az égig nőnek

Jakab János főszervező a Budafoki MTE tiszteletbeli elnöke ezer szállal kötődik a futballhoz. Játékosként, edzőként is egész életét a magyar fociban töltötte, de aktivitása nem lassult. Tevékeny részt vállal a Budafoki MTE életében (a csapat a feljutó második helyen áll a szünetben), de rendkívül fontosnak tartja, hogy vissza is adjon annak a közösségnek, amelyben egész életét töltötte.