Hemingway szerint Morales egy beteg ember

A Budapest Honvéd klubtulajdonosa a www.pepsifoci.hu  oldalon vezetett blogjában a következőképpen vélekdett az olasz szakember hirtelen távozásáról.

" – Massimo Morales még mindig a Budapest Honvéd edzője lenne, legalábbis december 4-ig, ha az elmúlt hétvégén a televíziós kamerák előtt be nem jelentette volna távozását. Mióta az üzleti életben tevékenykedem, mindig sziklaszilárd elvem volt, hogy alkalmazottakról, függetlenül a körülményektől, semmilyen negatív információt nem terjesztek, különösen a tőlünk nem barátságosan távozók esetben.

Emberi, jogi, és praktikus szempontok is meggyőztek arról, hogy ez a helyes út. Még az elmúlt napok hírözöne után is tartani kívántam magam ehhez az állásponthoz. Azonban amikor ma reggel elolvastam a Nemzeti Sport cikkét, amelyet Massimo Morales boldoggá avatásának, és egyben klubom elleni támadásnak fogtam fel, úgy éreztem, hogy kivételt kell tennem, és ha röviden is, de meg kell szólalnom ezzel az üggyel kapcsolatban.

Ugyan az elhatározás már nyár óta érett, igazából csak Putnokon született meg a végleges döntés. Amikor sikeredzőnk a játékvezető asszisztens ismételt figyelmeztetése ellenére mérkőzés közben a kispadról a „f….ing Hungarians”, magyarul „kib….tt magyarok” csatakiáltásait nem volt hajlandó abbahagyni, és a játékvezető ezért elküldte a kispadról, szégyenemben ott helyben el akartam távolítani.

Aztán gondoltam egyet, konzultáltam Gács Pál ügyvezető igazgatónkkal, aki mindig a nyugalom és a józan ész tanácsadója, és elhatároztam, hogy kivárom az őszi szezon végét, mielőtt búcsút mondok „sikeredzőnknek”. Döntésemben az is közrejátszott, hogy én nem tartom Massimo Moralest rossz embernek a szó hagyományos értelmében. Nem mondom, hogy ezzel mindenki egyetért. Tessék csak megkérdezni elődjét a Budapest Honvédnál, volt pályaedzőjét, volt kapusedzőjét, a technikai igazgatót, a sajtóreferenst, az ügyvezető igazgatót, akadémiánk igazgatóját vagy munkatársait, vagy akárki mást, aki dolgozott vele. Az ő véleményük egyértelműen lesújtó az emberről.

Az én véleményem más. Véleményem szerint ő egy rendkívül beteg ember. Amit mások esetleg a gonoszság, az összeférhetetlenség, a modortalanság jelének vélnek, ezekben én csak betegsége tüneteit vélem felfedezni. Ahogy sokan televíziós kifakadásainál a jellemtelenséget és a lojalitás hiányát vélik felfedezni, én inkább kényszerviselkedést látok, amellyel szemben ő maga is tehetetlennek tűnik.

Sajnos, ahogy azok a bulvárlapok, melyek most Massimo Morales előtt, mint „sikeredző” és megmondó-ember előtt megemelik kalapjukat, megírták, Morales nézhetetlen futballt kreált a jó erőkből álló Honvéd-csapat játékából. A nézők szórakozni akartak és akarnak, de ez „sikeredzőnket” megannyi nógatás ellenére sem érdekelte. Akik most az általa elmondott szamárságokat, mint valami igazságot ünneplik, javaslom, hogy nézzék meg, hol és mennyi ideig edzősködött Morales, mielőtt a Honvédhoz került, és legfőképpen, hogy milyen körülmények között távozott. Rendkívül érdekes történetek.

Csapatunk a 8. helyen áll, mint oly sokszor az elmúlt évek alatt. Semmi bajom szakértelmével, hiszen a szakmához nem értek. Mint ember, rendkívül sajnálom. Ő ideális alany a magyar sportújságírók mazochista hozzáállásához. Hajlandó elmondani, hogy a magyar futball „serdülő kisfiú, ahol profi körülmények kellenek”, és ahol a „szar akadémiások” sem fognak semmit sem csinálni. Többször kértem „sikeredzőnket”, hogy nézze meg a Magyar Futball Akadémia fiataljainak mérkőzéseit, hiszen ez a jövőnk. Egyszer sikerült rávennem. Utána minden kérdésemre csak a magyar utánpótlás-képzést döbbenetes stílusban és szavakkal becsmérlő válasz lett a felelet.

Massimo Morales mint mártír, aki csak tűrt és tűrt, de nem tudta kivezetni a Honvédot a magyar középszerűségből. Erre a magyar sportújságírás irodalmi munkatársai (lásd Pietsch Tibor „Bili a kupacon” és Borbola Bence „Pajszer nélkül” pottyantósai a mai Nemzeti Sportban) kiváló példák. Komolyan mondom, ha ezek az emberek olyan intenzitással foglalkoznának a futballal, mint a kavarással, és a különböző klubok gyalázásával, a magyar futball előbbre tartana.

Ami az anyagiakat illeti, a magyar futball ebben a jelenlegi nehéz helyzetben is, véleményem szerint, egyik legszebb korszaka előtt áll. Klubunk például két rendkívül jelentős szponzorral áll tárgyalásban, mely tárgyalásokat remélhetőleg az év vége előtt be is fejezzük. Az új adótörvény, amely a polgári kormány jóvoltából jelenleg az Európai Unió jóváhagyására vár, soha nem látott lehetőségeket nyit majd meg a klubok előtt. Az üzleti szféra részéről is egyre nagyobb az érdeklődés a magyar labdarúgás irányába. Vannak időnként ideiglenes anyagi nehézségek a kluboknál, többek között a Budapest Honvédnál is? Persze hogy voltak és vannak.

Mindig megtaláltuk és megtaláljuk a módját annak, hogy mindenkor, mindenkit tisztességesen kifizessünk, és hogy a nehézségek ellenére fenntartsuk a biztonságos működést. Ebben edzőink, játékosaink, alkalmazottaink mindig korrekt partnerek voltak. Hogy belső ügyeinkről miért nem értekezett eddig a sajtó, ez sem titok.

Azért, mert a Honvéd nem patkányok gyülekezete. Azért, mert egy egymást szerető, segítő közegben dolgoztunk és dolgozunk, ahol a jövőt építjük, a jövő magyar futballját. Sokaknak, elsősorban a magyar zsurnalisztika kiválóságainak eddig sem tetszett, hogy van egy fórum, ahol elmondom véleményem, amely nem minden esetben egyezik az övékkel. Most egy jellemtelen személy segítségével ismét sikerült egy pár trágárságot klubunk, és személy szerint felém irányítani.

Ez se nem lep meg, se nem változtatja meg véleményem azokról, akik ezt teszik. Minden nehézség, anyagi vagy más ellenére folytatni kívánjuk azt az utat, amely a Honvéd felvirágoztatásához fog vezetni" – írja George F. Hemingway a blogbejegyzésében.