Hazaért az aranygép: Szilágyi nem tudott járni, Hosszú az életéért küzdött

A sportolókat szállító különbuszok minimális késéssel, kilenc óra után húsz perccel érkeztek meg a Syma-csarnokba.

 

A NOB sportolói bizottságába beválasztott Gyurta Dániel betegség miatt nem tudott részt venni az eseményen.

 

Elsőként Borkai Zsolt MOB-elnök mondott köszöntő beszédet, majd Balogh Zoltán emberi erőforrások-miniszter üdvözölte a jelenlévőket. Végül a politikusok közül Szabó Tünde szakállamtitkár is a színpadra lépett.

 

A közönség előbb mindegyik olimpiai indulót, majd a pontszerzőket köszöntötte hatalmas vastapssal. Utána az érmeseket szólították egyenként a színpadra. A sort a 800 méteres gyorsúszásban bronzérmes Kapás Boglárka kezdte.

 

„Jó érzés újra itthon, már nagyon szerettem volna a családommal lenni. Nem számítottam arra, hogy most ilyen sokan jönnek ki ide. Elégedett vagyok, a bronzérem mellett javítottam az egyéni legjobbjaimon. Viszont sok fordulót elrontottam, abban azért maradtak tizedek.”

Arról is kérdezték, hogyan lehetett volna legyőzni az aranyérmes amerikai Katie Ledeckyt. „Sokan tettek javaslatot, mit lehetne csinálni vele, de maradjunk a sportszerűségnél” – viccelte el a kérdést.

 

Kenderesi Tamás elárulta: terveivel ellentétben aláírást nem sikerült begyűjtenie példaképétől, Michael Phelpstől, de majd igyekszik pótolni. Uszodában viszont még nem volt, Hosszú Katinkával ellentétben, aki már Rióban megkezdte a felkészülést a tokiói olimpiára.

 

„Annyira elvetemült azért nem vagyok. Bocs…” – mondta Kenderesi, miközben kiintett az első sorban ülő Hosszúnak, jelezve, hogy csak poénkodik.

 

A fiatal úszó a szüleitől is nagy ajándékot kapott: útban van a harmadik kisöccse.

 

A következőkben a színpadon a férfi párbajtőrözők következtek, akiket az egyéniben ezüstérmes Imre Géza vezetett be. Rédli András elmondta: a dél-koreaiak elleni bronzmeccs hajrájában, amikor hajrázott az ellenfél, nem jutott eszébe, hogy mi történt Imre Gézával az egyéni döntőben.

 

„Ha eszembe jutott volna, akkor most valószínű nem jöttünk volna ki a színpadra, hanem maradtunk volna lent a sorok között a székeken.”

 

A 39 éves Boczkó Gábor akár még a 2020-as tokiói olimpiára is elindulna, igaz, akkor valószínűleg már nem vívóként, hanem edzőként. 

 

A következő Cseh László elmondta: a számára csalódást jelentő 200 méter pillangó után (ahol a harmadik legjobb idővel jutott a döntőbe, mégis cask hetedik lett) rengeteg biztatást és támogatást kapott. Ez segített neki talpra állni, és 100 méter pillangón Phelpsszel és a dél-afrikai Chad Le Closszal holtversenyben összehozni az ezüstérmet.

 

Első aranyérmesként a párbajtőrvívó Szász Emese érkezett, aki rögtön az első versenynapon nyert, és utána végigizgulta, -szurkolta, -élvezte az olimpiát.

 

„Visszanéztem már az asszóimat, de nem az edzőmmel, mert nem akartam hallani, hogy mit rontottam el. A végén azonban – azt hiszem, ezt elmondhatom – az ő szeme is könnyes volt.”

 

Az aranysort a kardvívó Szilágyi Áron folytatta. „Egyelőre a második olimpiai győzelmemet szeretném megünnepelni, a következő hetek a pihenésről szólnak. Tokióig lesznek még nagy világversenyek, egyelőre azokban, kisebb lépésekben gondolkodom, nem az újbóli címvédésben. Én már az összes asszómat végignéztem, így tudtam kritikus szemmel is tekinteni a teljesítményemet. Fizikailag biztos többet kivett belőlem, mint a londoni győzelem, a regenerációra kevesebb figyelem maradt. A döntő utáni napokban a járás is nehezemre esett.”

 

A következő a kajakozó Kozák Danuta volt, aki gyomorbetegséggel küzködve kezdett versenyezni Rióban, de hősiesen helyállt: mindhárom számát, ötszáz méteren az egyest, a párost és a négyest is megnyerte. Előbbiben és utóbbiban címet védett.

 

„Valószínű a pályán szedtem össze valamit. A társak közül többen már a tavalyi előolimpián belefutottak hasonlóba, nekem rosszabb volt, hogy az idén esett meg velem.”

 

„Nekem öt percig kellett bizonygatni, hogy tényleg megnyertük a párost” – mondta Szabó Gabriella. Siklós Erik, a MOB marketing és kommunikációs igazgatója tréfásan utalt arra, hogyha nem hagyták volna ennyire szorosra a befutót, akkor nem kellett volna a célban ennyit izgulnia. „Erik, nagyon sajnálom. Mi tényleg mindent megtettünk.”

 

„Mi az olimpia utolsó utáni versenyszáma voltunk a kajak-kenuban" – mondta a négyesből Csipes Tamara. –  „A versenyünk előtt már nagyon mehetnékem volt, feszültség volt bennem, utána viszont felszabadulttá tett a győzelem, sírtam, nevettem. Abban van ennek a négyesnek az ereje, hogy sokat edzettünk, fejben pedig elhittük, hogy ütőképes egység vagyunk.”

 

„Teljesen más volt a riói napirend, mint a londoni" – emlékezett a kvartett tagja, Fazekas-Zur Krisztina. – „Négy évvel ezelőtt az egyik nap még edzettünk, a másik nap már le is tudtuk a versenyünket. Onnantól kezdve pedig szurkoltunk a többieknek. Ellenben most, amikor mi indultunk ki Rióba, Szilágyi Áronék például már hazaérkeztek. Ettől olyan érzésem volt, hogy lekéstem az olimpiát. Rióban aztán kint szurkoltunk a párosnak, majd Danának egyéniben, ami sokat kivett nemcsak belőlük, hanem belőlünk is.”

 

Ahogy szokás mondani, utolsóként, de nem utolsósorban a riói olimpia legeredményesebb magyar versenyzője, Hosszú Katinka zárta a listát, aki három arany- és egy ezüstérmet szerzett Rióban.

 

„Reméltem, hogy ezt nem játsszátok be, nézni is fájt. A végén az életemért is küzdöttem” – mondta a 200 méteres hátúszás fináléjával kapcsolatban Hosszú Katinka, aki elárulta, hogy olyan keményen nyúlt be, ahogyan csak tudott, és mindössze hat századdal maradt le az aranyról az amerikai Maya DiRadóval szemben.

 

Az első aranyával kapcsolatban elmondta: külön bonyodalmat okozott a program, ezért próbált az éjszaka során nem gondolni az úszására, mert másnap új feladat várt rá.

 

„Nagyon későn voltak a döntők, másnap korán voltak az előfutamok. Ez volt az első aranyérmem, és előtte még érmem sem volt, de próbáltam úgy lefeküdni, hogy ezt elfelejtsem, hogy tudjak aludni a másnapi előtt.”

 

Hosszú hozzátette, érezte már korábban is, hogy benne van a világcsúcs, de eddig mindig a versenyek végén volt a 400 vegyes, amikor már fáradt volt, most pedig az elején, ezért jöhetett össze.

 

„Shane-nek (Tusop, Katinka edzője és férje – a szerk.) volt egy ötlete 2012-ben: ússzak háton is. Azt hittem, hogy őrült, miért kezdenék el négy évvel az olimpia előtt egy új számot.”

 

A száz és kétszáz méteren szerzett arany talán megmagyarázza, miért…