Hajmási Éva elődöntős kardban

Gyuricza Róbert, az MTI különtudósítója jelenti: Hajmási Éva elődöntőbe jutott kardban a tokiói paralimpia vívóversenyeinek első napján.

Szerdán a férfiak és a nők számára is a kard egyéni küzdelmeket bonyolították le mindkét sérültségi kategóriában a Makuhari Rendezvényközpont B csarnokában. A nőknél az A-ban 15 fős volt a mezőny, három csoportban vívtak öt tusra menő asszókat a kardozók. Hajmási Éva olasz, lengyel és brit ellenfelét simán verte, az ukrántól szoros küzdelemben kikapott, ezzel negyeddöntőbe került, ahol a lengyel Kinga Drozdzzal csapott össze. Az mérkőzés sokáig úgy állt, hogy nem lesz ok az örömre, 4-10-nél és 5-12-nél nem sok esély mutatkozott a győzelem kiharcolására, de csakhamar alapvetően változott a helyzet: Hajmási elkapta a fonalat, egyre aktívabban vívott, ennek lett az eredménye, hogy felzárkózott, majd 13-12-nél, 14-13-nál már ő vezetett és 14-14-nél is neki ítélte a zsűri a találatot. Joggal örül, és a magyar tábor is, mivel addigra a többiek mind búcsúztak. Például ugyanebben a kategóriában Veres Amarilla, aki a csoportban olasz és amerikai kardozót győzött le, kínai és ukrán riválisától viszont vereséget szenvedett, így egyedüliként neki már a nyolc közé jutásért is vívnia kellett a direkt kieséses táblán. A lengyel Marta Fidrychhel szemben nagy hátrányt szedett össze és bár a vége felé közelebb zárkózott, kikapott. Utóbb azt mondta, több olyan találat is volt, amit szerinte ő adott és nem ő kapott, de majd vissza kell nézni az asszót, hogy reális képet kapjon.

A komolyabb sérültségi fokot jelző B kategóriában tizenketten voltak, itt két csoportban vívtak. Madarászné Mező Boglárka japán, orosz és brazil vívó ellen sikerrel járt, kínaival és ukránnal szemben viszont alulmaradt, ezzel közvetlenül negyeddöntős lett. Ott aztán váratlanul leblokkolt, kínai ellenfelével nem tudott mit kezdeni, így simán kikapott. A férfi kardozóknál az A kategória 15 vívóját három csoportba sorolták be, Osváth Richárd, aki öt éve ezüstérmes volt a riói paralimpián, orosz ellenfelétől kikapott, japán, kanadai és görög riválisát viszont legyőzte, így a hiányos 16-os táblán az első körben nem vívott. A negyeddöntőben a kínai Tien Csien-csüannal került szembe, és várható volt, hogy komoly küzdelem alakul majd ki közöttük. A 2019-es világbajnok ázsiai még akkor sem omlott össze, amikor Osváth már 12-8-ra vezetett, sikerült felzárkóznia, végül pedig a döntő tus is az övé volt 14-14 után. Ebben a fegyvernemben fontos a gyors támadásindítás, és a fokozódó tét miatt sok volt a korai indulás, ami az első sárga lap után már mindig egy büntetőpontot vont maga után.

"Megvolt a taktika, tudtam, hogy mit fog csinálni, csak az a baj, hogy más távolságról. Annyira közel voltunk, hogy azt, amit kivideóztam, kielemeztünk, gyakoroltam, szinte nem is tudtam végrehajtani" – értékelt az MTI-nek Osváth. – Annyira közel voltunk, hogy +kész, rajtára+ jött egy gyors támadás, ha elmentél hátra, nagyon kicsi volt az esélye annak, hogy ne érjen el. Majdnem 1,95 magas, hosszú, gyors, úgyhogy inkább előre próbáltam indulni" – folytatta, hozzátéve, hogy nem a versenynek ebben a szakaszában kellett volna találkozniuk és szerinte a kínai akár meg is nyerheti az aranyat. Elismerte, hogy sokszor mozdult be, mert idegekkel nem bírta a helyzetet.

"Sokszor bemozdultam, sőt 12-9-nél kaptam egy tust, az oldalbíró azt látta, hogy felemelkedtem a székről, elhagytam az ülőfelületet, és ekkor kaptam egy pirosat is, ami még egy tus, úgyhogy 12-9-ről lett egyből 12-11. Hát ez benne van a vívásban sajnos, de azért az egy tusok néha zavarók tudnak lenni. Főleg így, hogy négybe jutásért történt, úgyhogy egy kicsit csalódott vagyok."

A B kategóriában 13 kardozó szerepelt két csoportban. Tarjányi István három sikerrel és két vesztett asszóval lépett tovább. Brazil, francia és kanadai vívónál bizonyult jobbnak, az orosz és a lengyel kardozóval szembeni mérkőzésén viszont alulmaradt. Neki sem kellett vívni a 16 között, a négybe jutásért pedig a lengyel Adrian Castróval mérkőzött, akitől simán kikapott.

"A célom sikerült, mert az az volt, még jó tíz évvel ezelőtt, hogy kikerüljek a paralimpiára, és itt vagyok. Ahhoz képest, hogy ez az első paralimpiám, ez jó eredmény szerintem – mondta. Boldog is vagyok, de az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, mert ha már itt voltam, ha küzdéssel is, de a dobogóra szerettem volna kerülni. Emiatt egy picit csalódott is vagyok."

Borítókép/Fotók: MTI/Koszticsák Szilárd