Ha nem engedik, hogy itt fussak, futok máshol!

Lubics Szilvi az Ultra Gobiról való kitiltása után rajthoz áll a Bigfoot 200-on. Az amerikai Cascade-hegységet átszelő verseny pénteken indul, ezért férjével egyetlen nap alatt kellett megszervezniük azt, ami máskor hónapokba telik. Az ország egyik legjobb ultramaratonistája tart a durva szintkülönbséget tartalmazó megmérettetéstől, de mindenképp versenyezni akart. Nem csak maga miatt, de a Bátor Tábort segítő jótékonysági akció miatt is. 

Ultra Gobi helyett Bigfoot 200 – hogy történt ez?

Péntek délután, egy nappal a Kínába való indulás előtt kaptam egy levelet az Ultra Gobi szervezőitől, hogy külföldiek nem mehetnek a versenyre. Egy éve erre a versenyre készülök, nagyon sok időt és energiát raktam a felkészülésbe, és nem akartam mindent csak úgy elengedni. Épp ezért szinte rögtön jött az ötlet, hogy keressek valami mást, ami hasonlóan hosszú, ugyanígy non-stop, és a terep miatt óriási kihívást jelent. A futótársaimmal (akiket szintén kitiltottak) gondolkodtunk, hogy milyen versenyre lehetne menni. Sokan október környéki eseményeket néztek, de én most éreztem magam formában. Néhány cseh futónál láttam, hogy a Bigfoot 200-at választották, és ez az én érdeklődésem is felkeltette.

És két nap alatt megszerveztétek az egészet?

Tulajdonképpen igen. Megkerestem őket, mert láttam, hogy a nevezés július 25-én lejárt. Megírtam nekik a történemet az Ultra Gobiról, elküldtem nekik az eddigi eredményeimet, és megkérdeztem, hogy nem indulhatnék-e. Vasárnap hajnalban válaszoltak, hogy mehetek. Ezek után a férjemmel egy nap alatt leszerveztünk mindent, ami máskor hónapokba telik. Vasárnap reggel a fiammal lefutottam egy félmaratont, utána megfőztem az ebédet, és este 11-kor már minden megvolt: a repjegy, a szállás, a nevezés. Döbbenetes hajtás volt, de sikerült.

Lubics Szilvia két nap alatt újratervezett, ütős választ adva ezzel az Ultra Gobi szervezőinek.

Fotó: Facebook.com/LubicsSzilvia

Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy nem mehetsz az Ultra Gobira?

Őszintén szólva először azt gondoltam, hogy ez valami rossz vicc. Az itthoni agyammal nem tudtam felfogni, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva kitiltanak minden külföldit egy sivatagot átszelő versenyről. A futótársaimmal vizsgáltuk is, hogy ki a levél feladója, hátha valami átverésről van szó.

Hívtuk a főszervezőt is, de nem értük el. Amikor pedig felfogtam, hogy mi is történt, akkor egyszerűen csak úgy éreztem, hogy elvettek tőlem valami nagyon fontosat. Nem törtem össze, nem sírtam, csak ürességet éreztem.

Ez a verseny egy régi álmom volt, és úgy éreztem, hogy egy pótolhatatlan dolgot vettek el tőlem. Jó lesz a Bigfoot 200, és várom már, de az Ultra Gobi egy régi célom volt. Döbbenet volt az egész.

Forrás: blog.cherrisk.com

Borítókép: Facebook.com/LubicsSzilvia

Gondoltál rá, hogy feladod teljesen, vagy eltökélt voltál, hogy fuss? Nagyon gyorsan döntöttél az új versenyről.

Nem akartam feladni. Erős vagyok, de ahhoz nem vagyok elég erős, hogy feladjam. A kitiltás után nem sokkal néztem a már bepakolt csomagomat, és arra gondoltam, hogy azt a táskát bizony nem kell kipakolni. Még magamat is megleptem, hogy ennyire átmentem problémamegoldóba. Nem lesérültem, nem az volt, hogy nem tudok futni, egyszerűen csak nem engedtek oda. Nem akartam feladni.

A követőid, rajongóid is megdöbbentette a hír, és mindenki támogatott. Segített ez a továbblépésben?

Tök jól esett, hogy ennyien írtak. Érdekes volt látni, hogy minden ember máshogy él meg egy ilyet: volt, aki azt írta, pihenjek egy kicsit, más azt javasolta, hogy hogy keressek más versenyt. Azt tudtam, hogy nem fogom feladni, de erőt adott, hogy ennyien álltak mellettem.

A futással egy jótékony célt, a Bátor Tábor őszi táborát is támogatod. Féltél attól, hogy az Ultra Gobi szervezőinek döntése miatt veszélybe kerülhet ez a jótékony cél?

Ha az első érzésem a csalódottság volt, akkor a második gondolatom az volt, hogy „Te jó ég, mi lesz a Bátor Táborral?!” A kezdetektől nagyon szerettem volna, hogy az Ultra Gobis megmérettetés ne csak rólam szóljon, hanem másokról is. Épp ezért azt éreztem, hogy ha a futás nem csak rólam szól, akkor a verseny törlése sem. Ez csak még eltökéltebbé tett abban, hogy ne adjam fel, hanem igenis keressek valamit. Nem tudom, mennyire vannak véletlenek, de fantasztikusnak tartom, hogy a Bigfoot 200 ugyanaznap kezdődik, mint az Ultra Gobi kezdődött volna, és így szinte változtatás nélkül tovább tudjuk csinálni a jótékonysági akciót.

A két verseny talán ugyanakkor kezdődik, de eléggé más. Mit kell tudni a Bigfoot 200-ról?

Még én is csak most tanulom ezt a versenyt. Miközben beszélünk, ülök az ágyon, és nézegetem a jegyzeteimet és sorkiemelővel jelölgetem őket. Egy csomó Excel táblám is van, azokban számolgatom a pihenőpontokat, időket, frissítőket. Teljesen más a két verseny, nehéz összehasonlítani őket. Az Ultra Gobi 400 kilométer, 3 ezer méter szintkülönbséggel. A Bigfoot 200 ezzel szemben „csak” 330 kilométer, de közel 13 ezer méter szintkülönbség van benne. Ez már magában nagyon durva különbség, különösen, hogy nem erre edzettem. A terep is teljesen más: ez a verseny nem a sivatagon, hanem a Cascade-hegységen vág át, erdőkkel, folyókkal, kötéllel kapaszkodós sziklamászással. Az Ultra Gobin csak a kézi GPS-em mutatta volna az utat, itt van kijelölt útvonal. Nehéz párhuzamot vonni.

A Bigfoot 200 számokban:

– 330 kilométer hosszú, kijelölt pálya
– 12802 méter szintkülönbség
– 14 orvosi ellátást és melegételt nyújtó pihenőpont
– 6 alvást lehetővé tevő pihenőpont
– 5 nap verseny, 2019. augusztus 9-től 13-ig

Máshogy kellett volna készülni erre a versenyre?

Valamennyire igen. Az állóképességem megvan, de tartok tőle, hogy a szintkülönbség és a terep miatt izomzatilag szét fog szedni a verseny. Ez benne a nagy kihívás. Felszerelésben nagy különbség ugyanakkor nem lesz. A cipő ugyanaz – nincs is idő másra –, a vastag ruhák egy részét kivettem, de a nagy része megmaradt. Ételből egy kicsit kevesebbet kell majd vinnem, hiszen a 14 pihenőponton lesz melegétel, ami az Ultra Gobin nem teljesen így lett volna. Ez ugyanakkor nem számít olyan sokat, mert a Góbira is nagy zsákkal edzettem. Hat helyen alhatok is majd, ha szeretnék, de a pihenőpontokat még én is tanulom.

Nagyon durvának hangzik. Menni fog, készen állsz?

Egy éve készülök az Ultra Gobira, és jó formában vagyok. Persze tudom, hogy ez a verseny nagyon más, és tudom, hogy kemény lesz, de nem lehetetlen. Semmi sem lehetetlen.

Forrás: