Földesen született, akárcsak a szabadfogású Európa-bajnok Gál Henrik.
Igazi csapatember, kedélyes fickó volt, maga az őserő, gyönyörű énekhanggal, a társak egyik nagy kedvence.
1967-ben szerezte meg az első bajnoki címét, de ugyanabban az évben Sillai László világbajnok lett, és ez hosszú időre eldöntötte a válogatottság kérdését.
Így viszonylag későn, huszonkilenc évesen, az újoncokkal teli kötöttfogású csapat tagjaként mutatkozott be első világversenyén, az 1971-es szófiai vébén, és ötödik lett.
A következő évben éremesélyesként utazott a müncheni olimpiára, ott azonban „baleset” érte.
Varga Jánost botrányos körülmények között leléptették a nyugatnémet Veil ellen, és a paprikás hangulat kibillentette lelki egyensúlyából a lengyel Kwiecinski ellen szőnyegre készülő magyart. Kikapott, s ezen eldőlt a bronzérem sorsa.
A válogatott Tatán készült 1973-ban a helsinki Európa-bajnokságra. Riportot írtam a munkás hétköznapjaikról, az esélyekről. Egyszer csak Betyár öblös hangja töltötte be az edzőtermet.
– Én szerzem majd a legnagyobb meglepetést – rikkantotta –, mert megint nem nyerek érmet…
Tényleg nem nyert, a sors már az elején összehozta a korszak két legjobbjával, a szovjet Rezancevvel és a bolgár Nikolovval, s egy győzelemmel esett ki.
1974-ben búcsúzott a nemzetközi mezőnytől: a katowicei világbajnokságon előbb a későbbi bronzérmes, a román Monea verte meg, majd megint Nikolov.
Itthon egyéni bajnokságot nyert 1967-ben, 69-ben, majd 71-től négy éven át. A Bp. Honvédban négyszer kötöttfogású, hétszer szabadfogású csapatbajnok volt. Dolgozott edzőként a klubjában, de a családi gondjai aláásták az egészségét.
Teljesen visszavonultan élt. Földesen díszpolgárrá akarták választani, de nem vállalta.
A körülbelül két hete bekövetkezett halálnak híre kerülőutakon jutott el Hajdú-Biharba, azzal az információval, hogy a XIV. kerületi önkormányzat temetteti el.
Mindenki azonnal nekilátott Földesen, a megyében és a szövetségben, hogy Pércsi Józsefnek méltó módon lehessen megadni a végtisztességet.
Forrás: birkozoszov.hu