Gulyás István: csődöt mondtunk

Gulyás István vállalja a felelősséget a kéziválogatott Eb-szerepléséért, nem keres kifogásokat, de ő is értetlenül áll néhány dolog előtt. Alaposan átbeszéltük az Eb-t a kapitánnyal.

Egy rendkívül szomorú szövetségi kapitány vette fel a telefont a MOL Csapatnak. Gulyás István még az események hatása alatt volt alig több mint egy nappal a kézilabda-válogatott kiesése után, de nem bújt ki a kérdéseink alól.

“Csődöt mondtunk, mert nem sikerült elérnünk a kitűzött célt. Ezek a száraz tények, lehet árnyalni, érvelni, kifogásokat keresni, de a végeredmény ugyanaz lesz: kudarcot vallottunk, és ezért mérhetetlenül szomorú vagyok” – kezdte az értékelést a kapitány.

BENNE VOLT EZ IS, NE TAGADJUK
Bár a szövetség a nyolcba jutást tűzte ki célul, több helyen lehetett éremesélyről is olvasni, ehhez képest a férfi kézilabda-válogatott a csoportjában ragadt, és a középdöntőbe sem jutott be. A 15. helyezés minden idők legrosszabb szereplése Eb-n, és először mi is azt próbáltuk megfejteni, hogy az elvárások és a végeredmény közötti óriási különbség kinek a hibája.

“Már a torna előtt tudtuk, hogy három élet-halál meccs vár ránk, mert rendkívül kiegyenlített a csoportunk."

"Mindhárom ellenfél nagyjából azonos játékerőt képviselt, így biztos volt, hogy nüanszokon fog múlni a továbbjutás, és ebben igazunk is lett, hiszen az utolsó forduló előtt még mind a négy csapat továbbjuthatott, de ki is eshetett.”

“Ezek a bizonyos nüanszok most ellenünk dolgoztak, elég csak a hollandok és az izlandiak elleni mérkőzések utolsó perceiben elkövetett hibáinkat megnézni."

"Mindegyik meccsünk nagyon szoros volt, egy-egy gól, egy védés, egy labdaszerzés is megfordíthatta volna a sorsunkat, de ahelyett, hogy megragadtuk volna a lehetőségeket, mi kínáltuk tálcán az ellenfeleknek a győzelem lehetőségét”
– magyarázta Gulyás.

A sorsdöntő meccs előtt Lékai Mátéval beszélgettünk, és az irányító is elmondta, egyéni képességeket nézve szinte mindenkivel szemben hátrányból indulunk, hiszen mindegyik csapatban találtunk sztárjátékosok, nálunk pedig a csapat jelentős része még sosem játszott ilyen súlyú mérkőzéseket. Lékai is leszögezte, csapatként kell nyernünk, ám ez most nem jött össze.

“Nem estünk szét, de valahogy a csapat egysége sem volt olyan erős, mint a korábbi világversenyeken. Chema csak később tudott csatlakozni, Máthé Dominik az érkezése után egyből koronavírusos lett, Bánhidi Bencének pedig a derékfájdalmai újultak ki. Ehhez jött még az a hihetetlen erős nyomás, amit el kellett viselnünk, és talán erre ment rá egy kicsit az összhang is.”

A KÉT LEGFONTOSABB TÉNYEZŐ ESETT KI
Azt hosszú évek óta tudjuk, hogy a magyar csapat világsztárok híján akkor tud sikeres lenni, ha jól működik a védekezése, és van mögötte egy extrát nyújtó kapus. Erre a két tényezőre építve érte el a sikereit a Gulyás-Chema-féle válogatott is, de pont az Európa-bajnokságon mindkettő besült: a védekezésünk végig gyenge volt (31, 30 és újra 31 gólt kaptunk a három meccsen), és így a kapusok sem tudták hozzátenni a szokott magas színvonalú teljesítményt.

“Mivel minden meccsünk szoros volt, és 1-2 gólon múlt, könnyű lenne a kapusokra mutogatni. Tény, hogy egy-egy kulcspillanatban most elmaradtak a bravúrok, de ez akár a védekezés számlájára is írható. Hoztak egy átlagot a kapusaink, de ez most nem volt elég, de az okok között nem szerepel az elsők között a nagy tét, illetve a nyomás. Más baj volt.”

“Vegyük a hollandok és az izlandiak elleni meccseket. Az volt a célunk, hogy feszes, zárt hatos fallal átlövésekre kényszerítjük az ellenfeleket, mert ezek ellen a leghatékonyabb [Mikler] Roli."

"Erre az történt, hogy hiába készültünk az ellenfél gyors, jól cselező játékosaira, valahogy megtalálták a réseket a falunkban, és szinte minden lövés a hatosról érkezett, a ziccerekből pedig kevés akadt el a kapusokban.”

“A védekezési felkészülésünk legfontosabb része volt, hogy zárjunk össze hátul, és ne legyen hely betörésekre, Izlandnál pedig még annyi, hogy széles legyen a falunk, hogy kis szögekből kelljen lőniük a szélsőknek. Az ellenünk lőtt ziccerek, illetve a kiharcolt hetesek magas száma azt mutatja, hogy egyáltalán nem jártunk sikerrel, és hiába tudtuk, mire készül az ellenfél, az ő akartuk érvényesült.”

A kapitány nem hozta szóba, mi viszont igen: talán minden más lett volna, ha a csapat védekezésének legfontosabb láncszeme, Bánhidi Bence végig ott lehet a csapatban. A szegedi beálló az első meccsen sérült meg, a másodikon egyáltalán nem játszott, a harmadikon pedig csak támadásban.

BÁNHIDI NÉLKÜL LYUKAS VOLT A FAL
“Bence egy sérüléssel érkezett a válogatotthoz, és december 16-tól az Eb-ig mindössze három edzésen tudott velünk dolgozni. A beállós kiesése minden másnál nagyobb csapás volt, és a védekezésünk alaposan meg is érezte a hiányát. Nem keresek bűnbakot, mindenki a tudása legjavát tette a közösbe, de a mi védekező stratégiánk kulcspontja Bánhidi volt, és csak egy fél meccset tudott lejátszani hátul az Eb-n.”

A védekezésünk az egész tornán problémás volt, gyakorlatilag minden ellenfelünk azzal vert meg minket, amire készültünk. Sem a hollandok betöréseit, sem az izlandiak szélsőjátékát nem sikerült megállítanunk, nem csoda, hogy a kapusok sem tudtak sokat hozzátenni, hiszen jobbára ziccereket kellett (volna) védeniük.

“A védelem közepéről kiesett Bánhidi, de a hiánya nemcsak a hármas poszton okozott zavart, hanem a ketteseknél is."

"Sajnos hiába készültünk az ellenfelek stratégiájára, meg tudták valósítani az elképzeléseiket, és ez csakis a mi hibánk. Nem értünk oda lábbal, kevés volt a megállító fault, passzívak voltunk végig, és ennek az okát még én sem tudtam megfejteni.”

Rákérdeztünk a kapitánynál, hogy nem volt-e tartalékban egy másik védekező formáció, amit előránthattunk volna látva, hogy a hatos falunk messze nem működik elég hatékonyan. “Pedro tud zavarót védekezni, de mivel a hatos falunk sem zárt elég jól, úgy gondoltuk, öngyilkosság lett volna még több területet adni a hatos előtt az ellenfeleknek. Volt olyan csapat az Eb-n, aki ellen megpróbáltuk volna, de nem a csoportban” – mondta Gulyás.

NEM MINDEN KRITIKA JOGOS

A kapitány és stábja kapja a kritikákat minden oldalról (“Ezt most el kell tudnunk viselni, mindenki csalódott és felelőst keres” – mondta Gulyás), ám akad köztük olyan, amire nagyon is logikus válasza van a szövetségi kapitánynak. Ilyen például a kapuskérdés, illetve a “Miért Miklerrel kezdünk?” témakör.

“Nem a hasunkra ütünk, amikor döntünk, hiszen a birtokunkban van a játékosok teljes pszichológiai feltérképezése."

"Ennek birtokában arra jutottunk, hogy ha Székellyel kezdünk, abban benne van, hogy mindkét kapust elveszítjük a meccsre, és Rolinak meg akartuk adni az esélyt, hátha belekap egy-két lövésbe, és elkapja a fonalat. Marci pedig jóval hatékonyabb beugróként, mint Roli, aki egész életében első számú kapus volt.”

Ha már az Izland elleni meccs szóba került, többen felrótták a kapitánynak, hogy nem kért időt, amikor a szoros végjátékban még megvolt az esélye, hogy elérjük a célunkat. Gulyás önkritikusan fogadta a felvetést.

“Utólag már én is azt mondom, hogy ott lehetett volna időt kérni."

"Sajnos ott minket is elvitt a hév, hiszen hátrányban voltunk, és már az X sem lett volna elég, győzni kellett volna. Talán ha egy időkéréssel megnyugtatjuk a fiúkat a véghajrá előtt, nem jönnek azok a buta hibák, amikkel az izlandiak kezébe adtuk a győzelmet” – sóhajtott nagyot a kapitány."

Több helyen is előjött a kérdés, hogy miért mindent középen próbál megoldani a csapat, és miért nem része a támadójátéknak a két szélső, akik szinte csak lerohanásból kerülnek helyzetbe.

“Ez nem a mi döntésünk, hanem a belső játékosok karakteréből adódik. Ha megnézzük az átlövők klubjukban mutatott játékát, azt látjuk, hogy maximum a beállóst keresik passzokkal, egyikük sem arról híres, hogy tömné a szélsőit labdákkal, vagy cselezéssel próbálná összehúzni a falat.”

“De azt visszautasítom, hogy ne próbáltunk volna meg változtatni. Portugália ellen egészen más játékot játszottunk, mint szoktunk, a 2-2-es szituációk helyett az egy-egyeket erőltettük, és sikerrel is jártunk.”

NEM CSAK A NYOMÁS VOLT A LUDAS
Egy kritikát mi is megfogalmaztunk a csapattal szemben: az elmúlt két és fél évben lejátszott három világverseny közül a hazai rendezésű tornán nézett ki a legrosszabbul a magyar válogatott.

“Ennek az okát inkább a fent is taglalt tényezőkben látom, nem a hazai pálya és az elvárások okozta nyomásban. Azt tudtuk, hogy az első meccsen fontos szerepe lesz a mentális erőnek, de a tűzkeresztség már csak ilyen, át kell esni rajta. Viszont a legnagyobb nyomás a második meccsen volt a csapaton, hiszen ha kikapunk Portugáliától, máris kiesünk, mégis sikerült nyernünk, ráadásul az utolsó pillanatban harcoltuk ki a győzelmet.”

“Nem értek egyet azzal, hogy szakmailag tragédia történt volna. Elvégeztük a munkát, minden ki volt sakkozva előre, tudtuk, mit akarunk és hogyan. Támadásban jól is működtünk, mert ott ki tudtuk váltani Bánhidit, a védekezésünk azonban nem tudott túllépni a kulcsember hiányán, és ebbe már kódolva volt, hogy egy ilyen kiegyenlített mezőnyben bajba kerülhetünk.”

“Az eredmény sajnos fájó kudarc lett, de nem arról volt szó, hogy 7-8 gólokkal agyonvertek minket, pusztán arról, hogy a kulcspillanatokból mi jöttünk ki rosszul. Kiegyenlített meccseket játszottunk, amiket azért nem sikerült megnyernünk, mert mi hibáztunk többet. Nem a koncepciónk, a taktikánk, még kevésbé a hozzáállásunk volt rossz, és ezt nagyon fontos észben tartani.”

“A mi szerződésünk január végén lejár, és bármi lesz is, én csak egy dolgot kérek: ne dobjuk ki a kukába az elmúlt két és fél évet. Tartsunk ki a fiúk mellett, építkezzünk arra, amit az elmúlt években elértünk, mert nem véletlenül jutottunk el odáig, hogy sokan éremesélyesként emlegettek minket."

"Nagyon sok van ebben a csapatban, még ha ebből pont a legrosszabbkor mutattunk is meg túlságosan keveset.”

“Ha a mi munkánk most véget is ér a válogatottnál, biztos vagyok benne, hogy ez a csapat még nagyon sok örömet fog okozni a szurkolóinknak. Nálam jobban senki nem sajnálja, hogy ez nem az Eb-n történt meg” – zárta a gondolatait Gulyás, akinek a stábbal együtt január végén lejár a szerződése.

Képek: MKSZ/Kovács Anikó

Forrás: molcsapat.hu