Greipel életének legnagyobb sikere, Hoogerland küzdelme – Tour-nyilatkozatok
A szakaszgyőztes Greipel bár nem mondta, hogy most törlesztett Cavendishnek, azért odaszúrt egy kicsit a britnek.
– Amikor áthaladtunk a célvonalon, nagyon boldog voltam. Ez pályafutásom legnagyszerűbb pillanata. Számomra már az nagy siker, hogy itt lehetek a Tour de France-on. Hosszú évek után sikerült egy olyan csapatot találnom melynek színeiben rajthoz állhattam itt. Szerettem volna egy szakaszt nyerni. Meg akartam mutatni magamnak és az egész világnak, hogy versenyképes vagyok ezen a szinten is. Tisztában vagyok vele, hogy az előző csapatomnál nagyon nehéz volt dönteni köztem és Mark között. Mark hihetetlen eredménysorral rendelkezik, 17 szakaszt nyert a Tour de France-on és ez alapján ő kapta a lehetőséget. Ezért nem tudtam soha megmutatni magamat a Tour-on és nagyon hálás vagyok az Omega Pharma-Lotto-nak, hogy megadták nekem az esélyt.
Tegnap is győzelemért hajrázott a belgák kiváló egynapos-menője, Philippe Gilbert, ezúttal nem jött össze a győzelem, csapata viszont Greipel győzelmével ígyis-úgyis nyert.
– Greipel győzelme az egész csapat nagy sikere. Mindössze hatan maradtunk, de így is tudtunk dominálni. Az utolsó emelkedőre időzítettük a támadást. Nem volt egy meredek kaptató, de nagy iramot diktáltunk. Én az emelkedő végén támadtam és végül öten maradtunk elől. Egy darabig azt hittem, hogy haza fogunk érni. Az utolsó 6km-en egyedül találtam magam, mivel ritmust váltottam és a többiek ezt már nem vállalták fel. A vége nagyon trükkös volt, emelkedett egy kicsit az út és ekkor már nem tartott ki az előnyöm. Amikor megfogott a mezőny, Greipelnek segítettem. Szerencsére meg tudta nyerni a szakaszt, óriási siker ez neki. Pontosan tudom, hogy mennyire vágyott már erre a győzelemre.
Johnny Hoogerland, akit a 9. szakaszon egy TV-s autó elütött, hősiesen jutott túl az újabb szakaszon, amelyet plusz motivációval, nomeg több, mint harminc öltéssel várt.
– Szerencsére nem voltam benne a rajt utáni bukásban és egész nap sikerült megragadnom a mezőny közepén. Nehéz nap volt, de rengeteg támogatást kaptam a többi bringástól, a szurkolóktól és a csapattársaimtól. Azt hiszem, elsősorban mentális erőmnek köszönhetem, hogy sikerült végigmenni a mai távon. Szerintem az adrenalin miatt éreztem kevesebb fájdalmat. Gyakorlatilag jobb érzés volt kerékpáron ülni, mint menni vagy az ágyban feküdni. Csak abban a két másodpercben merült fel bennem, hogy feladom a versenyt, amikor repültem ki az útról. Utána, ahogy éreztem, hogy tudom mozgatni a lábaimat, csak a folytatáson járt minden gondolatom. 15 éve álmodok arról, hogy rajthoz álljak a Tour de France-on. Amikor végre itt vagyok, ráadásul a pöttyös trikót is felhúzhatom, ez történik velem… A csapat taktikája, hogy minden nap benne legyen valaki tőlünk a szökésben. Tökéletes volt számomra, hogy Marco Marcato ott tudott lenni és megszerezte azokat a pontokat, amiket más is begyűjthetett volna.
A sárga trikós Thomas Voeckler egész nap csak arra figyelt, hogy megtarthassa összetett vezetését, sőt a szakasz végén még a győzelemért is csatába szállt. Ezúttal a mezőnnyel együtt ért célba.
– A nap végén az utolsó emelkedőn ott voltam elől, mert én mindig így szoktam versenyezni. A profilt nézve nem lepett meg, hogy a végén Philippe Gilbert és én az élen tekerünk. Mind a ketten támadó szellemű versenyzők vagyunk és ez az emelkedő kedvezett nekünk. Sajnos a végén nem volt meg az erőm, hogy megtartsam az előnyt a célig.
Forrás: velo.hu
