Gosztonyi András: "ezért érdemes focizni!"

Mi járt a fejedben akkor, amikor pénteken este hétkor a Diósgyőr játékosaként kivonultál a pályára?

– Négy dolog futott át az agyamon azon a pár méteren, amíg elértünk az öltözőkijárattól a kezdőkörig. Az első feldobottság, hogy igen, végre itt lehetek. A második a teltház, ami nagyszerű érzéssel töltött el. Az atmoszféra, amit a szurkolók teremtettek pazar volt. Végül pedig azt tudnám kiemelni, hogy igazi futballmeccsen éreztem magamat. Játszottam korábban Olaszországban is, de kijelenthetem, hogy az ottani hangulat meg sem közelíti azt, amit itt tapasztaltam!

Meglepetésként ért az a közeg – gondolok itt a szurkolókra – ami körbeveszi a labdarúgást Miskolcon?

– Igen! Abszolút szokatlan volt számomra, bár tudtam mire számíthatok. Korábban nem volt hasonló élményben részem, de az az igazság, hogy ennek ilyennek kell lennie, így kell működnie a dolgoknak.

– Győzelemmel kezdtétekk a bajnokságot, bár az Újpest elleni meccs nem volt könnyű. Hogyan élted meg a pályán belül a mérkőzést?

– Jól kezdtünk, meglett a vezetés, majd emberelőnybe is kerültünk, de a lilák így is fel tudtak állni. Az egyenlítés nem roppantotta meg a csapatot, mert tudtuk, hogy ez a kimenetel is hozzátartozik a focihoz. A második félidőben sikerült belőni az újabb gólunkat, amivel meg is lett az első győzelem a bajnokságban.

– Ha pedig győzelem, akkor jöhet a pacsizás és a közös ünneplés a drukkerekkel.

– Ezért érdemes csinálni! A lefújás után majdnem fél órán keresztül tartott amíg körbefutottunk a stadionban, hogy minél több szurkolónak tudjuk megköszönni a buzdítást. Fantasztikus volt, én is kaptam két ajándékot; egy plüssfigurát és egy selyemsálat, amit a nyakamba akasztottak. Ha jól látom, akkor már dedikálta valamelyik korábbi diósgyőri futballista a sálat, de hogy ki is volt ő, azt nem tudom, mert sajnos nem nagyon olvasható az autogram.