Gera Zoltán: jó az edző, bajnok lehet a Fradi

Angliában „Magical Magyar”, de nekünk mindig is Gerzson marad. Ha mezszám és név nélküli dresszben kocogna ki az Albert Stadion centerpályájára, netán még az arcát is eltakarná, akkor sem lenne olyan fradista érzelmű szurkoló, aki a bokapasszok, a testcselek, a labdalevételek láttán ne vágná rá: ez a Gera Zoli!

Az ezredforduló környékén a Varga Zoltánokon és Albert Flóriánokon felnőtt drukkerek is úgy érezték, hogy érdemes kilátogatni a stadionba, mert jött Pécsről egy srác, aki olyat tud a labdával, amit semmilyen iskolában nem lehet megtanulni. Gera Zoltán alázatos játékának gyönyörűsége pont a kiszámíthatatlanságban rejlett, soha nem lehetett tudni, hogy ha megindul a labdával, akkor abból passz, csel, vagy valami egészen más, egy ívelés, kapura lövés születik majd meg. Úgy tűnt, mintha folyton keresné az egyensúlyát, de valójában csak a védők kétségbeesett kapálózása zavarhatta meg a drukkerek szemét: Geránál mindig jó helyen volt a labda, csak az gondolkodhatott erről másként, aki nem a Ferencváros sikeréért szorított.

Ha azt mondom, hogy Ferencváros, akkor mi ugrik be elsőként a számodra?

– Csak jó emlékek – mondta honlapunknak Gera. – Igazából a Fradiban lettem ismert, és talán mondhatom azt, hogy elismert játékos. Nagyon sokat köszönhetek a Ferencvárosnak, jó időszakban kerültem a klubhoz. Amíg a csapatban játszottam, addig négy év alatt két bajnoki aranyat, két kupasikert, és két ezüstöt könyvelhettünk el. Nagyon jó edzőkkel, játékosokkal dolgozhattam és szerepelhettem együtt, szerettem a Fradiban játszani. Egy-két dologtól eltekintve – ide értem például a DVSC elleni ikszet, amikor nem lettünk bajnokok – tényleg csak nagyon jó emlékeim vannak a klubról.

Fel tudnád azt a pillanatot idézni, amikor még pécsi játékosként megkeresett a Ferencváros?

– A mai napig emlékszem rá. Felhívott az akkori technikai igazgató, Gál László, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem a Fradiban játszani. Előtte is hallottam róla, hogy érdeklődnek utánam, de igazából nem mertem elhinni. Nagy örömmel jöttem a csapathoz.

Sok vidékről jött játékosnak nehéz feladat, van, aki bele is bukik abba, hogy új közegbe kerül, és nem bírja ki a Fradival járó nagy nyomást. Hogy érzed, az minek köszönhető, hogy Te nem törtél meg, sőt, ki tudtál emelkedni a csapatból?

– Tisztában voltam azzal, hogy a népszerűség szempontjából veszélyes közeg a Fradi. Ha valaki nem figyel oda magára, akkor könnyen elszállhat attól, hogy a klubban játszik, mivel mindenféle elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy az FTC a legnépszerűbb csapat az országban. Nekem az volt a célom, hogy ne csak a Fradiban legyek, hanem a csapat meghatározó játékosává váljak. Jó labdarúgó akartam lenni. Tudtam, hogy ez a csapat egy remek lehetőség, de attól, mert a Ferencvároshoz igazoltam, még semmi nem oldódott meg, nem lettem jobb játékos. Tisztában voltam a tehetségemmel, de azzal is, hogy ez nem elég: próbáltam odafigyelni magamra, hogy ne szálljak el. Nem mondom, hogy nem volt olyan időszak, amikor éreztem, hogy egy picit változtatnom kell. Összességében nagyon örülök, hogy ezt sikerült feldolgoznom, és hogy a siker és a népszerűség nem vitte el a figyelmemet a futballról. Mindig is egy dolog foglalkoztatott, hogy jó játékos legyek, ez volt mindenek előtt az első számú szempontom. Örülök, hogy sikereket érhettem el a Ferencvárossal.

Érzed, hogy a mai napig mekkora szeretet övez a fradisták részéről?

– Igen, mondhatom, hogy bárhol találkozom szurkolókkal, érzem ezt. De persze a leginkább a fradista érzelmű drukkerek részéről érzékelem, hogy nagyon szeretnek, tisztelnek. Ez egy érzékeny dolog a számomra. Sajnálom, hogy az elmúlt idényben rosszul szerepelt a csapat, de ahogy látom, vannak pozitív változások. Jó edzője van a Fradinak, úgyhogy remélem, az elkövetkezendő szezonokban újra a bajnoki címért játszik majd a klub. Hiányzik a Fradi. Sokszor eszembe jut, néha elgondolkodom azon, hogy jó lenne még egyszer a Fradiban játszani, de jelen pillanatban most az a fontos, hogy a West Bromwich Albionnál egészséges legyek, és jól játsszak. De továbbra is szurkolok a Ferencvárosnak.

Zárásként kerüljön terítékre a legfontosabb téma: egészséges vagy, el tudod kezdeni a csapattal együtt a felkészülést?

– Szerencsére jól alakul a rehabilitáció. Két hét múlva kezdődik a felkészülés, remélem, hogy a többiekkel együtt tudom majd elkezdeni a közös edzést. Nagyon várom az új szezont, és azt, hogy újra egészségesen tudjak játszani. Köszönöm, jól vagyok!