Az nb1.hu-n megjelent gondolatokat változtatás nélkül közöljük.
A Sportcsillagok Gálaestjén lett bejelentve, hogy a magyar válogatott lett az év csapata. A díjat, Dzsudzsák Balázs csapatkapitány távollétében Gera Zoltán vette át, aki köszöntő beszédében igazi bölcsességről tett tanúbizonyságot.
Gera ugyanis elmondta, sikerük annak köszönhető, hogy 44 év után jutott ki a válogatott az Európa-bajnokságra, és számukra hatalmas megtiszteltetés, hogy olimpiai bajnokokat tudtak megelőzni.
És ezzel kimondta a szavazás lényegét: a fociválogatottra az emberfeletti teljesítmény elismerése mellett azért is szavaztak a zsurnaliszták, mert a labdarúgás a legnépszerűbb a világon, így a magyar újságírók közül is a focit szeretik a legtöbben. Mindenki elismeri a Storck-csapat hatalmas tettét, de tényleg kellett a diadalhoz az elfogultság.
Az olimpiai aranyérem a legtöbb sportágban a legfontosabb díj (fociban pont nem, mert 3 túlkorost leszámítva csak 23 éven aluliak vehetnek részt a tornán, így a legnagyobb világsztárok nincsenek ott), így szakmailag indokolt lett volna akár egy másik gárda vagy egység diadala.
Gera viszont őszintén és bölcsen jelentette ki, hogy miért nyertek ők.
A pályán igazi csapatember, technikás harcos, de nyilatkozatával (most is) bebizonyította, hogy a pályafutása után is szüksége lenne rá a magyar labdarúgásnak. Ha nem is edzőként, sportvezetőként, de a Ferencváros vagy a magyar válogatott nagykövete simán lehetne.
Magyarországon mindenhol szeretik, Európában is ismerik, de talán világszerte is, kedves, közvetlen, nagyon ért a focihoz és csak a jó szándék vezérli. El nem tudom képzelni róla, hogy anyagi érdekek diktálnák akkor, ha a magyar fociról segítéséről lenne szó.
Gera Zoli áldás a magyar focinak, reméljük, a vezetők nem riválist, hanem a megoldást látják majd benne akkor is, ha már nem a pályán tenne a labdarúgásunkért.
Mert ez lenne mindannyiunk érdeke…