Fociturizmus: a "Királyi" találkozót is összehozták nekünk Münchenben

Főszerkesztőnk beszámolója után én is úgy éreztem, hogy le kell írnom a külföldi kirándulással kapcsolatos emlékeimet.

2010 januárjában volt szerencsém eljutni egy német bajnoki mérkőzésre egyenesen Münchenbe. Mivel a Bayern München meccseinek 95%-ára már az idény elején elfogy a jegy, így a másodosztályban szereplő TSV 1860 egyik találkozójára volt szerencsém kilátogatni, akik szintén a városszéli Allianz Arenában rendezik meg hazai bajnoki meccseiket.

Két barátommal vasúton közelítettük meg a bajor fővárost, ahová a hajnali érkezésnek köszönhetően korán el tudtunk menni Grünwald kerületbe, ahol a két helyi csapat edzőközpontja, s jegyirodája is található. Az U1-es vonalnak köszönhetően gyorsan odaértünk a Grünwalderstadionhoz, ahol a tartalék csapatok rendezik a jelenleg negyedik ligás mérkőzéseiket. Innen két megállónyi villamosozással eljutottunk a székházakhoz. A Sechzigét könnyen észre lehet venni, miután az út szélén egy hatalmas tábla hirdeti a jelenlétüket. A hírek szerint szemben található a Bayerné is, de mondjuk ezt onnan nem vettük észre. 

A jegyiroda és a szurkolói ajándékbolt 9 órakor nyit ki minden hétköznap, ahol a kedvezményhez elfogadják a magyarországi diákigazolványt is. Ennek köszönhetően az emeletre, a kapu mögé 28 euró helyett 24-ért tudtunk belépőt váltani, mellé az 1,5 euro értékű Löwen-News-t. A Fan Shopba is benéztünk. A legnagyobb megdöbbenésünkre vehettünk volna a válogatott meccsekről már jól megismert Király Gábor féle mackónadrágot. De nem ezen döbbentünk meg. Amikor az itt idős eladónő meghallva, hogy számára valami idegen nyelven beszélünk, rákérdezett a nemzetiségünkre. Miután mondtuk, hogy magyarok vagyunk, azonnal telefonálni kezdett, majd elintézett egy találkozást a csapattal és azon belül Király Gáborral. Alig akartuk elhinni az egészet. Emellett ajándék autogram kártyákat, s matricákat is kaptunk. Utólag is szeretnénk megköszönni. A magyar válogatott kapusával történt találkozás után sok sikert kívántunk neki az esti mérkőzésre. 

A stadionhoz az U6-os metróvonal visz ki minket, amellyel Fröttmanning megállóhelyig kell utazni.  Ahogy elhagyjuk az állmoást, rögtön  pénztáraknál találtuk magunkat, ahol éppen nem voltak azok a hatalmas kígyózó sorok, de a környéken már lehetett találkozni kék mezes, – sálas szurkolókkal. Voltak olyan fülkék, ahol csak Arénakártyát lehetett kiváltani. Ez nem szurkolói kártya, hanem a német stadionokban megszokott fizetőeszköz, ugyanis a stadionban nem költhetsz kézpénzt. Ha nincs kártyád, akkor igényelned kell, s itt fel is tudod tölteni. Vagy ha nem itt, akkor a benti automatáknál. Ha nincs neked, akkor nem veszel semmit. Amennyiben pedig nem kívánsz annyit költeni, mint amennyit feltöltöttél, akkor a pénzedet nem kapod vissza, hanem az összeg az 1860 számlájára vándorol. Gondolom az elvakult szurkolók ezt nem bánják.

A beléptetés két órával a kezdősípszó előtt kezdődött meg, a stadion meg körbe volt véve a kapukkal, ahol jegyleolvasók engedtek be minket. De a beléptetőkapuk is kategorizálva voltak. Külön volt a nőknek, férfiaknak, de még a mozgássérülteknek is. Minket végül az utóbbihoz hívott egy biztonsági őr, ahol a gyors motozás után már bent is találtuk magunkat. 

Amilyen jó képeket látunk az Allianz Arena V.I.P. részlegéről, annyira átlagos a szurkolói rész. Számomra leginkább az ETO Parkhoz hasonlított. Szürke falak, hatalmas büfék, bár én inkább gyorsétteremnek nevezném. Emellett hatalmas tér van itt a szurkolóknak mozogni. Bár a beléptetés együtt megy a hazai és a vendégszurkolóknak, utóbbiakat belül teljesen elkülönítik. Egy hatalmas ráccsal vannak elválasztva az 1860 szurkolóktól. 

Magyarországon megszoktuk, hogy össze-vissza mehet a nép a lelátón. Az emeleten itt is megvan, de mint a Puskás Stadionban válogatott meccsen a szektor bejáratánál biztonsági őrök ellenőrizték a jegyeinket ismét, hogy jó úton indulunk-e el. Miután már figyeltük, hogy mások is elindulnak középre, így mi is elbattyogtunk a felezővonalig, ahonnan aztán végig néztük a mérkőzést. A stadionban egyre-jobban családok jelentek meg, de voltak párok is, hogy a lány nyakában 60-as sál, a fiúéban Rostock, s együtt szurkolták végig a mérkőzést. Senki nem ment oda szólni, hogy "Haver, te meg mit keresel a hazai szektorban?". Mellettük családok is sorra jelentek meg, a kisgyerekeken akkora mezekkel, hogy majdnem elestek bennük, akkora volt rájuk. 🙂 A pálya szélén végig mászkált két oroszlán kabala, akikkel a kicsik fotózkodhattak, de volt hogy csak az apuka csináltatott vele képet.

A kezdésig a Sechzig stadion TV-je igyekezett szórakoztatni a népet, közben a kivetítőn mutatva élő képeket a lelátón. A bemelegítés még félhomályban telt, de a csapatok bevonulására teljes fényárban pompázott az Arena. A fényújságon az események alatt is reklámok jelentek meg, többek közt a sárga lapot mindig egy mentő hozta. 🙂 Ha éppen nem történt semmi, akkor felváltva voltak a pályán lévő összeállítások, vagy a másik két mérkőzés eredménye. Ha valami változás történt, azt azonnal be is mondták.

A meccs nyugodtan lezajlott, 3-0-ra nyert az 1860, Király Gábor meg remekül védte végig a találkozót. A közönség szinte végig éltette honfitársunkat.

A hazajutás volt igazán kalandos. Saccolásom szerint 15-20 ezer néző látogatott ki azon a péntek estén az Allianz Arenába, de aki nem kocsival jött, az csak metróval tudta elhagyni a környéket. A müncheni BKV szépen egymás után indította a szerelvényeket, de így is elég lassan tudtunk felszállni a szerelvényekre, amelyek a város több pontjára indultak. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy mondjuk a Fradi pályától (Népliget) a Déli pályaudvarig átszállás nélkül metróznánk. Akkora tömeg volt a peronon, hogy csak a negyedik vonatra tudtunk felszállni, de azon is elképesztő tömeg volt. Amíg Magyarországon nem telik el hazaút éneklések nélkül, addig egy győztes meccs után síri csendben utaztak a hatvanasok. 

Árban sajnos egy kicsit drágább volt ez a kirándulás, de az élmény mindig kárpótol minket. Ha valakinek van lehetősége, az látogasson ki az 1860 meccseire is. Ha Münchenben jársz, és meccsre vágyol, ide biztosan szerzel jegyet.