Filkor lesz az újabb elveszett magyar tehetség?

A 2006-os év egyik legnagyobb szenzációja volt, hogy Filkor Attilát, az akkor 17 éves magyar játékost leigazolta a világhírű olasz Internazionale. Noha senki sem gondolta, hogy a középpályás egyből Crespoval, Figoval és Zlatannal együtt kergeti majd a labdát és harcol a scudettóért, az egyszeri magyar szurkoló valahogy többet várt annál, mint amilyen helyzetben jelenleg van Filkor. Olyan időket élünk, amikor egy 22 éves játékost már rég nem nevezhetünk szimplán tehetségnek, ilyen idős korra rendszerint már körvonalazódik, hogy valaki milyen pályát futhat be a későbbiekben. Filkor esetében ez kevés bizakodásra adhat okot, a játékos úgy tűnik, megrekedt a középszerűségben.

Amikor az olaszok utánpótláscsapatában, a Primaverában eltöltött időszakot követően 2008-ban kölcsönbe került a Grossetohoz, az ideiglenes váltás teljesen logikus lépésnek tűnt, hiszen néhány “tingli-tangli” kupameccsen lehetőséghez jutni (még ha nagy szó is az Inter felnőttcsapatában játszani) nem számít állandó játéklehetőségnek. Azóta viszont mintha semmi sem változott volna: évről-évre kölcsönadták, a Grosseto után Filkor megfordult a Sassuolo és a Gallipoli csapatában is, több-kevesebb sikerrel. Három szezon, 41 mérkőzés, olyan csapatokban, melyek még az olasz másodosztályban is maximum középcsapatoknak számítanak, nevüket pedig még a tájékozottabb hazai szurkolók is alig ismerik.

Mindezek után pláne meglepetésként hatott, hogy idén nyáron, ki tudja milyen megfontolásból, leigazolta a városi rivális AC Milan. Ám mielőtt bárki is elragadtathatta volna magát, a vörös-feketék azzal a lendülettel le is passzolták Filkort jelenlegi csapatához, a Serie B középmezőnyének végén szereplő Triestinához. Mostani állomáshelyén 12 mérkőzésen jutott eddig szóhoz, ezeken szerzett egy gólt, és el is érkeztünk a mostani dátumig.

Valljuk be, valami egyértelműen nem stimmel Filkor karrierjével. Hogy a rossz menedzseri döntések vagy a játékos hozzáállása van a háttérben, nem tudhatjuk, ám valaki, aki 18 éves tehetségként bemutatkozik a világ egyik legjobb csapatában, attól joggal várnánk el, hogy négy évvel később legalább egy nyugati elsőosztályú klubban játsszon rendszeresen. Az Olaszországban való szereplés egyre inkább vakvágánynak tűnik, és sajnos ismét ki kell mondanunk: újabb magyar tehetség van a legjobb úton a süllyesztő felé.
 

Pásztor András