Farkas Balázs: "A Vasasnak le kell győznie az Újpestet" – interjú
A múlt héten adtál egy nyilatkozatot, amiben azt mondtad, hogy a Pápa elleni meccset követően okosabb leszel azzal kapcsolatban, hogy mennyi az esélyünk a bennmaradásra. Okosabb lettél?
– Annyival, amennyit már akkor is megfogalmaztam: ha győzelem lesz annak a mérkőzésnek a végeredménye, akkor 100 százalékig biztosra vettem volna, hogy jövőre is NB I-esek leszünk. A döntetlennel az esélyeink valamelyest csökkentek, de ez még mindig több és jobb, mintha a nulla felé közelítenének – maradt szilárdan a realitások talaján Balázs.
Fizikálisan hogy érzed magad? Hiszen amikor a nyár végén Angyalföldre kerültél, azt mondtad, hogy a meccsterhelést semmilyen edzés nem pótolhatja. Télen aztán újra ebbe a helyzetbe kerültél…
– Megmondom őszintén, az elmúlt egy évem ebből a szempontból nem sikerült túl jól. Sem az őszi, sem a tavaszi felkészülésem nem volt ideális. Tavaly sikerült két hét alatt felvennem a ritmust, a meccsek meghozták a szükséges erőállapotot. Most hirtelen csöppentem vissza az első keretbe, és kár is lenne tagadnom, még nincs 90 perces erőnlétem. Ezt az eddigi két találkozóm jelezte is. De keményen dolgozom a csapattal együtt, és biztosra veszem, hogy ha ősszel sikerült két hét alatt utolérnem magam, akkor ezzel most sem lesz probléma. Azért még egy ilyen felkészülést nem szeretnék magamnak, hiszen a normális menet az nem ilyen. De ez nem panaszkodás, ami egyébként sem érdekelne senkit. Még mindig van öt meccsünk, bízom abban, hogy ezeken szerzünk annyi pontot, amennyi elég lesz a bennmaradáshoz.
Javíts ki, ha tévednék, de az sem mindegy, hogy valaki műfüvön vagy „rendes” gyepen készülhet…
– Nagyon nem. Ez is része a problémának, de a legnagyobb gond az volt, hogy nem volt mérkőzés a lábamban. Ennél nagyobb bajt nem is tudok elképzelni. Mert az oda-vissza játék, a lüktető iram, ami azért a magyar bajnokikon is megvan, azt semmilyen edzéssel nem lehet pótolni. Sokszor az NB III-as csapat foglalkozásain is kevesen voltunk, ilyen szempontból Tóth Andrisnak is meg volt kötve a keze. Megpróbáltuk ebből a helyzetből a maximumot kihozni, de tény, ez korántsem volt ideális állapot.
Ősszel az Újpest ellen a szezon legjobb meccsét játszottátok. Kétlem, hogy a szurkolók most hasonló „gálát” várnának, egy csúnya győzelemmel mindenki tökéletesen elégedett lenne.
– A hétvégi döntetlenünk az jelenti, hogy idegenben sem elég egy pont, hanem nyernünk kell, különben nem lesz meg az a pontszám, hogy a vonal fölött végezzünk. Az őszi egy más mérkőzés volt, Beliczky Gergő kiemelkedő csatárteljesítményt nyújtott, amire akkor nagyon nagy szükségünk volt. A csapat is sokat változott azóta, szinte teljesen új közegbe kerültem vissza. De képesnek tartom magunkat arra, hogy úgy összeálljunk erre az öt mérkőzésre, hogy hozzuk a megfelelő eredményeket.
Lehet ez az újpesti összecsapás annyival könnyebb, hogy vendégként nem várják el tőletek, hogy a kapujukhoz szegezzétek a lila-fehéreket?
– Én is bízom abban, hogy idegenben egy kicsit felszabadultabban tudunk játszani. Az utolsó két mérkőzésünkön azt éreztem, és talán ez egy kicsit furcsán hangzik, hogy mintha a Videoton ellen hatvan percig gördülékenyebben futballoztunk volna. A Lombard ellen ez nem jellemzett minket, igaz, ők eléggé visszaálltak, ami nem könnyítette meg a helyzetünket. Az Újpest hazai pályán nem engedheti meg magának a defenzív taktikát, márpedig ez a mi malmunkra hajthatja a vizet.
Végezetül áruld el, hogy miért a 41-es mezszámot választottad tavaszra?
– Korábban mind Győrben, mind a Videotonnál, és pont Újpesten is 14-esben játszottam, de a nyáron, mikor a Vasashoz érkeztem, ez a szám már foglalt volt. Akkor a 26-ost választottam, ám a télen ezt áruba bocsátották, így jobb híján megfordítottuk a 14-est. Hátha szerencsét hoz…
Forrás: vasassc.hu
