Fantasztikus írással emlékezik édesapjára a vívólegenda lánya
A Nemzetközi Vívó Szövetség nemrég beválasztotta a tagjai közé Gedővári Imrét. A kitüntetésért járó emlékérmet a lánya, Gedővári Dóra vette át. Dóra az alkalomhoz kapcsolódóan egy írásban emlékezett meg édesapjáról. Különlegesen szép írását változtatások nélkül közöljük.
Mennyire igaz az a mondás, hogy a szeretteink addig élnek, amíg emlékeznek rájuk… Nos, ma reggel a Vívószövetségben átvettem egy kis fadobozt. A dobozt kinyitva megcsillant a fény az érmén, amelyen a FIE ( Federation Internationale D’Escrime) áll és a másik oldalán Membre du Hall of Fame de la FIE… A Hírességek Csarnoka.
A Hét éve nem vagy közöttünk Apa és ez a mai nap ismét egy alkalom, hogy felidézzelek Téged és azt a pályafutást, amit bejártál.
44 évesen már máshogy lát dolgokat az ember, már máshogy értékel hétszeres egyéni magyar bajnoki címet, egy egyéni Universiade győzelmet, háromszoros világbajnoki érmet a Csapattal és persze a két olimpiai bronzérmet és az olimpiai aranyat (persze a teljesség igénye nélkül).
Hiszen amikor Szöulban olimpiai bajnokok lettetek, akkor 12 éves voltam és számomra ez a győzelem annyit jelentett, hogy kifizettük a lakást és a Németvölgyi Általános Iskolába eljöttetek egy élménybeszámolóra.
Furcsán mosolyogtam, amikor Fábry Béla bácsi gratulált és a biztos sokan mások is, de én csak arra emlékszem, hogy visszakaptalak Téged és picit többet voltál otthon. Nem voltak pengék a beépített szekrényben (amelyek mindig kiborultak, amikor kinyitottuk), nem volt a nappali közepén a vívózsák és az izzadt vívóruhák, a zoknik a vívócipők…
Nem volt több edzőtábor és Te esténként otthon voltál… Legalábbis akkor, amikor Főtitkárként nem mentél versenyekre.
Most itt van ez az érme, itt maradtak az elbeszélések, az emlékezések, a fényképek és a cikkek… Rólad… Az elmaradt olimpiáról…
" Ha valaki, akkor Imre megérdemelte. A magyar kardvívás fogalom. Bővelkedik a világklasszisokban. Több mint egy évszázada gyakorlatilag folyamatosan. Olimpiai bajnok számos akad, világbajnok pedig megannyi. Mégis, Imre nem egy a sok közül. Kortársai pontosan tudják, ő volt a nyolcvanas évek első felében a világ kimagaslóan legjobb kardvívója. Virtuozitását, zsenialitását mindenki csodálta, klasszisát ellenfelei is elismerték és tisztelték idehaza és külföldön egyaránt. Sportágunk egyik legnagyszerűbb kötetében Kő András Paganininek keresztelte el Kulcsár Győzőt, a párbajtőr fenoménját.
A kard nagyságát bátran nevezhetjük ennek okán Karajannak. Ahogy ő vezényelt, irányított, “muzsikált” a páston, úgy nem tette azt senki.
Tény, a kimagasló egyéni siker a csapataranyak mellett nem jött össze. Ebben közrejátszott az is, hogy az 1984-es olimpia idején Los Angeles helyett a Nemzeti Sportcsarnokba utaztak a mieink a “pótolimpiára”. Imrét abban a szezonban megvágni is alig lehetett, sorra, fölényesen nyerte a Világkupa-versenyeket, toronymagasan vezette a világranglistát.
A távolmaradásról szóló döntést a rá jellemző fanyar humorral, megnyugvással fogadta, majd beült a Zsigulijába, elautózott a jó öreg sportcsarnokba, és megnyerte a pótolimpiát. Hát így nem lett ő egyéni olimpiai bajnok.
Mégis, az egész kardvilág a legnagyobbként tisztelte őt akkoriban, teljes joggal. Betegségét is a fent említett fanyar derűvel viselte, nem hallottuk őt panaszkodni, miként a páston sem tette azt soha…" – írta a magyar Vívó Szövetség a honlapján pár évvel ezelőtt.
Mert az ember addig él, amíg emlékeznek rá!
Én sosem láttalak vívni Apa, mert vallottad, hogy a versenyen a verseny a fókusz és nem a Család.
Én csak a munkát láttam, a sok-sok munkát, néha a fáradtságot és a kard pengéje okozta vágasokat a hátadon meg a nyugalmadat, a mosolyodat, ahogy a konyhában ülsz azzal a tipikus hanyagul keresztbe tett lábbal és cigarettával a kezedben.
Én csak a kupákat láttam, a tengernyi érmet, de akkor még nem láttam, hogy Te milyen sikeres vívó voltál… Mert nekem TE akkor és most is "csak" az apukám voltál és maradsz örökre.
Forrás és borítókép: Gedővári Dóra
