Ezért nem tett vallomást Szilágyi Liliána

Szilágyi Liliána 2021. decemberében állt nyilvánosság elé azzal, hogy édesapja testileg-, lelkileg-, és szexuálisan is bántalmazta őt. Ezt követően hosszú ideig nem állt nyilvánosság elé, ám a múlt hétvégén megtörte a csendet és Kadarkai Endre Szavakon túl című műsorában részletesen mesélt arról, mit élt át gyermekkorában. Egy héttel később, az interjú második felében hosszasan elemezte, miért állt nagynyilvánosság elé, és azt is elárulta, miért nem jelent meg a bíróságon és miért nem valott édesapja ellen.

Az ifjúsági olimpiai bajnok az interjú elején kifejtette szívügyének tekinti, hogy segítsen a bántalmazottakat, épen ezért fontosnak tartja, hogy hiteles tudjon maradni.
Ezt követően kitért arra, nagyon fáj neki az, amiket testvére mondott rá, ugyanakkor nincs benne harag iránta.
Arról is beszélt úgy érzi ő megküzdött azért, hogy büszkén viselhesse a Szilágyi Liliána nevet és édespja kérésére sem hajlandó megváltoztatni azt.

Az interjú közepétől több fontos témát is érintett. Elsőként az került szóba, miért nem jelent meg a bíróságon és tett vallomást. Ezzel kapcsolatban elárulta, hogy már 12 éves korában is kért jogi segítséget, azonban süket fülekre talált.

„Nem éreztem tiszta szívből azt, hogy ez helyén való. Most, hogy egy ilyen médiafelhajtás lett belőle, az emberek el is várják, hogy legyen folytatása. A nagyapám nagyon sok könyvet hagyott rám, és az egyik hétvégén az egyiket levettem a polcról és kinyitottam random egy oldalon. Ebben a könyvben filozófusok gondolatai voltak. Én Senecánál nyitottam ki, és pont az volt benne leírva, hogy amennyiben te vissza akarsz bántani valakit, akit bántottál, ugyan olyan leszel, mint az aki bántott.”

„A személyiségem sajnos nem tud haragot tartani. Nem tudok haragudni, nem tudok gyűlölközni, nem tudok büntetést kiszabni” – magyarázta, miért nem tett feljelentést.

„Tudom jól, hogy ez egy nagyon megosztó történet alapvetően, és így még inkább megkérdőjelezhetik az igazamat, ugyanakkor ez egy olyan önazonos döntés volt, ami nem mentesíti az apámat.”

„Huszonöt évig azzal foglalkoztam, hogy az apámnak hogyan tudok megfelelni. Egy másodpercet nem éltem még önmagamért” – tette hozzá.

„Nem hiszem, hogy nekem attól jobb lesz, hogy ő börtönbe kerül. Én azzal hogy megszólaltam, és elindítottam egy gyógyulási folyamatot a társadalmi szinten, már elértem a célom. Én egy segítő szeretnék lenni, és ha én még négy-öt évet a tárgyalásokkal töltök, akkor nem tudok ennek teljesen megfelelni.”

Ezt követően kitért arra is, hogy befejezi sportpályafutását.

„Én nyolcévesen odaálltam az apám elé, hogy nem akarok úszni, majd másnap levitt az uszodába. Én attól a pillanattól kezdve felhagytam azzal, hogy önmagam által döntsek és megvalósítsam magam. Tizenkétévesen már nemzetközi szinten is jöttek az eredményeim és én nagyon élveztem azt, hogy végre valahár van egy olyan pont, ami még az apámnak is örömet tud csalni az arcára, és én elvesztem ebben. Elvesztem abban, hogy sikert akarok kovácsolni. Nem magamnak, mert én alapvetően soha nem akartam úszni. Életemben kettő verseny volt, amit élveztem, ugyanakkor egyiket sem az úszás miatt” – mondta, majd hozzátette, mindössze három hete ülepedett le benne, hogy tényleg be akarja fejezni.

A jövőjét illetően elmondta, hogy biztos benne, hogy alkotni akar valamit, egyúttal hozzátette a táncban is szeretné kipróbálni magát, ami már gyerekként is nagy álma volt.

Borítókép: Facebook.com/MÚSZ