Európa ötödik legjobb röpisei – A legjobb magyar csapatok, 4. rész

Perecsi Jolán, Kurucz Mónika, Fésüs Erzsébet, Fésüs Irén, Tatjana Cserkaszova, dr. Sikéné Gazdag Zsuzsa,  Nemesné Kalotay Rózsa, Torma Ágnes, Fekete Magdolna, Tímár Edit, Tóth Mónika, Kovács Éva és Fekete Krisztina. Ez az a csapat, amelyik 1991. május tizedikén történelmet írt Egerben, a sportág történetében első vidéki klubként, a város első élvonalbeli országos bajnoki aranyérmét szerezte.

„Durrantak a pezsgők, csattantak a puszik, és Kasziba edzőt hősöknek kijáró ünneplésben részesítette a szurkolósereg” – számolt be a Heves Megyei Hírlap a körcsarnokbeli feledhetetlen pillanatokról. Pedig az első bajnoki arany kissé váratlanul érkezett, az ellenfél, a BSE esélyesebbnek számított, de nem tudtak mit kezdeni az Egerrel. Kasziba István, a bajnokcsapat edzője boldogan nyilatkozott, nem sejtve, hogy a java még csak most következik.

A kép nagyobb változatban megtekinthető ITT.

1992-ben nem sikerült a címvédés, a Tungsram erősebbnek bizonyult a hevesieknél. 1993-ban szintén Eger-Tunsgram döntőt rendeztek, a mindent eldöntő, ötödik mérkőzésre Egerben került sor. Jómagam diákként mentem ki arra a meccsre, és örültem, hogy be tudtam jutni a Körcsarnokba. A csillárokon is emberek lógtak, a hivatalosan 1500 néző duplája zsúfolódott be a helyszínre. 2-0-ra is vezetett már az Eger, sőt, a harmadik szettben 9-1-re, és 14-11-re is, ám ekkor olyasmi történt, mint kézilabdásainkkal Sidney-ben: totális összeomlás. Szó szerint sírás lett a vége, a fővárosiak fordítottak, és Egerben szerezték meg a bajnoki címet. Elképesztő hangulatú meccsen hihetetlen fordulat állt be, és nem tett jót a lelkivilágomnak az sem, hogy az azóta megboldogult Sportvarázs című műsor leadta a mérkőzés ismétlését este 10-től, borítva az aznapi műsortervet.

A következő évben azonban már hengerelt az Eger. Először is nevet változtatott, így lett az Eger SE-ből Kordax Eger. Májusban került sor a döntő negyedik mérkőzésére, a változatosság kedvéért újra a Tungsram volt az ellenfél. Budapestre érkezett az egri szurkolói had, és a Megyeri úti csarnokban újra bajnoki címet ünnepelhetett a csapat. Az AgriaAngels néven elhíresült szurkolócsoport nem kímélte a hangját és a dobokat, majd a  "Pista bá, az Isten" rigmusra repült a levegőbe az edző, hazafelé az autópályán minden megállóhelyet kifosztottak a drukkerek, akkor még a szó jó értelmében, azaz a vételezett árúkért pénzt is adtak cserébe.

Beköszöntött a Kánaán Egerbe, 1995-ben is bajnok lett a csapat, jóval könnyebben, mint az előző évben. Az igazi megmérettetést a BEK jelentette. Az Interligában régi ellenfélnek számító Post Wien Bécsben 3-1-re még nyerni tudott, azonban a visszavágón az Eger káprázatos játékkal lesimázta vetélytársát, és ezzel a BEK nyegyeddöntőjébe jutott. Ott sokak elkeseredésére meg is kapta az Uralocska Jekatyerinburgot, ami a végállomást jelentette a hevesiek számára, még úgy is, hogy mindkét meccset Egerben játszották. Az orosz csapat akkori erejére jellemző, hogy négy év alatt négyszer játszott döntőt, kétszer meg is nyerve azt.

1996-ban a magyar bajnoki cím mellé újabb Magyar Kupa és Interliga-győzelem is társult, és a lebonyolítás megváltoztatásának köszönhetően immár a Bajnokok Ligájában vitézkedhetett az Eger. A sorozat első mérkőzésen a sorok írója szemtanúja volt annak, ahogy Amszterdamban, mintegy 15 lelkes egri szurkolása mellett kikapott a csapat, az előzetesen esélytelenebbnek ítélt holland gárdától. A következő mérkőzésen Egerben oktatott a Cannes, és mint később kiderült, ez a mérkőzés bizonyult sorsdöntőnek, a továbbjutás szempontjából. A portugál röplabda nem valami híres, magabiztosan nyert is az Eger a Boavista vendégeként, majd következett a szezon legjobb meccse. Egerben, vesztes állásból fordítottak a hazaiak a Schwerin ellen, a lelátó népe szó szerint megőrült. Az ötödik fordulóban Olomoucban tanulhatták meg a derék csehek, hogy egy magyar csapatot soha nem lehet leírni, őrületes hajrával ott is fordítani tudott a magyar bajnok, és nyerte meg 3-2-re az összecsapást.

 
A Luganszk válogatottakkal teletűzdelt csapata gyorsan lerendezte az Egert, három szett alatt mindössze 16 pontot engedélyezve, de ez a vereség mondhatni be volt kalkulálva. Az utolsó mérkőzést becsületből megnyerték a hevesek a görök bajnok Vrilission Athen ellen, de sajnos a Cannes is nyerni tudott Németországban, így a továbbjutás elúszott.

Szokásos sorozat, bajnoki és kupagyőzelem, és újabb BL-selejtező. Az ellenfél a Levski Sofia csapata, akiknek már a szettgyőzelmük is meglepetés volt Egerben. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy Szófiában olyan arcpirító csalással segítik 3-0-ás  győzelemhez a bolgár csapatot, amilyenre ugyan volt már példa, de nem sok. Véget ért a kupakaland, a szezon végén távozott Kasziba István, és helyét Tatár Mihály vette át. Vezetésével még összejött két bajnoki cím, és két kupagyőzelem is, de az 1999-ben elkezdődött hanyatlás nem állt meg, egyre lejjebb süllyedt az Eger, a pénz, és a támogatók elfogytak. 

Manapság az Eger a másodosztályban szerepel, az egykori sikeredző, Kasziba István december hetedikén tölti be 66. életévét, és egy súlyos betegséget sikeresen leküzdve a BSE junioroknál vállalt edzői munkát. Tatár Misi bácsiról sportcsarnokot neveztek el Sümegen. Az aranycsapat tagjai közül Papijanszkaja, Akimova és Dambendzet még aktív, Tímár Edit, Kalotay Rózsa és Kovács Éva az Eger Old Girls tagjaként játszik mérkőzéseket.