Érmet akar az olimpiáról az első magyar világbajnok

 

„Sokkal nem lettem előrébb – reagált nevetve az első magyar tokiói olimpiai kvótás az M1 Ma Reggel című műsorában arra a kérdésre, feldolgozta-e már a dániai élményeket. – Még kell egy kis idő, de már azért elhiszem, hogy ez megvan.”

 

Hazaérkezése után természetesen világbajnoknak kijáró fogadtatásban részesült, sőt végül a „fogadóbizottságnak” köszönhetően az alsóörsi kikötő vízében is megfürdött, amihez hasonlóra nagyon rég volt példa. „Igen, régen volt ilyen. Talán utoljára 19 évesen, mikor nyertem egy magyar bajnokságot, akkor dobtak be a vízbe” – mondta mosollyal az arcán.

 

A 32 éves vitorlázó nehezen lendült bele a versenyzésbe az Aarhusban rendezett olimpiai kvalifikációs világbajnokságon, az utolsó napot azonban már másodikként várta, a zárófutamban pedig átvette a vezetést, de az utolsó méterekig így sem hitte el, hogy meglehet a győzelem.

 

A finn dingi vb-cím értékét növeli, hogy talán az eddigi legerősebb és legkiegyenlítettebb mezőny indult Aarhusban, ahol kedveztek neki a körülmények, hiszen hasonlóhoz szokott a hazai vizeken.

„Viszonylag sekély vízterület volt, ahol nem tudnak olyan nagy hullámok kialakulni, így mivel Balatonon és a Velencei-tavon elég sokat vitorlázok, nekem feküdt a pálya.”

 

Noha magányos sportnak tűnik a vitorlázás, Berecz szerint sok apró részletből áll össze a siker, amihez sok ember komoly háttérmunkája és pontos logisztika szükségeltetik.

 

„Ez egy technikai sportág, úgyhogy nagyon sok technikai emberre is szükségem van, hogy a hajóm minél gyorsabban menjen. Vannak fizikai felkészítőim, akik napi rendszerességgel, minden reggel megmondják, mit csináljak, hogy eddzek, mennyire terhelhetem magam. Pszichológus is foglalkozik velem, és nem utolsósorban ott áll mögöttem az edzőm, a klubom és a családom is.”

 

Az utolsó futam előtt nagy meglepetés érte, hiszen meglátogatta felesége, két gyermeke édesanyja, akivel kettesben, már a világbajnoki címmel, ahogy viccesen fogalmazott „új gyerekükkel” a hátsó ülésen vezettek haza. „Ez volt az első hazautam egy versenyről, mikor nem azon kellett gondolkodnom, hogy mit rontottam el. Egy örömutazás volt.”

 

Mivel a vitorlázóknak csupán két esélye van megszerezni az olimpiai kvótát, és ez Berecznek – valamint laser radialban Érdi Máriának – már két évvel az ötkarikás játékok előtt sikerült, most a kísérletezésé lehet a terep.

 

„Kipróbálhatunk új dolgokat, tesztelhetünk vitorlákat, árbócokat. A következő évet beáldozhatjuk erre, és egy kicsit kockáztathatunk, hiszen nincsen veszíteni valónk az olimpia tekintetében” – fogalmazott.

 

Hozzátette, úgy utazik majd Tokióba, hogy az éremszerzés lesz a célja, és „ha ezt a munkát így folytatják”, akkor jól esélyei lesznek erre.

 

Már nagyon várja a szeptemberi magyar bajnokságot, amely „mindig felemelő verseny”, és amelyen ezúttal mindenki a világbajnokot igyekszik legyőzni. „Hál’ istennek. Ennél nagyobb problémám sose legyen” – fűzte hozzá mosolyogva.